Tate-et először tavaly áprilisban tartóztatták le a román hatóságok

Akkor a bejelentések szerint egy amerikai nőt tartottak fogva a házában, azonban a „mérgező maszkulinitás királya” ellen korábban az Egyesült Királyságban is nyomozás indult tizenegy rendbeli szexuális visszaélés miatt. De amikor a rendőrség vizsgálódni kezdett, Tate egész egyszerűen elhagyta az országot, és Romániába ment. Az egyik videójában még azt is felvetette, hogy azért tette ezt, mert ott „könnyebb lenne megúszni a nemi erőszakkal kapcsolatos vádakat”, tekintve, hogy Kelet-Európa mennyire „korrupt”.

Mindezek ellenére Tate népszerűségének növekedése az elmúlt hónapokban már-már példátlan volt.

A piramisjátékként működő Hustlers University nevű online akadémiája (ahol többek között a férfi-női interakciókról és a kriptovaluta-kereskedelemről is tanulhattak a követői) havonta több ezer fizetős feliratkozót szerzett. Közösségi médiaprofiljai – amiknek többségét végül betiltották – több millió követőt gyűjtöttek, a TikTokon közzétett videóit pedig több mint egymilliárdszor nézték meg. És bár a magyar mainstream médiában 2022 végén, a letartóztatásának híre kapcsán kezdett terjedni Tate neve, itt is hamar megjelentek az ártatlansága (és szabadsága) mellett kiálló kommentek.

Andrew Tate sosem titkolta, hogy milyen ember

Még ha élünk is az ártatlanság vélelmével, és feltételezzük, hogy az ellene indított bűnügyi nyomozások mindegyike teljesen megalapozatlan, akkor is rengeteg olyan dolog van, amiknek meg kellene kongatniuk azt a bizonyos vészharangot.

Tate a húszas évei elején producerként dolgozott, mellette kick-boxolt és MMA-zott is. Annak ellenére, hogy versenyeken is indult, a valódi hírnév egészen 2016-ig váratott magára. Ekkor rövid ideig szerepelt a brit Big Brotherben, ahonnan gyorsan kizárták, mert

előkerült egy videó arról, hogy megüt egy nőt, majd azzal fenyegetőzik, hogy megöli.

Ezt követően videók gyártásába kezdett, nőgyűlölő, rasszista és homofób tartalmakat osztott meg, megkérdőjelezte a depresszió létezését, majd azt hangoztatta, hogy a nőknek felelősséget kell vállalniuk az őket ért nemi erőszak miatt.

2022 elején a bátyjával, Tristannal együtt – akit most szintén letartóztattak nemi erőszak és emberkereskedelem miatt – bevallotta, hogy a webkamerás bizniszük, ami arra épült, hogy modellek csaltak ki milliókat gazdag férfiaktól, „totális átverés”. Emellett többször is elmondta, hogy szerinte a nők „a férfiak tulajdonai”, akiknek „kérdés nélkül engedelmeskedniük kell”, és hogy nem baj, ha időnként még meg is verik őket. 

„Nem szabad hagyni, hogy a szülő örökre ápolói szerepkörben maradjon: abba bele lehet őrülni!”

WMN Ügy – 2023. február 2. – KAd

 

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy még az online akadémia honlapja sem rejtette véka alá a tényt, miszerint Tate egy erőszakos nőgyűlölő, aki valószínűleg bűnözői tevékenységet folytat. A weboldalon lévő bemutatkozásában büszkén hirdette, hogy az úgynevezett loverboy-módszerrel csábította szexkereskedelembe a nőket, aztán ezt a nem éppen eredeti megközelítést egy „PhD mesterkurzussá” alakította át. A képzés lényege az volt, hogy megtanítsa a férfiaknak és fiúknak – akik közül néhányan állítólag 13 évesek voltak –, hogy hogyan tudják becserkészni, manipulálni és irányítani a nőket.

Nehezen hiszem, hogy mindebből Tate követői semmit sem vettek észre

Elnézve azonban, hogy hányan állítják most, hogy Tate letartóztatása igazságtalan, és hogy az egészet csak az „elit” szervezte meg – mintha egy olyan férfi, aki azzal hencegett, hogy több mint 30 luxusautója van, nem lenne része az elitnek –, nyilvánvalóan nem sokan tartják elítélendő dolognak a nők elleni erőszakot.

És ez az, ami a legaggasztóbb az egészben.

Hiszen a probléma itt nem csak Andrew Tate és mindaz, amit képvisel, vagy hogy léteznek mások is, akik ugyanolyan opportunisták, érzéketlenek és bántalmazók, mint amilyennek ő tűnik.

Hanem az, hogy bár Tate pontosan elmondta nekünk, hogy kicsoda ő – méghozzá többször is –, mi nem hallgattunk rá.

Ha meg is hallottuk, amit mond, sokakat vagy nem érdekelt, vagy örültek, hogy egy újabb ember áll mikrofonnal a kezében, aki pontosan azt mondja, amit hallani akarnak. Mert akárcsak Tate, ők is úgy gondolnak a nőkre, mint a tulajdonukra, akiket kényük-kedvük szerint irányíthatnak és használhatnak ki.

Normává vált az erőszak

Mára annyira elterjedt mindez, hogy azokat, akik erőszakos és/vagy nőgyűlölő dolgokat mondanak, és azokat, akik visszaélnek státuszukkal és kiváltságaikkal, akik másokat zsákmányolnak ki, zaklatnak és bántalmaznak, csak a legritkább esetben veti ki magából a társadalom. És még ha az áldozataik fel is szólalnak, mindig lesz, aki a védelmükre kel.

Marilyn Mansont továbbra is imádják, pedig nyíltan beszél arról, hogy nők megerőszakolásáról és meggyilkolásáról fantáziál, és több mint egy tucat nő vádolja szexuális, mentális és fizikai bántalmazással.

Donald Trumpot annak ellenére választották meg a világ egyik leghatalmasabb országának vezetőjévé, hogy több mint húsz különböző nő vádolta meg szexuális visszaéléssel, és számos mélyen nőgyűlölő megjegyzést tett a nyilvánosság előtt.

És bár Roman Polański bűnösnek vallotta magát egy 13 éves lány megerőszakolásában, végül csak hazavitte a legnagyobb francia filmes díjat, a Césart. Ez pedig csak néhány a számtalan hasonló példa közül. 

Megdöbbentő felmérés: az amerikai szülők fele nem biztatja gyerekét családalapításra

WMN Ügy – 2023. február 1. – SzAE

 

Annak ellenére, hogy ezek az emberek őszintén mutatják meg nekünk, hogy milyenek is valójában, legtöbbször mégis hagyjuk, hogy folytassák a tevékenységüket. Engedjük, hogy továbbra is tiszteletlenül bánjanak a nőkkel, zaklassák és bántalmazzák őket. És ami még rosszabb, megengedjük nekik, hogy milliók számára mutassanak példát.

Magyarországon minden héten megöl egy nőt a volt vagy jelenlegi partnere

Világszerte pedig percenként több mint öt nőt vagy lányt öl meg a partnerük vagy korábbi partnerük. A gyilkosság, a családon belüli erőszak, a szexkereskedelem, az erőszak és kizsákmányolás egyéb formái még ma is hatalmas problémát jelentenek, még a fejlett országokban is.

Ennek az ellenkezőjét állítani pedig annyi, mint figyelmen kívül hagyni lányok és nők millióinak valóságát.

Az pedig, hogy egy olyan ember számára milliós elérést generálunk az interneten, aki dicsőíti a nők elleni erőszakot, és nyíltan beszél a kizsákmányolásuk „legjobb módjairól”, csak tovább rontja a nemi alapú erőszak és elnyomás problémáját. Inspirálja és legitimálja az emberek erőszakos gondolatait, ami csak ritkán, vagy egyáltalán nem létezik önmagában.

Ez egyértelműen kiderül Tate számos videójából is, amikben a kirívó nőgyűlölet mellett gyakran szerepelnek homofób és rasszista megjegyzések is, a közelmúltban pedig a Greta Thunberggel folytatott Twitter-csatája azt is világossá tette, hogy nem érdekli a környezetvédelem. Mert semmi sem erősíti annyira a „férfiasságot” és a „valódi alfahím” szerepet, mint az, hogy valaki boldogan hozzájárul a bolygónk és az utánunk következő generációk tönkretételéhez, nem igaz?

  

Jó lenne elfelejteni, hogy egy olyan ember, mint Andrew Tate, valaha is létezett

Mégsem hunyhatunk szemet az ideológiájának másokra gyakorolt hatása felett, és afelett, hogy sokan közülük egyáltalán nem látnak ebben problémát.

Tavaly nyáron volt egy korábbi, kapcsolati erőszak miatt indított ügyem tárgyalása. Nemcsak engem, de az utánam következő két partnerét is bántalmazta fizikailag és szexuálisan is a – mondjuk ki bátran – sorozatelkövető, így összesen három sértettje volt az esetnek, amiben elmarasztaló ítélet született. Nagyon leegyszerűsítve ennyi a történet: egy férfi bizonyítottan vert és erőszakolt meg több nőt.

Tippelhettek, mindezek ellenére hányan várták a bíróság folyosóján, hányan izgultak vele az ítélethirdetéskor, és hányan támogatták az eljárás ideje alatt mindvégig. Majd ahhoz, hogy megkapjátok a valós – bőven nem csak férfiak alkotta – számot, ezt szorozzátok meg legalább kettővel.

Persze tudom, hogy #nemmindenférfi követi Tate-et, és bőven akadnak, akik tényleg elítélik a bántalmazás minden formáját. De még így túl sokan vannak, akik nap mint nap úgy döntenek, hogy felerősítik az erőszaktevők hangját, védik őket, bármi történjék is, és szembeszállnak azokkal, akik őszintén mesélnek az általuk megélt erőszakról.

Én mégis hiszem, hogy beszélni kell a jelenségről, nevén nevezni a bántalmazót. Szólni, ha a környezetünkben valaki gyűlölködő megjegyzéseket tesz. Cikinek tartani az erőszakot. És olyan példát mutatni, ami után aztán tiszta lelkiismerettel nézhetünk egymás szemébe, mert – ahogy Csepelyi Adrienn írta nemrég egy cikkében – nem múlott rajtunk senki élete.


Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kimelt kép: Getty Images/Alex Nicodim/Anadolu Agency

Mózes Zsófi