–

A színlelt orgazmus valójában egy kegyes hazugság?

Amit most le fogok írni, az nem kizárólag a saját tapasztalatom, hanem számtalan nőé, akikkel valaha beszélgettem erről, nagyjából az elmúlt 20 évben – de úgy tenni sem szeretnék, mintha velem sosem esett volna meg ilyesmi. Szerintem nemet mondani azoknak a legnehezebb, akiket nagyon szeretünk. 

Éppen ezért, ha esetleg valamilyen okból úgy alakul, még az is él a színlelés eszközével, aki objektíven nem lenne rászorulva – vagyis meg tud élni orgazmust a partnerével történő szex során, és ez viszonylag gyakran, ha nem is minden együttlét során meg is történik vele.

De ha véletlenül mégsem, akkor az vagy a partnernek esne rosszul, vagy olyan beszélgetést eredményezne, amire a nő – még – nem kész. És akkor máris a könnyebb ellenállás felé mozdulunk.

Ezt mondják a kutatások

A nők körülbelül 55 százalékának volt legalább egyszer élete során színlelt orgazmusa, de vannak tanulmányok, amik 67–74 százalékot erősítettek meg, míg mások mérsékeltebb, 30–40 százalék körüli arányt jeleztek. Ez nyilván függ a vizsgált nők korától, felvilágosultságuktól és a kapcsolatoktól is, amiben élnek. 

A színlelés mögött változatos külső és belső okok húzódhatnak meg, vannak, akik szerint ez fokozza a saját szexuális izgalmukat, mások úgy tartják: a férfi kielégüléséhez szükség van a tudatra, hogy a nő is elélvezett. De az okok között szerepel a fáradtság is, az unalmasnak talált szex, és a vágy, hogy legyen már vége az aktusnak. 

Ez nyilván azért került be a színlelés motivációi közé, mert működik: ha a férfi azt érzi, hogy a nőnek már jó volt, akkor ráfordul a saját élvezetére, és tényleg hamar(abb) vége lesz.

Külön vizsgálták az úgynevezett „romantikus” kapcsolatban élő nőket és a kifejezetten szexuális kapcsolatot fenntartókat, és nem meglepő módon az lett az eredmény, hogy a szerelmi kapcsolatban több a színlelés. Ezt teljesen megértem: sokkal kevésbé akarja az ember azt megbántani, akit szeret, mint azt, akivel csak összejár szexelni… hiszen ott a színleléssel pont a lényeg veszik el, ugye.

Azért hozom a számokat is dr. Hevesi Krisztáék tanulmányából:

A kérdéssort 1168, önbevallásos alapon kizárólag vagy elsősorban heteroszexuális nő töltötte ki, akik átlagosan 32,84 évesek (18 és 68 között vannak).

61,9 százalékuk színlelt már orgazmust szerelmi kapcsolatban, 38 százalékuk egyéjszakás kaland során, és 40,8 százalékuk hosszabb, de alapvetően szexuális jellegű viszonyban is megtette.

A tanulmányban egyértelműen leírják, hogy a párkapcsolatban milyen okok vezethetnek az orgazmus színleléséhez: 

„A hosszabb távú kapcsolatokban jellemzően nagyobb jelentőséget kap a partnerre való odafigyelés, a partner önbecsülésének védelme, a csalódásának elkerülése, és az elvárásoknak való megfelelés is. Ennek keretében felmerülő gondolat, hogy a partner érdeklődését és izgalmát fent kell tartani, akár az esetleges hűtlenség elkerülése miatt. Ráadásul a színlelt orgazmus megóv az esetleges kellemetlen beszélgetésektől is.”

Nőként a szerelmeinkkel vagyunk a leggálánsabbak (még akkor is, ha néha ezzel magunkat is védjük), de még egy rövid, szexuális kapcsolatban – ahol aztán tét nélkül kimutathatnánk az élvezet hiányát – sem mindig vetkőzzük le az úgynevezett jókislányságunkat.

Vannak más kutatások is a témában, de egyik sem azt mutatja, hogy alig vanak orgazmust színlelő nők

Egy másik tanulmány részletezi a színlelés mögött álló okokat: abban a válaszadók 78 százaléka azért játszotta meg az orgazmust, hogy elkerülje a konfliktust vagy kímélje a partnere érzéseit, 47 százalékuk pedig azért, hogy a partnerük kedvében járjon.

A tanulmányokban az is szóba kerül, hogy ha egy elkötelezett kapcsolatban változatosabbá válik a szexuális élet, akkor az több valódi és kevesebb színlelt orgazmust eredményez – szóval van mód a fejlődésre.

Fontos beszélni arról is, hogy van, amikor a színlelés mögött valamilyen zavar áll, amit az ezzel küzdő nő szeretne eltitkolni a partnere elől. 

És akkor ennek kapcsán idéznék néhány adatot még egy 2019-es, az USA-ban megjelent tanulmányból, amely szerint 

a nők több mint fele szeretett volna a partnerével kommunikálni a szexuális életükről, de végül úgy döntöttek, hogy nem teszik. 42,4 százalék azért, mert tartott a megértés hiányától (de elég nagy számban érezték magukat kényelmetlenül és zavarban is a témától).

Valahogy mindig oda lyukadunk tehát ki, hogy nem szívesen beszélünk a szexről, arról meg pláne nem, ha valami nem működik olyan tökéletesen benne, mint a romantikus filmekben vagy a fősodorbeli szexirodalomban: mindenki tökéletesen egyszerre mozdul, mindig mindenki elélvez, a szűzlánynak is rögtön akkora orgazmusa van, mint egy ház. Lehet, hogy csak én nem így vesztettem el a szüzességem?! 

Ha már kiderült, hogy sok mindenkit zavarba hoz a téma, beszéljünk a vaginális szexről

Kicsit már régebbi kutatás, de szerintem ebben nem történt nagy változás: 2017-ben az derült ki egy tanulmányból, hogy a megkérdezett 1000 amerikai nő közül 37 százalék csak a behatolás melletti csiklóizgatással tud orgazmushoz jutni, 36 százalék nemcsak úgy, de az fokozza az élményt, és mindössze 18 százalék számára ad teljes élvezetet a behatolásos szex. (Kilenc százalék pedig nem tud „hagyományos” közösülés során elélvezni, csak más módon.)

És akkor melléteszek egy másik számot: 

2019-ben egy felmérésben a résztvevő férfiak 31 százaléka NEM tudta azonosítani a csiklót az anatómiai ábrán. Vagyis nemcsak azzal kell foglalkozunk, hogy merjünk nyíltan beszélgetni a szexről, hanem vissza kell mennünk a kihagyott ziccerekig a biológiaórán, és először is magabiztos tudást kell szereznünk a saját és a partnerünk nemi szerveiről. 

Nem csoda, ha ezek tükrében nem megy az erről való diskurzus, úgyhogy inkább elkerüljük egy „jó kis” színleléssel: nincsenek rá szavaink, nincsen magabiztos anatómiai háttértudásunk, és még a párkapcsolaton belül is tabunak számít, mivel úgy gondoljuk, megbánthatjuk vele a partnerünket.

Először is itt egy ábra, amin a csikló látható (a férfi és női olvasók kedvéért is – amúgy a férfiak 25 százaléka szintén színlel orgazmust, csak nekik nehezebb dolguk van): 

ábra a női nemi szervről, amin a csikló is jelölve van
Forrás: Az emberi test (Teljes áttekintés szerveztünk felépítéséről és működéséről) című könyv, kiadás éve 1993 (tehát már akkor is tudták, hogy hol van a csikló)

Azért annyira nem vagyok bátor, hogy a nyílt és őszinte kommunikáció jegyében arra kérjelek benneteket, hogy írjátok meg kommentben, mikor színleltetek orgazmust – ha tettetek ilyet valaha. Talán pár évtized múlva. Addig meg gyakoroljuk a négy fal között ezt a nyílt megbeszélés dolgot. Jó lesz!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Maria Korneeva

Tóth Flóra