Egyre pusztítóbb villámáradások várnak ránk: húsz perc alatt is hatalmas károkat tudnak okozni
Megnéztük a Klímaváltozás Magyarországon-sorozat harmadik, áradásokról szóló részét
Kezdünk kikecmeregni a télből, a sötétségből, egyre többször és többet süt a nap, rügyeznek, sőt, virágoznak a fák, a bokrok. A természet teszi a dolgát, mintha minden rendben volna. Megtévesztő lehet, hiszen már tudjuk, hogy a háttérben félelmetes, halálos folyamatok zajlanak épp. Magyarországon először tavaly nyáron vált igazán kézzelfoghatóvá a klímaváltozás a hétköznapi ember számára is, amikor a gondosan karbantartott kertek kiszáradtak, a parkok zöldövezetei eltűntek, és sárga foltokként szomjaztak a városokban. Már szinte bűn leírni azt, hogy az utolsó pillanatban vagyunk, annyiszor elhangzott, pedig tényleg itt tartunk, itthon is. Szabó Anna Eszter írása az Áradások Magyarországon című dokumentumfilmről.
–
Bőség helyett súlyos vízhiány van
Azt már tudjuk és felfogtuk talán, hogy komoly szárazság várható a következő évtizedekben. Tavaly nyáron drámai látképek bizonyították, mekkora a baj, komoly vízhiány alakult ki számos településen, ami miatt az ivóvízellátás is akadozott.
Nem kellett már az afrikai vízhiánnyal példálózni, elég volt a fővárosi agglomeráció felé tekinteni (vagy ott élni), és kézzelfoghatóvá vált, mit is jelent, ha a csapból egyszerűen nem jön semmi.
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy Magyarország víznagyhatalom, de ez már rég nincs így, nem egy vízzel teli lavóron ülünk, sajnos a készlet folyamatosan egyre fogy – hangzik el a Climate Chronicles filmes csoport legújabb dokumentumfilmjében. Ez a film a harmadik része a sorozatnak, ami az első részben a szárazsággal, a másodikban pedig a hőhullámokkal foglalkozott. (Ezekről a filmekről Filákovity Radojka ITT és ITT írt korábban.)
A szárazság és a hőhullámok már erősen megkongatták a vészharangot nálunk is, ám nem szabad elfelejteni, hogy a klímaváltozás bizonyos területeken áradás formájában (is) pusztít. A most megjelent harmadik rész az áradásokkal foglalkozik, amire gondolhatná az ember, hogy Magyarországon nem olyan aktuális, de ez egyáltalán nincs így.
A villámáradások komoly rizikót jelentenek
Magyarországon a nagy árvizek valóban ritkábbak, mint korábban, ám egyre nagyobb problémát jelentenek a villámáradások, amikor hirtelen, rövid idő alatt hullik le nagy mennyiségű csapadék. Az elavult (csatorna)rendszer nem tud megbirkózni ezzel a vízmennyiséggel, ami így az utcákat, épületeket árasztja el.
A szakértők szerint kevesebb, ám egyre pusztítóbb villámáradások várhatók a következő években.
Ennek a kiszámíthatatlan időjáráson túl az is az oka, hogy sajnos óriási a burkolt felületek aránya a városokban. A lehulló csapadéknak nincs más útja, csak a csatornák felé, és negyedóra-húsz perc alatt hatalmas károkat tud okozni. A csatornákban ugyanis keveredik a szennyvíz az esővízzel, ami a felszínre jutva fertőzésekhez vezethet, ez pedig egészségügyi kockázattal is jár a jelentős anyagi és infrastrukturális kár mellett. Évről évre rácsodálkozunk a városi árvizekről készült felvételekre, amikor az aluljárókban térdig ér a víz, éttermekből, üzletekből vödrökkel hordják ki a vizet, megáll az autós közlekedés. Márpedig ezekre a továbbiakban is számítani kell, viszont egyáltalán nem vagyunk rájuk felkészülve.
Nagy a baj, de van/lenne megoldás!
Kivétel nélkül arról beszél a filmben minden szakember, hogy
a károk orvoslása mellett sokkal nagyobb erőfeszítést kellene befektetni a megelőzésbe.
Az áradásokkor keletkező pluszvizet kellene megtartani és hasznosítani, erre infrastruktúrát kiépíteni, hogy az a rengeteg víz, ami ilyenkor leömlik, ne vesszen kárba, és aszálykor azzal lehessen kompenzálni a vízhiányt.
Erre rengeteg megoldás létezhet, több zöldfelület, vízelvezető, áteresztő burkolatok, zöld tetők. Bizonyos pontokon süllyesztett talajjal kisebb víztározókat lehetne kialakítani, vagy lassítani a víz elfolyását, ami a villámáradások idején rengeteget számítana. A kertekben a kis tavak, vízgyűjtőpontok megoldást jelenthetnének a száraz időszakokban, amik egyre hosszabbak és egyre brutálisabbak lesznek, ez már sajnos tény.
Fenntartható okosváros a szomszédban
Bécs Seestadt városrészében gyakorlatilag egy új, fenntartható okosváros épül épp, egyértelműen és következetesen azzal a céllal, hogy kék-zöld infrastruktúrát hozzanak létre, ami világszinten is egyedülálló. A megújuló energiaforrásokra támaszkodnak, emellett pedig olyan csatornahálózatot alakítanak ki, amin belül víztározó rendszerek is vannak. A zöld tetők a csapadék kilencven százalékát is képesek felfogni, ezért erre már különös hangsúlyt fektetnek, hogy egy csepp csapadék se menjen pocsékba. Igazuk is van, mert ahogy mondják,
nem foglalkozni most a klímaváltozással egyelőre olcsóbb, de hosszú távon sokkal komolyabb árat kell majd fizetnünk – szó szerint és átvitt értelemben is.
Farkas! FARKAS!
Az emberek egyelőre nem pánikolnak eléggé, mert a klímaváltozás lassú gyilkos. Mindig is voltak szűk esztendők, szárazságok, erdőtüzek, áradások, mióta világ a világ. Ráadásul túl sokszor kiáltottak már farkast világvégét, ezért senki sem veszi komolyan. Az sem segít, hogy a globális felmelegedés kifejezést hallva az átlagember azt gondolja, hogy ez pusztán csak melegedést jelent, aztán ha jön egy hidegebb tél, máris azt hiheti, hogy nincs is itt az égvilágon semmi gond.
Márpedig a klímaváltozás egy komplex jelenség, a Föld különböző pontjain más-más módon üti fel a fejét, más tüneteket produkál. Van, ahol bozóttüzek keletkeznek, van, ahol súlyos áradások történnek, máshol pedig mindent elsöprő hóviharok és extrém fagyok követelnek emberéleteket. Hogy ezek között összefüggés van, nem egyértelmű mindenkinek, pedig sajnos mind egyazon végzetes folyamat szereplői.
Ez a dokumentumfilm-sorozat elég világos képet fest a hazai klímahelyzetről, és arra is kitér, hogy egyéni szinten mit tehetünk, míg az itthoni és nemzetközi politikai elit is felfogja, nincs már több idő.
Kevesebbet fogyasztani, nem pazarolni a vizet, gyűjteni az esővizet, kicsit jobban átgondolni, mennyi ivóvizet is húzunk le szó szerint a budin. És bizony, ami nem megúszható, hogy áldozatokat kell hozni, le kell mondanunk dolgokról, össze kell húzni a nadrágszíjat. Talán a gazdasági és energiaválság a maga természetességében elkezdi rákényszeríteni az emberiséget arra, hogy jobban meggondolják, mire költenek, min lehetne spórolni. Az ivóvíz olyasmi, ami nélkül nekünk tényleg annyi, és ahogy a szárazságról szóló filmben el is hangzik, az aszályra még nemzetközi törvénykezés sincs. Mintha szántszándékkal menetelnénk a szakadékba. Ha az lenne a cél, hogy felforduljon az emberiség, akkor is túlzás lenne ez az eltökéltség.
Közhely ide, rongyosra használt frázis oda, egyszerűen tényleg nincs már több időnk.
Nézzétek meg a filmeket, és a magatok szintjén tegyétek meg, amit tudtok! Mert a természet megtalálja a módját annak, hogy egy új egyensúlyt teremtsen, és ezáltal tovább éljen. Csak lehet, hogy abban a forgatókönyvben mi már nem fogunk szerepelni...
A Climate Chronicles filmjeit ITT lehet megnézni.
Képek forrása: YouTube/ Climate Chronicles
