Az aluljárókban néha térdig ér a víz, az éttermekből, üzletekből vödrökkel hordják ki. Nem vagyunk felkészülve a villámáradásokra, pedig lenne hol felhasználni a leömlött csapadékot. Szabó Anna Eszter ajánl egy dokumentumfilmet:
„Elázni az esőben – abban esendőség van, megadás és hála. Főleg egy ilyen nyáron, mint az idei, amikor már a Facebook-csoportokban (kínjukban) esőtáncot szerveznek az emberek (tényleg!), hogy ne pusztuljon ki minden veteményes, és ne égjen ki mindenhol a fű” – Szabó Anna Eszter igazi vízimádó, és reméli, ezzel nincs egyedül. Már csak azért is, mert ezen lassan tényleg az életünk múlhat.
„Amikor beüt a krach, akkor kapkodjuk a fejünket, ordítunk a szomszéddal, hogy ne locsoljon, mert nem tudjuk megfürdetni a gyereket.” Állítólag ez a leghűvösebb nyár a hátralevő életünkben. De már most is vízkorlátozást rendeltek el több településen. Mi ennek az oka? Ki hibázott? – ezt járja körül Iliás-Nagy Katalin.
„Vajon nem nonszensz-e, hogy miközben a klímaváltozás miatti súlyos aszályokra készülünk, ivóvízzel locsoljuk a kertjeinket és azzal töltjük fel a medencéinket?” A Budapest környéki települések vízhiánya kapcsán Iliás-Nagy Katalin riportjában utánajárt annak, mekkora a baj.
A víz fogyóban – a nők veszélyben. Baj van, és az a helyzet, hogy ez a krízis a nőket jobban érinti, mint a férfiakat. A víz világnapján beszélnünk kell erről is.