Ha elbeszélgetünk egy kicsit egy Z generációssal a szerelmi vagy szexuális életéről, általában az alábbi kettő, élesen eltérő verziót hallgathatjuk meg: létezik egy szinte teljesen önmegtartóztató, alig randizó kategória, és egy olyan, amelyikben annyi szaftos sztori van pusztán az elmúlt két hétből, hogy a végén szinte azt érzed, vissza kell ragasztanod a leesett álladat. Azt azonban minden korunkbeli képes igazolni, hogy a közösségi média, a járványhelyzet és a felgyorsult mindennapok ebből a szempontból is megváltoztatták a kultúránkat, és a huszonegyedik század ifjúsága igen sajátos kapcsolatot alakított ki a szexszel és a szerelemmel. 

A mai fiatalok szándékosan húznak éles határvonalat a párkapcsolatok és a szex közé, ennek folyománya pedig a „hookup culture”, azaz a „kavaráskultúra” lett, amely egyszerre képes ünnepelni és elértékteleníteni az emberi szexualitást. 

Kalandvágyó nemzedék

Nekünk, zoomereknek sok olyan tulajdonságunk van, amelyből szinte egyenesen következik a szexualitáshoz fűződő kapcsolatunk feltűnően kétpólusúvá válása. Nemcsak empatikusak és nyitottak vagyunk a másikra, de aktívan biztatjuk is egymást, hogy minél színesebb, izgalmasabb életet éljünk, lehetőleg a legőszintébb formánkban, ebben pedig jócskán közrejátszik, hogy világméretű katasztrófák árnyékában nőttünk fel, és minden minket megelőző nemzedéknél jobban tisztában vagyunk azzal, mennyire bizonytalan a jövőnk. 

Elsősorban élvezni akarjuk az életet, és jobban félünk attól, hogy elszalasztunk egy remek lehetőséget, mint attól, hogy utólag megbánjuk a döntést. 

Ez a híres FOMO-mentalitás pedig ugyanúgy igaz a szexre is, ami a Tindernek, a Hinge-nek és a hozzájuk hasonló appoknak tulajdoníthatóan szintén fel lett ruházva egyfajta sürgető nyomással, mivel pillanatok alatt több száz lehetséges partnerrel köt össze minket, arra inspirálva, hogy minél több opciót felfedezzünk. Bár nem mi vagyunk az elsők, akik úgy érzik, hogy nem (csupán) hosszú távú párkapcsolat formájában vágynak fizikai intimitásra, hanem szeretnének sok emberrel tapasztalatokat szerezni ezen a téren, régebben ez inkább csak kellemes velejárója volt a randizásnak, mintsem a központi eleme. Mára azonban sok fiatal életében a kapcsolódást felváltotta a „kavarás”, és a legtöbb romantikus kapcsolatuk főként erre épül. 

Ezt a jelenséget nevezzük „hookup culture”-nek, amikor a randizás körül kialakuló közeg az érzelemmentes, tisztán testi együttlétet díjazza, legyen az egyéjszakás kaland, titkos találka vagy úgynevezett „situationship”, a barátságon túlmutató, ám egymás iránt el nem kötelezett kapcsolat. 

Az ezekben részt vevők célja többnyire ugyanaz: tanulni magukról, felmérni a terepet, tapasztalatokat gyűjteni, és szabadon megéli a szexualitásukat anélkül, hogy kizárólagossággal vagy emocionális munkával tartoznának egymásnak. 

Hookup alanya lehet a melletted ülő srác az egyetemen, a fura munkatársad vagy leggyakrabban egy ismeretlen, csinos arc az internetről, a lényeg, hogy elég vonzónak találd, hogy egy pillanatra mellette térképezd fel a szexualitásodat. 

Egy 2022-ben készült, brit felmérés szerint a Z generáció tagjainak 21 százaléka jellemezné a státuszát laza/alkalmi kapcsolatként, a szexualitást kutató Kinsey Intézet pedig azt is kimutatta, hogy a járvány óta 46 százalék állítja magáról, hogy nyitottabb lett a kevésbé tradicionális szexuális élményekre, akár ismeretlenekkel is.

A másnap – számokban

Bár a szex tiszta élvezetként való felfogása egyáltalán nem ördögtől való dolog, és sok szempontból pozitív irányban befolyásolta a társadalom kapcsolatokhoz való hozzáállását, de negatív elemeket is magában hordoz, amelyekkel jobb tisztában lenni, mielőtt belevetjük magunkat a kötetlen kalandozásba – főleg ha a női nemhez tartozunk (és férfiak a választott partnereink). 

Ugyan nem is kérdés, hogy a világ tele van olyan fiatal nőkkel, akik őszintén élvezik a fizikai intimitásnak ezt a formáját, és valóban értékes tapasztalatokkal távoznak a futó kapcsolataikból, azért nem akkora titok, hogy ennek a felállásnak a legfőbb haszonélvezői a férfiak,

már pusztán abból kifolyólag, hogy számukra jóval kevesebb kell ahhoz, hogy elégedettek legyenek egy szexuális élménnyel. 

A szexualitás komplikált dolog, amelyben egyaránt szerepe van a biológiának és a lelki szükségleteknek, ez pedig sokunk esetében az jelenti, hogy nem tudjuk igazán élvezni azokat az együttléteket, amelyben a partner nem ismer minket eléggé ahhoz, hogy megadja nekünk, amire vágyunk. A felületes, érzelemmentes szex esetében különösen gyakori, hogy az egyik fél, amely a heteroszexuális felállásban általában a nő, nem ér el orgazmust az együttlét alatt, az utána gyakran jelentkező megbánásról és önvádról nem is beszélve. 

Az Amerikai Pszichológusok Egyesülete (APA) egyik felmérése arra jutott, hogy a legutóbbi szexuális kalandja után a megkérdezett nők mindössze 33 százaléka távozott elégedetten, szemben a férfiak 83,7 százalékával, ahogyan az is kiderült belőle, hogy 832 alkalmi partnerekkel ágyba bújó egyetemistából a lányok csak az esetek 26 százalékában értékelték pozitívan az élményt. Szintén az egyesület munkája révén tudhatjuk azt is, hogy 

az utólagos megbánás mindkét nem körében gyakori: a hookup culture-ben részt vevők majdnem háromnegyede nyilatkozott úgy, hogy van olyan hódítása, amelyet szégyell – igaz, más-más okokból. 

A nők akkor tartanak hibának egy ilyen élményt, ha kihasználva vagy megalázva érzik magukat általa, a férfiak viszont inkább akkor, ha visszanézve nem tűnik elég vonzónak a partnerük.

 

Friss kutatás segít abban, hogy ne lépj félre

WMN SZEX – 2023. február 15. – MZS

 Ám ez nem jelenti azt, hogy a férfiak ne küzdenének a futó kapcsolatok után sokakra jellemző kiüresedéssel és depresszióval: azok, akik főként ilyen felállásban élnek szexuális életet, nemtől függetlenül gyakrabban számolnak be magányról, levertségről és alacsony önbecsülésről, mint azok, akik ezt elkötelezett kapcsolatokban teszik. 

A szex mint értékmutató

Ebben az egyszerre elmagányosodó, mégis hiperszexualizált online kultúrában felnövő Z generációnak a szex a mindennapi élet része. Attól, hogy árucikké tettük, elvesztette érzelmi jelentőségét, és mindkét nem számára elkezdett arról szólni, hogy ezzel is üzenhet valamit a társadalomnak. Míg régebben (hasonlóan helytelenül) egy nőt akkor tartottak tiszteletre méltónak, ha nem „adta” magát könnyen, a fiatalok ma már nem így definiálják az ideális nő képét, de a végén ugyanúgy a szexuális élete alapján ítélik meg a másikat. 

A TikTokon is gyakran tárgyalt #vanillawife vagy #vanillashaming azokra a nőkre utal, akik jobban szeretik elkötelezett kapcsolatokban, és kevésbé vad stílusban megélni a szexet, és jelenleg az app használói nincsenek túl jó véleménnyel róluk. Egyre többen vannak, akik szerint unalmasak, és képtelenek teljességében megélni a fiatalságukat. 

Az a nézet, hogy a változatos partnerekkel zajló, érzelemmentes és erőszakos szex valamiképpen jobb feministává vagy izgalmasabb emberré tenne minket, lányok millióinak adja el azt a hamis narratívát, hogy mindenképpen nyernek abból, ha kiveszik a részüket a hookup culture-ből. A valóság azonban az, hogy ez a nyomás visszafordíthatatlan károkat okozhat a fejlődő pszichében, és sokkal hajlamosabbá tesz minket arra, hogy belemenjünk olyan kellemetlen vagy akár lealacsonyító helyzetekbe, amelyekben nem érezzük jól magunkat. 

Ilyen az online berkekben előszeretettel használt sneaky link nevű felállás, amely a tágabb, esetleg szűkebb környezetünk elől titokban tartott szexuális kapcsolatokra utal, amelyekben az egyik vagy mindkét fél egyfajta szégyenteljes láthatatlanságban van jelen a másik életében, ez a státusz pedig súlyos mentális problémákhoz vezethet.

Elidegenedett „kényszerdominák”

Még az alapjában egyenrangú felek között bekövetkező szexuális élmények során is sokan kerülnek olyan helyzetbe, amelyben nem érzik magukat kényelmesen. A pornón szocializálódott, és a félreértelmezett BDSM-et megismerő felnőtt generációk tagjai jóval kísérletezőbbek az ágyban, és számos olyan aktust vesznek alapnak, amihez szükség lenne egy olyan partnerre, akit jól ismerünk és akiben százszázalékosan megbízunk. 

2021-ben egy amerikai egyetemisták által kitöltött kérdőív alapján háromból egy lány állította, hogy már fojtogatták szex közben, és ez többször az előzetes beleegyezésük nélkül történt. 

A fojtogatás mellett népszerű fűszer a szándékos megalázás, a verés és a kikötözés is, amelyek valóban forró élményt tudnak nyújtani egy ilyesmi iránt érdeklődő ember számára, csakhogy az erőszakra való nyitottságot propagáló kultúrában azok is nehezen mondanak nemet, akik egyébként nem erre vágynak. 

Hasonlóan működik maga a hookup culture is, mivel számos résztvevője elégedetlen ezzel a felállással, mégis belemegy pusztán azért, hogy felvilágosultnak, szabadnak és vagánynak tűnjön. Hiába léteznek olyan fiatalok, akik stabil mentális állapotban, önmaguk átfogó ismeretének tudatában örömmel tudnak belemenni egy extrém alkalmi kalandba, az sem egyedi eset, hogy egy laza kapcsolatok között úszkáló fiatal valójában kétségbeesve vágyik az érzelmi kapcsolódásra, és ezt próbálja kiváltani futó kalandokkal – ám ezek csak tovább súlyosbítják az elidegenedést és depressziót. Aki pedig nem akarja vállalni, hogy esetleg sérül az önbizalma, vagy simán nem élvezi az ilyen felállásokat, az a félelemtől, hogy csak ez a hiperszexualizált, érzelemmentes kavarásmaraton várja a randizás világában, könnyen átesik a ló túloldalára, és teljesen elzárkózik a szexuális élményektől, ami szintén nem egészséges (hacsak nem valóban ennyire alacsony rá az igényük).  

 

A jó szex első szabálya: a kommunikáció

A nap végén egyik szélsőség sem lehet kielégítő megoldás a Z generáció nagy része számára, a szexualitás ugyanis egy végtelenül komplex része az emberi létnek, és a mindennapi életbe való beszivárgásával csak egyre bonyolultabb lesz. 

Ugyanúgy, ahogy ostobaság az önmegtartóztatásért magasztalnunk valakit, úgy az sem szolgálja senki érdekét, hogy az ellenkezője legyen a mérce, ami alapján érdekesnek nyilvánítjuk egymást.

A szokásunk, hogy folyamatosan a mérleg két végpontja között ingadozunk, a szex esetében is több áldozatot szül, mint valódi nyertest, mivel egészségtelen fekete-fehérben tekintenünk az egyik legintimebb, legsokszínűbb cselekedetre, amelyre a testünkkel és a lelkünkkel képesek vagyunk. Szexelni önmagában nem felszabadító tevékenység, ahogy az attól való tartózkodás sem – az egyetlen igazán autonóm és erőt adó módja pedig az, ha őszinték vagyunk magunkat és a vágyainkat illetően. Eddig eljutni pedig a Z generáció számára rögös út, de mindannyiunk érdeke.

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Thomas Barwick

Nyáry Luca