Átutazni a fél világot egy nőért, aki hajlandó behódolni – rémisztő trend terjed a nyugati férfiak körében
A „passport bros” jelenségről
Ha rangsorolnom kellene a nőellenes szubkultúrákat a rossztól az abszolút legrosszabbig, az inceleket (róluk ITT írtunk korábban) egyértelműen a legalsó helyre tenném. De nem is olyan sokkal föléjük kerülnének az úgynevezett „útlevéltesók”, vagyis a „passport bros”. Ha még nem találkoztál ezzel a kifejezéssel, segítek: főként az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó férfiak egy olyan csoportját takarja, amelynek tagjai Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Kelet-Európa országaiban barangolnak annak reményében, hogy olyan partnert találnak, aki hajlandó alárendelni magát a férfinak. Mózes Zsófi írása.
–
Lényegében a postai úton rendelt menyasszonyok iparágának fordítottja
A jelenség létrejöttének hátterében meghúzódó ok persze ugyanaz, mint azoknak a férfiaknak az esetében, akik online katalógusból rendelnek maguknak feleséget a világ másik feléről: az „útlevéltesóknak” elegük van a nyugati kultúra gondolkodásából és életstílusából. Szerintük a feminizmus „megrontotta” a nőket, és az egyenlő jogok kikövetelésével elvette tőlük a tökéletes párkapcsolat lehetőségét.
Alig több mint fél év telt el azóta, hogy a jelenség trendszerűen kezdett terjedni az interneten, azonban ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy számos podcastműsor, YouTube-csatorna, Facebook-csoport, Reddit-fórum és Discord-csatorna foglalkozzon a témával, amiket persze több ezer, a nyugati társadalom miatt frusztrált férfi követ.
„A feminizmus mindent tönkretett itt” – írta egyikük egy poszt alatt, amelyben a nyugati nőkről értekeztek. Ez egy „őrülten veszélyes ideológia” – írta egy másik, hozzátéve, hogy a férfiaknak megoldásra és „kiútra van szükségük”.
De ha találnának végre egy engedelmes, mindenbe beletörődő és megfelelni vágyó nőt – ezekkel a szavakkal jellemzik az „ideális” partnerüket –, akkor végre ők is boldogok lehetnének.
Nem véletlen, ha ismerősen csengenek a „passport bros” mozgalom lózungjai, ezek jelentős részét ugyanis egyenesen az incel kultúrából kölcsönzi. És akárcsak az incelek, az „útlevéltesók” is azt hiszik, hogy alanyi jogon jár nekik egy nő, akiből gyakorlatilag stepfordi feleséget csinálhatnak.
Tippekből és trükkökből nincs hiány
Talán még ennél is aggasztóbb, hogy úgy tűnik, ők is osztoznak az incelek „tisztaság” és a nagyon fiatal lányok iránti vonzalmában. Számos olyan poszt kering ugyanis a neten, amely a legalacsonyabb beleegyezési korhatárral rendelkező országokat gyűjti össze, amelyek közül néhány, mint például a Fülöp-szigetek, mindössze 12 éves kornál húzta meg ezt a határt.
De hiába beszélnek a hagyományos értékek fontosságáról, úgy tűnik, hogy a mozgalom tagjai már kevésbé élnek ezek alapján. Annak ellenére, hogy saját bevallásuk szerint undorodnak attól, „amit a feminizmus a Nyugattal tett”, „az aranyásó, erkölcsileg laza nyugati nőkről” már nem is beszélve, ezek a férfiak vitathatatlanul anyagiasabbak és legalább olyan gyakran váltogatják a partnereiket, mint azok, akiket megvetnek.
A TikTok legnépszerűbb „útlevéltesójának” – aki Digital Bromad néven posztol – online tevékenysége gyakorlatilag azokat a hiányosan öltözött nőket mutatja be, akikkel feltehetően lefekszik, miközben megállás nélkül bulizik és hajszolja az élvezeteket.
Az ilyen és ehhez hasonló oldalakon tippekből és trükkökből sincs hiány, rendszeresen felmerül például, hogy milyen nemzetiségű nőket a „legkönnyebb” felszedni, és hogyan lehet őket rávenni, hogy beleszeressenek a férfiba, aki aztán addig használhatja ki őket, ameddig csak akarja.
Még a „toxikus maszkulinitás királyának”, Andrew Tate-nek is van mondanivalója a témában
Az egyik, rajongói fiókja által újraposztolt videóban arra biztatja a férfiakat, hogy menjenek Dél-Amerikába, ejtsenek teherbe nőket, és nyugodtan hagyják ott őket, hiszen bármikor visszatérhetnek, amikor csak kedvük támad „családapát játszani”. Ez azonban aligha újszerű gondolkodásmód – hiszen a fejlődő országokból származó nők sztereotipizálásának, fetisizálásának és hiperszexualizálásának története messzire nyúlik vissza.
A GQ-ban (Gentleman’s Quarterly, azaz az úriemberek negyedéves lapja) egy, az 1990-es években megjelent cikk például így írta le mindazt, amit a nyugati férfiak gondoltak az ázsiai nőkről: „Amikor hazaérsz egy újabb nehéz nap után, ő megjelenik, leveszi a ruháidat, megfürdet, és meztelenül végigsétál a hátadon, hogy ellazítson… Szórakoztató, és egyáltalán nem bonyolult.
Nem jár asszertivitástréningre, nem ragaszkodik ahhoz, hogy emberként kezeljék, nem bosszankodik a karrierje miatt, az orgazmusát nem megkérdőjelezhetetlen követelésként kezeli. Egy praktikus áldozat.”
Három évtizeddel később pedig nem sok minden változott
Sokak szemében az igazi nők még mindig alázatos, engedelmes és kötelességtudó lények, akik kizárólag a férfi igényeinek kielégítésére léteznek – és pontosan ez a sztereotípia az, ami keresletet teremt a délkelet-ázsiai, dél-amerikai és kelet-európai nők iránt. Ezért van az, hogy bizonyos etnikumok túlsúlyban vannak a pornográfiában –különösen az ázsiai nők. Ezért van az, hogy egyáltalán létezik a postán rendelt menyasszonyok iparága, amelyet tekinthetünk az emberkereskedelem egyik változataként. És ezért akarnak egyes nyugati férfiak külföldre utazni, hogy anyagilag hátrányos helyzetű nőket használjanak fel saját igényeik kielégítésére. Mindez pedig gyakorta szexuális erőszakot és kizsákmányolást is teremt.
Amikor a Szovjetunió az 1990-es években összeomlott, eltörölve a Kelet és Nyugat közötti szakadékot, a kelet-európai nőkkel való szexkereskedelem gyorsan virágzó iparággá vált:
a kétezres évek elejére a becslések szerint évente százhúszezer nőt és gyereket hurcoltak el a volt szovjet területekről Nyugatra.
És bár alig vannak statisztikák a postán rendelhető menyasszonyok valóságáról, számos beszámoló szól arról, hogy ezeket a nőket a partnerük bántalmazta, megerőszakolta, fogva tartotta, sőt volt, akit meg is gyilkoltak. Így aztán nem meglepő, hogy egyes országokban, például Brazíliában a rendőrség máris elkezdte figyelmeztetni a nőket a „passport bros” jelenségére.
Jó oka van annak, hogy a mozgalom férfijai nehezen tudnak randizni
Tényleg nem nehéz megérteni, hogy ezek a férfiak miért nem érnek el sikereket a saját országukban – tekintve, hogy egyáltalán nem tisztelik a nőket. Az sem meglepő, hogy úgy érzik, a feminizmus „megfosztotta” őket valamitől. Számtalan országban a nőknek már nem feltétlen szükségletük, hogy férfiakkal együtt legyenek, és még ha szeretnének is párkapcsolatban élni, egyre kevésbé fognak megelégedni olyannal, aki nem tudja teljesíteni legalább azt a minimumot, hogy tisztelje őket és emberként bánjon velük.
Ezek a férfiak ahelyett, hogy meghallgatnák, mit akarnak valójában a nők, inkább más nőgyűlölő férfiakra hallgatnak. És ahelyett, hogy közösen dolgoznánk azon, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk, kihasználják a globális gazdasági egyenlőtlenséget és fizetnek a kiszolgáltatott helyzetben lévő nőknek – ez a gyakorlat pedig tovább táplálja a nők sok területen amúgy is jelenlévő alárendeltségét.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Maskot