„Legyűrtük a gazfickót” – mondta Edmund Hillary, miután elsőként felért a világ tetejére
A 104 éve született Sir Edmund Percival Hillary nevét nem csupán a hegyek szerelmesei ismerik: az új-zélandi méhész azzal, hogy elsőként érte el a világ legmagasabb pontját, nemcsak a hegymászás legendás alakjai közé emelkedett, hanem a történelemkönyvekbe is beírta magát, és emlékét szerteágazó filantróp tevékenysége miatt is ápolja az utókor. Nádudvari Péter írása.
–
Egy álmokat felülíró baleset
Hillaryt már gyerekkorában is érdekelték a felfedezőutak: a visszahúzódó fiú éjszakába nyúlóan olvasta a kalandregényeket, és arról álmodozott, hogy egyszer majd ő is részt vesz izgalmasabbnál izgalmasabb expedíciókban. Az első hegyekkel kapcsolatos élményeit középiskolás korában szerezte, amikor egy osztálykirándulás során kiderült, hogy a hegymászásban ügyesebb és kitartóbb, mint a többiek. Egyetemre csak két évig járt, inkább apja és bátyja méhészeti vállalkozásához csatlakozott. A második világháború alatt az Új-Zélandi Királyi Légierő navigátoraként szolgált, de egy hajóbaleset után, amelyben súlyosan megégett, leszerelték.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Fel, fel a magasba!
A következő években élete középpontjába szenvedélye, a hegymászás került: az osztrák és a svájci Alpokban egyre magasabb csúcsokat mászott meg, és
fejébe vette, hogy a világ legmagasabb hegyét is meghódítja, amit tibetiül Csomolungmának, vagyis a Föld istenasszonyának, angolul pedig Mount Everestnek neveznek.
Erre egy 1951-es expedíció keretein belül kínálkozott először lehetősége – ami ugyan sikertelenül zárult, de sok tapasztalatot adott neki.
1953-ban ismét esélyt kapott az új-zélandi hegymászó, hogy megvalósítsa az álmát, ugyanis meghívták egy brit Everest-expedícióba. A John Hunt ezredes által vezetett csapat – amely kilenc hegymászóból, serpákból és őket segítő személyzetből állt – csúcs felé vezető útja meglehetősen nehezen indult: Hillaryék másfél hónap után érték csak el a 8000 méteres magasságot, ahol felépítették az utolsó alaptábort – ahonnan aztán célba vehették a Mount Everest tetejét.
Visszafordulni a cél előtt
Az expedíció elhúzódásának okai – többek között – logisztikai problémák voltak, valamint az, hogy néhány hegymászónak komoly akklimatizációs nehézségei adódtak. Végül május 26-án került sor az első csúcstámadási kísérletre, amelyre a csapatból Charles Ecans és Tom Bourdillon kaptak engedélyt, a próbálkozás viszont nem járt sikerrel: a párosnak száz méterrel a cél előtt vissza kellett fordulnia, mert az oxigénpalackjaik nem működtek megfelelően.
Azzal, hogy nem kockáztattak, Ecans és Bourdillon tanúbizonyságot tettek józan ítélőképességükről – viszont az, hogy nem az ő nevükhöz fűződik a történelmi tett, egész életükben fájt nekik.
„Ezt a döntést Tom mindig is bánta” – mondta egyszer Bourdillon egyik barátja.
Fenn a csúcson
Három nappal később Hillary és egy tapasztalt, a hegymászókat már két évtizede teherhordóként segítő serpa, Tendzing Norgaj következtek. A páros a mászás során egy úgynevezett kötélpárost alkotott. „Tendzing feszes kötélen tartott engem, és egyenként mozogtunk egész idő alatt. Jó óra múlva aztán meredek sziklalépcsőhöz érkeztünk a gerincen. Úgy látszott, komoly probléma áll előttünk. A lépcső jobb oldalához azonban egy keskeny, függőleges hólejtő csatlakozott, s valahogy föl is tudtam vergődni ezen a negyven láb (12 m) magas csatornán, és végül feljutottam a szikla tetejére. Örvendetes meglepetés volt számomra, hogy ekkora magasságban ilyen erőfeszítésre vagyok képes. Felsegítettem Tendzinget is, aki ebben kissé lassúnak mutatkozott, de ennek ellenére mindenben kitűnő és biztonságos mászótárs maradt” – emlékezett vissza Hillary a Kockázat nélkül nincs győzelem című könyvében a csúcs felé vezető útra.
„Rendületlenül vágtam a lépcsőket, legyűrve az egyik buckát a másik után, az egyik párkányt a másik után, s közben kerestem a csúcsot. Szinte lehetetlennek látszott elérni, közben pedig rohant az idő. Végül megkerültem egy különösen nagy buckát, aztán Tendzing feszes kötelén egy keskeny hógerincen felkapaszkodtam a tetejére. Azonnal nyilvánvaló lett, hogy elértük célunkat.
Délelőtt fél tizenkettő volt – fönn álltunk az Everest csúcsán.”
Szomorúsággal kevert dicsőség
A páros mindössze 15 percet töltött a világ tetején, ami alatt fényképeket készítettek, amelyeken a brit, az indiai, a nepáli és az ENSZ-zászló is szerepelt. A rendkívüli pillanatokban Hillary nemcsak arra gondolt, milyen grandiózus tettet hajtott végre Tendzinggel, hanem eszébe jutott két brit hegymászó tragédiája is: George Mallory és Andrew Irvine 1924-ben az Everesten vesztették életüket csúcstámadás közben. „Kis reménykedéssel néztem körül, hátha találok valami jelet, hogy felértek a csúcsra, de nem láttam semmit” – emlékezett vissza Hillary. (Egyes feltételezések szerint Mallory és Irvine elérték a hegy tetejét, és az ereszkedés közben haltak meg.)
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miután leért a csúcsról, a remek humorát is megvillantotta: „Nos, George, legyűrtük a gazfickót!” – így foglalta össze az új-zélandi hegymászó röviden barátjának, George Lowe-nak a Mount Everest meghódításának történelmi tényét. Őt és Tendzinget Indiában és Nepálban is nagy csinnadrattával fogadták – voltak, akik a hős serpát istenségnek tekintették, mondván, Buddha vagy Siva reinkarnációja.
Sir Hillary
A sikeres csúcshódítás híre napokon belül körbefutotta a világot, a magyar sajtó is cikkezett róla.
„Június hó elején rendkívüli hírt közölt a világsajtó: meghódították a Mount Everestet. 1953. május 29-én 11 óra 30 perckor Edmund Hillary és Tensing Bhutia (sic!) felértek a csúcsra” – szerepel az 1953-as Földrajzi Közlemények 1–2. számában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Mount Everest meghódítása egybefonódott egy másik világtörténelmi jelentőségű eseménnyel, ugyanis Hillaryék hőstettének híre éppen II. Erzsébet koronázásának napján jutott el Londonba – így ő volt az, aki elsőként jelentette be a szenzációt. A tavaly elhunyt egykori uralkodó nemsokára lovaggá ütötte Hillaryt és Huntot, ezzel is kifejezve világrengető tettük miatti nagyrabecsülését.
Filantróp és diplomata
Az új-zélandi hegymászó kalandvágya a világ legmagasabb pontjának elérése után sem hagyott alább, 1956 és 1965 között még tíz másik csúcsot megmászott a Himaláján. Egy expedíció tagjaként eljutott a Déli-sarkra, majd az első holdra lépő űrhajós, Neil Armstrong társaságában egy kétmotoros repülővel az Északi-sarkra is.
Ezzel újra történelmet írt: ő lett az első ember, aki járt a föld mindkét pólusán és a legmagasabb hegycsúcsán is.
Világraszóló sikerei hőskölteményébe egy tragikus fejezet is került: 1975-ben felesége és lánya meghaltak egy repülőgép-szerencsétlenségben. A veszteség hatására az addig is sokat jótékonykodó Hillary életének fő célja a nepáliak megsegítése lett: jótékonysági alapítványán keresztül 27 iskolát, két kórházat, valamint számos kolostort, repülőteret és hidat építtetett. A beruházásokhoz szükséges források előteremtéséhez a hírnevét is felhasználta: rendszeresen tartott előadásokat a világ számos pontján. A politikába is belekóstolt, de ott nem koronázták sikerek az ambícióit, viszont sikeres diplomata lett: 1985-től négy és fél éven keresztül volt Új-Zéland indiai, nepáli és bangladesi nagykövete.
2008. január 11-én hunyt el szülővárosában, az új-zélandi Aucklandban. Bár nem állt szándékában, a történelmi csúcshódításával mozgalmat indított el: 1953 óta már több mint hatezren jutottak fel a Mount Everestre – amire Hillary a legmerészebb álmaiban sem gondolt:
„Tendzing és én úgy gondoltuk, hogy miután megmásztuk a hegyet, nem valószínű, hogy bárki is próbálkozni fog vele a jövőben” – vallotta be egyszer. „Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna.”
Források: Edmund Hillary: Kockázat nélkül nincs győzelem (ford.: Szilágyi Tibor). Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1982.
Földrajzi Közlemények, 1953 – 1–2. szám.
Múlt-kor, Index, Turista Magazin, Sir Edmund Hillary, Sir Edmund Hillary | Christchurch City Libraries, Nationalgeographic, Index - Sport, Rubicon.hu, Múlt-kor, Hegyvilág online
Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Michael Bradley / Staff
