Lehetséges lehetne, de nem az: 6 paradoxon, amitől felrobban az agyad
Vagy legalább egy kicsit lezsibbad
A definíció szerint az olyan állításokat nevezzük paradoxonnak, amelyek ellentmondásra vezetnek, a következtetés, amelyet levonunk belőlük, ellentmond a józan ész logikájának. Amellett, hogy nyilvánvalóan bosszantók ezek a fejtörők, azért sokszor nagy hasznot tettek az emberiségnek azok, akik rávilágítottak egy-egy paradoxonra, mert amikor néhányat később megoldottak, azok nagy tudományos áttörésekhez vezettek. Dián Dóri most hat olyan paradoxont gyűjtött össze, amelyeket még nem sikerült feloldani.
A paradoxonoknak nagyon sok fajtájuk létezik, attól függően, hogy milyen problémával foglalkoznak. Vannak matematikai, fizikai, irodalmi, filozófiai, de még vallási és pszichológiai paradoxonok is, ám nem minden esetben rejtenek bonyolult szakmai felvetéseket magukban, sőt. Vannak teljesen hétköznapi paradoxonok is, például ez:
1. „Minden krétai hazudik” – mondta egy krétai.
Ez a krétai pedig állítólag Epimenidész görög filozófus volt, akinek a kijelentése számos problémát vet fel. Mert mi ezzel az egyszerű mondattal a baj? Hogy sehogy sem igaz. Ha egy krétai, aki azt állítja, hogy minden krétai hazudik, és ő maga igazat mond, akkor az a helyzet, hogy mégis csak van egy krétai, aki igazat mond, tehát nem minden krétai hazudik. Ha pedig ő maga hazudik, az azt jelenti, hogy nem minden krétai hazudik. Egyszóval, ez így sehogy sem jó.
2. A nagypapa-paradoxon
Folytassuk a sort egy közkedvelt, és talán sokak számára ismerős paradoxonnal, ami az időutazás egyik nagy problémájára világít rá. A nagypapa-paradoxon arról szól, hogy ha visszautazom az időben, és megölöm a saját nagyapámat gyerekkorában, akkor ebből következik ugye, hogy én sem fogok megszületni.
De ha nem születek meg, akkor hogyan tudok visszamenni az időben, hogy megöljem a nagyapámat?
3. Kártyaparadoxon és Pinokkió-paradoxon
Van két kártyánk, az egyszerűség kedvéért nevezzük el az egyik oldalát A oldalnak, a másikat B oldalnak. A kártya A oldalán az a mondat olvasható, hogy „a B oldal állítása hamis”, a B oldalon pedig, hogy „az A oldal állítása igaz”. Ezzel pedig bele is kerültünk egy végtelen ellentmondás-hurokba, ugyanis, ha azt vesszük alapul, hogy az A oldal megállapítása valós, akkor a B oldalét is el kell fogadnunk, de egyszerre a két oldal nem lehet igaz. Valamelyik állítás mindig hamissá válik, így nem lehet feloldani ezt az ellenmondást. Hasonló ehhez a Pinokkió-paradoxon: itt Pinokkió azt állítja, hogy nőni fog az orra. Igen ám, de ha tényleg nő az orra, akkor a fafiú igazat mondott, tehát nem kellene nőnie. Ha viszont nem nő, akkor hazudott, tehát nőnie kellene, amivel pedig az az eset állna fenn, hogy Pinokkió mégis igazat mondott, tehát nem kellene nőnie az orrának…
és ez így mehet a végtelenségig.
4. A toleranciaparadoxon
Ez a filozófiai paradoxon időről időre előkerül a közéletben is, nem csoda, hiszen elég nagy, ámde logikus ellentmondásról (e szókapcsolat szintén paradoxon) van szó. Tolerálni valamit azt jelenti, hogy elviselünk, megtűrünk olyan dolgokat is, amik nekünk esetleg nem tetszenek, sőt kifejezetten negatív véleménnyel vagyunk róluk. Egy toleráns társadalomnak elviekben mindent, az intoleránsokat is tolerálnia kellene, hiszen akkor lehetnének csak teljeskörűen toleránsak. Igen ám, de ebből az következne, hogy azt is tolerálnák, hogy az intoleránsok átveszik a hatalmat, többségbe juttatva az ő intoleráns nézetüket, ezzel felszámolva a toleráns társadalmat. Úgyhogy ironikus és paradox módon a toleráns társadalom az intoleranciával is kénytelen intoleráns lenni.
5. A 22-es csapdája
Ezt a kifejezést is gyakran használjuk a mindennapokban feloldhatatlan helyzetekre, de azt tudtátok, honnan jön? Nem kell ráguglizni, mondom is: Joseph Heller 1961-es történelmi regénye viseli ezt a címet, ami arról szól, hogy egy amerikai katonai pilóta mindenáron el akarja érni, hogy leszereljék a seregtől. Azonban a törvény szerint azt lehet leszerelni, aki bizonyíthatóan őrült, ám ezt az embernek magának kell kérvényeznie. És ez a csapdahelyzet, ugyanis, ha valaki őrült, akkor nem kérvényezi a saját leszerelését, és ha kérvényezi, akkor pedig a benyújtott papír maga a bizonyíték, hogy az illető nem őrült.
Hogy egy mai példával is szemléltessem, ez olyan,
mint amikor a friss diplomás egyetemista azért nem tud elhelyezkedni, mert nincs munkatapasztalata, és mivel nem veszik fel sehova, így nem tud tapasztalatot szerezni, amelyet elvárnának ahhoz, hogy felvegyék valahova dolgozni.
6. A mindenhatósági paradoxon
Ha valaki mindenható, akkor az azt jelenti, hogy mindenre van befolyása, ő irányít mindent. Joggal adódik tehát a kérdés, hogy ha Istenről azt mondja a keresztény egyház, hogy mindenható, akkor hogyan létezhet szabad akarat.
De hogy elvonatkoztassunk a vallástól: egy mindenható létre tudni hozni egy olyan sziklát, amit ő maga képtelen megemelni? Ha igen, nem mindenható, hiszen nem tudja megemelni. Ha nem, akkor szintén oda a mindenhatói státusza, mert van, amit nem tud létrehozni.
És akkor még azt nem is kérdeztem, hogy mi történik, ha a megállíthatatlan golyó nekimegy az elmozdíthatatlan és törhetetlen falnak…
Nektek van valamelyik paradoxonra megoldásotok? Írjátok meg nekünk kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / PeopleImages