Sydney Sweeney: Mindig hittem abban, hogy ha van B terved, akkor nem érhet kudarc

–

Döcögős kezdetek

Sydney Sweeney nagy utat járt be, mióta Idaho állam egyik északnyugati kisvárosából útnak indult Los Angelesbe, hogy beteljesítse az álmait. Pedig nem sokan fogadtak volna a sikerére.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sydney Sweeney (@sydney_sweeney) által megosztott bejegyzés

A középiskolában nemcsak a golfban, softballban, fociban és a síelésben próbálta ki magát, de a robotikacsapat, sőt, a Matek menő elnevezésű szakkör tagjaként is osztályelső volt. A külsejével azonban cseppet sem volt kibékülve. Akkoriban olyan súlyos aknéval küzdött, hogy egy alkalommal az egész fejét bekente fogkrémmel, ami aztán napokon át tartó kiütéseket okozott, és a ma már szexepiljeként emlegetett melle is sokkal inkább terhet jelentett a fiatal lány számára, mint a természettől kapott ajándékot. „Sokkal hamarabb nőtt meg a mellem, mint a többi lánynak, ezért kiközösítve éreztem magam. Szégyelltem a testem, és soha nem akartam levetkőzni az öltözőben. A kinézetem miatt egy teljesen más személyiséget öltöttem magamra, mint aki valójában voltam. Rengeteget sportoltam és tanultam, és

mindent megtettem annak érdekében, hogy rácáfoljak arra, amit az emberek előzetesen gondoltak rólam, hogy bebizonyítsam: nem a testem az, ami valóban meghatároz”

– mondta a GQ-nak tavaly novemberben.

Sweeney a testmozgás mellett az olvasásért is odavolt, a könyvek szeretetét anyjától örökölte, és egy idő után a színészet gondolata is azért ötlött fel benne, hogy fizikailag is beléphessen abba a fantáziavilágba, amelybe a könyvek révén volt lehetősége. Tizenegy éves korában egy független zombifilm forgatási munkálatai kezdődtek meg a közeli kisvárosban, így a kislány egy ötéves tervvel állt a szülei elé, csakhogy elengedjék a meghallgatásra. A terv meggyőző lehetett, ugyanis megkapta a szülői áldást, majd a munkát is. Innentől kezdve küzdelmes évek következtek, de Sweeney mindig hitt abban, hogy az erőfeszítései idővel megtérülnek. Hetente több alkalommal ingáztak Idaho és Hollywood között, meghallgatásról meghallgatásra jártak, és hiába tűnt fel olyan sorozatok epizódszerepében, mint a Gyilkos elmék, a 90210, vagy A Grace klinika, a rokonok és barátok állandóan azt kérdezgették, hogy mikor hagy fel végre az álmodozással, és kezd el azon agyalni, mit is fog kezdeni az életével. 

„Mindig hittem abban, hogy ha van B terved, akkor nem érhet kudarc. Mindegy, hogy milyen nehéz vagy hosszú a sikerhez vezető út, csak menned kell rajta tovább”

– mondta egy interjúban. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sydney Sweeney (@sydney_sweeney) által megosztott bejegyzés

Az áttörő siker utáni vágya azonban akkor vált igazán emésztővé, amikor nemcsak a munkáját vesztette el az apja, hanem a családi házukat is Spokane-ben, így az alsó középosztálybeli családot már semmi nem kötötte Idahóba. A kimerítő ingázás egyébként is kezdte felőrölni mindannyiukat. Sydney a szüleivel és fivérével osztozott egyetlen panziószobán Los Angelesben – ő az anyjával aludt egy ágyban, az apja és a testvére pedig a kanapén. A szülők kapcsolata végül nem állta ki a megpróbáltatásokat, elváltak, Sweeney pedig innentől kezdve végképp úgy érezte, felelőséggel tartozik a családjáért, akik annyi mindent feláldoztak az ő álmai érdekében.

Fordult a kocka

Mondhatnánk, hogy a szerencse végül rámosolygott, de valójában a szakadatlan kitartás és a kimeríthetetlen tehetség volt az, ami megtérülni látszott. 2018-ban három sikersorozatban is szerepet kapott, köztük a Netflix Mekkora szívás! című szériájában, ami egy csapat tinédzserről szólt 1996-ban, akik egy Boring (Unalom) nevű városban élnek; az HBO Éles tárgyak című thrillersorozatában, amely Gillian Flynn regénye alapján készült egy riporterről, aki kénytelen visszatérni szülővárosába, hogy egy megoldatlan gyilkosságról tudósítson; majd a Hulu gyártásában készült A szolgálólány meséjében, amelynek alapjául Margaret Atwood 1985-ös disztópikus regénye szolgált, amelyben a nemzőképes nők válnak cselédekké, és szülnek gyerekeket az uralkodóosztálynak.

Az igazi áttörés aztán 2019-ben érkezett meg Sam Levinson Eufóriájával, a kamaszok droggal, szexsszel, szerelmi és barátok kapcsolatokkal kikövezett útvesztőjével, amelyben Cassie Howardot alakította.

Majd 2021-ben egy egészen más módon, de hasonlóan komplex lelkivilágú gimnazistát alakított Mike White szatirikus Fehér Lótusz című sorozatában. Mindkét szerepért Emmy-jelölést kapott 2022-ben.

Az Eufória második évadáról írt ajánlómban úgy fogalmaztam, hogy „a sorozat úgy kalauzol el minket a mai tinik poklának legmélyebb bugyraiba, hogy még ha kívülállónak érezzük is magunkat, segít megértenünk, miért ilyen rohadt nehéz ebben a romlott világban felnőni. […] Ki-ki próbál megküzdeni az apja elvesztésével, akár képletesen, akár szó szerint, igyekszik felfedezni a saját szexualitását, identitását, a testéhez fűződő viszonyát. Ezek a gyerek- és a felnőttkor határán billegő fiatalok feszegetik a határaikat, és időnként padlógázzal hágják át őket.”

Sydney Sweeneynek pedig lehetőséget teremtett, hogy valami olyasmit mutasson magából, amire korábban nem volt lehetősége. És itt nem elsősorban a testére kell gondolni, holott tény, azt is megmutatta, amiért aztán kapott hideget-meleget, Sam Levinsont pedig több vád is érte a munkamódszereivel kapcsolatban – amire egyébként az egy évad után elkaszált Az idol is rátett még egy jó nagy lapáttal. Sweeney azonban így nyilatkozott a téma kapcsán: 

„Itt vagyok én, ott van Zendaya, és még egy sor erős, független nő a stábban. Ha valami nem lenne számunkra komfortos, vagy olyasmit tapasztalnánk, ami a nemtetszésünket váltja ki, mindannyian felemelnénk a hangunkat. Nehéz látni, amikor valakit nyilvánosan szapulnak, holott valójában senki nem volt ott a forgatásokon. Mi igen, és még mindig dolgozunk a sorozaton, és továbbra is támogatjuk azt.

Szabadnak és magabiztosnak érzem magam, és erre Cassie karakterén keresztül találtam rá.”

Sokkal több mint egy gyönyörű test 

Sok kritika érte, amiért a vásznon egyesek szerint túl sokat mutatott magából, de Sweeney valójában a saját teste feltárásával próbál egy történetet elmesélni arról, hogy a társadalom miként ítélkezik a nőkről. Míg azokat a férfi színészeket, akik levetkőznek a kamera előtt, bátor, kísérletező művészként állítják be, addig Sweeneyt pontosan ugyanúgy hurcolta meg a közösségi média a sorozatból kiragadott screenshotokkal, mint ahogy azt a karakterével tették az Eufóriában a középiskolás társai.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sydney Sweeney (@sydney_sweeney) által megosztott bejegyzés

Nincs könnyű helyzetben, mert ha magabiztosan beszélne a saját szépségéről és adottságairól, vagy a vásznon bemutatott meztelenséget felszabadítónak írná le, sokan azzal vádolnák – és vádolják is –, hogy kiárusítja a szexualitását és a feminizmust félreértelmezve használja fel a testét, ha pedig a saját bizonytalanságának adna hangot, akkor vélhetően azt vetnék a szemére, hogy azért sajnáltatja magát, mert túl jól néz ki. Sweeney igyekszik ebben is profikat megszégyenítő szakmaisággal és tudatossággal lavírozni:

„Erőt merítek a nőiességemből. Használom az agyam, és mindazt a tudást, amit minden egyes nappal magamévá teszek ebben az iparágban.” 

Ha épp nem a testén van a fókusz, akkor a családja, vagy épp a szerelmi életét övező pletykák miatt kerül a közösségi média célkeresztjébe.

„Az emberek szeretnek valakit pillanatok alatt az égig emelni, aztán ugyanolyan gyorsan darabokra szedni.

Érdekes ezt megfigyelni. Három évvel ezelőtt csak egy egyszerű egyetemista lány voltam, most pedig hirtelen már nem tekintenek rám emberként” – mondta idén a Varietynek.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sydney Sweeney (@sydney_sweeney) által megosztott bejegyzés

Sokoldalú és iszonyú tudatos

Bár nem tartja magát hírességnek, felidézni sem tudja, mikor sétált be utoljára valahova úgy, hogy ne köszöntek volna rá. „Azt hiszem, még mindig tapogatózom, hogyan is kell ezt jól csinálni. Szeretnék hiteles és őszintén nyitott lenni a nyilvánosság és a rajongóim felé, és azt hiszem, az is vagyok. Ez lehet, hogy a káromra válik, de nem tudom, az emberek hogyan rejtőzhetnek el egy pusztán kifelé mutatott álarc mögé. Ugyanakkor nem tartozom mindenkinek válaszokkal. Ha a családomról és a kapcsolataimról van szó, meghúzom a határaimat.

Szeretném, ha az emberek tudnák, ki vagyok magánemberként, de úgy gondolom, jogom van a saját lelki békémhez és a magánéletemhez. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, az biztos, hogy még mindig keresem.”

Sweeney már nemcsak abban tudatos, hogy ha interjút ad, akkor hogyan fogalmaz, tudva, hogy egy-egy mondatot kontextusából kiragadva, milyen képet festhet, hanem az egész karrierjét, munkásságát illetően – ami nem is csoda egy olyan embertől, aki már tizenegy évesen üzleti tervet készített. Mint mondja, izgalmas kihívásnak tekinti, hogy az Eufória óta minden szerepével be kell bizonyítania, hogy valóban tehetséges. Akinek szemernyi kétsége is lenne efelől, elég, ha megnézi a Reality című munkáját, amelyben azt a Reality Winner nevezetű nőt alakítja, aki az Egyesült Államok légierejének egykori tagja volt, és aki a 2016-os amerikai választásokba való orosz beavatkozással kapcsolatos hírszerzési információkat szivárogtatott ki a médiának. 

Nemrégiben szerepelt az Americana című filmben is, hamarosan Julianne Moore oldalán is láthatja majd a közönség az Echo Valley-ben, a Pókember spin-offjában, a Madame Webben, és az Anyone But You című romkomban is, amelyben már producerként is közreműködött. És persze érkezik majd az Eufória harmadik évada is, ahogy a filmes sztrájk engedi. Ha a filmezés és a produceri munkák nem töltenék ki kellőképpen az idejét, érdemes még megemlíteni, hogy huszonkét éves korában megalapította a saját produkciós cégét: Fifty-Fifty Filmset, melynek nevével is utal arra, hogy a legfőbb érték, amiben hisz, az az egyenjogúság. Emellett hobbiból írt már a Covid alatt forgatókönyvet is, csak a saját kedvtelésére, érdeklődik a rendezés iránt, szeret kocsikat felújítani, és a kerámiafestészet is érdekli.

„Lefegyverzően okos, hihetetlenül gyorsan tanul, és egyáltalán nem fél kérdéseket feltenni. A másik szuperereje pedig az, hogy nem alszik”

– nyilatkozta róla elismerősen az Anyone But You rendezője, Will Gluck.

Elhiszitek, hogy ennyi mindent csinált már, és még csak huszonhat éves? Isten éltesse nagyon sokáig!

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Monica Schipper / Staff

Krajnyik Cintia