Állatok, amik ha nem lennének, ki kéne őket találni
A természet csodákra képes, és bár szeretjük nagyképűen azt gondolni, hogy ki tudjuk játszani és kreatívabbak lehetünk nála, a következőkben olyan állatokat mutatunk, amik akár egy elborult képregényrajzoló fejéből is kipattanhattak volna. Pedig nem ez történt, ezek az állatok tényleg léteznek. Pichler Zsófi írása.
–
Tükörtojás medúza
Ez a reggelire hasonlító állat az Atlanti-óceánban, a Földközi- és az Égei-tengerben él, ideje nagy részében mozdulatlanul sodródva, akár a többi medúza, de ha úgy hozza a szükség, aktív úszásra is képes. A 35 centiméteres átmérőt is elérő állatok időnként nagy csapatokba verődnek, akár több kilométer hosszú láncolatot alkotva. Rövid ideig, csupán fél évig élnek, nyártól télig. Planktonokkal és más medúzákkal táplálkoznak, sötétlila csápjaik csípése gyenge, ezért sokszor apró halak bújnak meg közöttük.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Rózsás juharlepke
Személy szerint ki nem állhatom a molylepkéket, ezekkel a mesébe illő rózsaszínekkel viszont talán ki tudnék békülni. Észak-Amerikában őshonosak, és bár a lárvák a juharfák leveleivel táplálkoznak, időnként teljesen lecsupaszítva egy-egy fiatalabb példányt, nem számítanak kártevőnek. Többféle színben megtalálhatók, a leggyakoribb a rózsaszín-sárga kombináció, de krém- vagy lila színekben is előfordulnak a bolyhos jószágok. Hernyókorukban egy kevésbé hercegnős kiadásban, de hasonlóan élénken jelennek meg, ekkor neonzöld alapon fehér csíkosak, fejük pedig piros. Életük legnagyobb részét bábállapotban töltik, ez két héttől akár néhány hónapig is eltarthat, ha épp a telet kell átvészelni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Dumbo polip
A legmélyebben élő ismert polipfaj, négyezer méter mélységben érzi jól magát. Ilyen mélyen viszonylag kevés ellenséggel találkozik, ezért a többi polippal ellentétben nincs tintazsákja.
Nemcsak ellenségből van kevés, de a mélytengerekben párt is nehezen talál, így a sikeres szaporodás érdekében a nőstények állandóan különböző fejlettségű tojásokat hordoznak.
Párosodás után hosszú ideig képesek tárolni a spermiumokat, és amint megfelelőek a körülmények, az épp legfejlettebb tojásaikhoz juttatják őket. Megtermékenyített tojásaikat ezután a tengerfenék köveihez tapasztják.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Pandahangya
Bár első ránézésre bolyhos hangyának tűnhet, valójában egy szárny nélküli darázsfajról van szó, ami Chile száraz partvidéki területein él. Az elnevezését adó fekete-fehér bunda a nőstényekre jellemző, a hímekre nem. Kárpótlásként nekik viszont van szárnyuk, és gyakran a nőstényt a levegőbe emelve párosodnak. Lárváikat más darazsak vagy méhek fészkébe teszik, a házigazda lárvái mellé helyezve. Kikelő lárváik beeszik magukat az eredeti lárvákba, élősködve rajtuk, majd a végén elpusztítják őket. Bár ez alapján azt gondolhatnánk, vérmes jószágok, és másik becenevük, a „tehénölő” is erre engedne következtetni (ezt a fájdalmas csípésük miatt kapták), felnőve csak nektárral táplálkoznak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bluggyhal
2013-ban a világ legrondább állatának választották, pedig természetes élőhelyén korántsem ilyen csúnya. Az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánban is megtalálható hal mélytengeri életre van kitalálva, 600–1200 méter mélyen él, sötétben és hidegben. A csupán harminccentisre növő, két kilogrammos halak testét pikkelyek helyett lötyögő, laza bőr borítja, erős izmaik vagy csontjaik nincsenek, mivel a víznyomás tartja őket egyben. Úszóhólyagjuk sincs, mivel az összeroppanna a víznyomástól, helyette a tengerfenék közelében lebegnek arra várva, hogy arra ússzon valami ehető. Ezt azért tehetik meg, mert zselés testük valamivel kevésbé sűrű a víznél. Sokáig nem volt tudomásunk ezekről az állatokról, a tengerfeneket letaroló mélytengeri halászhálók azonban egyre többüket rángatták a felszínre. A felszínhez közeledve a megváltozó nyomás miatt az állatok elpusztulnak, testük szétfolyik, és híresen siralmas képet festenek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Legrondábbnak bélyegezni némiképp igazságtalan, hiszen mi is rettenetesen néznénk ki, ha hatszáz méter mélyre rángatnának le minket.
Bóbitás szarvas
A kis méretű szarvas Kína déli és középső részén, őserdőkben él, főképp éjszaka aktív. Homlokukon található sötétbarna bojtjukról, a hímeket pedig vámpírszerű hegyes metszőfogaikról ismerhetjük fel, amit más hímekkel való viaskodásra használnak – agancs híján. A nőstényekért és területért folytatott harcokat leszámítva békés életet élnek, ágakkal, levelekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak, és akár tizenöt évig is elélhetnek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Koboldcápa
Szintén a mély tengerek szokatlan kinézetű lakója, egy élő fosszília (a faj 125 millió éve járja az óceánok fenekét). Ezerkétszáz méteres mélységben él, az Indiai-, az Atlanti- és a Csendes-óceánban is megtalálható, bár valószínűtlen, hogy átlagemberek összefussanak vele. Rémisztő, hajlott fogakkal tömött állkapcsát nagy sebességgel tudja előre lökni, majdnem az orra végéig. A kifejlett hímek három méter körüliek, a nőstények négyméteresre nőnek, de a valaha kifogott leghosszabb koboldcápa hat méter hosszú volt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Földimalac
A mókás kinézetű állat a Szaharától délre él éjszakai életet. Szürkésrózsaszín testét ritkás szőr borítja, nyúlhoz hasonló hosszú fülei segítenek átvészelni a hőséget. Föld alatti odúban él, amelyet szívesen vesznek birtokba más állatok – persze csak megüresedés után. A földimalac hosszú orrával szagolja ki az élelmet, ami nagyrészt termeszekből és hangyákból áll, a hangyászéhoz hasonló ragadós nyelvével és hosszú karmú lábával szerzi meg a táplálékot.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tengeritoll
A régimódi írószerszámra hasonlító állat valójában több különálló virágállatból áll, amik kolóniaként közösen dolgoznak a fennmaradásukon, ezért tömörülnek.
A fennmaradás érdekében mindenkinek megvan a maga feladata, páran táplálkoznak, mások szaporodnak, vannak, amik a csoportot rögzítik a tengerfenékhez és így tovább.
Közel fél méter magasra is megnőhetnek, sötétnarancstól a fehérig változatos árnyalatokban. Alaszka partjaitól Kaliforniáig a homokos tengerfenéken élnek, maximum hetvenméteres mélységig. Ha ingerlik őket, élénkzöld fényt bocsátanak ki, hogy elriasszák a ragadozókat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Cafrangos teknős
Dél-Amerikában élő édesvízi teknős, amely buzogányra hajazó kinézete miatt került fel a listára. Tarajos pikkelyekkel tarkított páncélja akár 45 centisre is megnőhet, amelyen három hosszanti borda található krém, sárga vagy barna színben. Ezek segítségével fakéregre igyekszik hasonlítani, hogy így álcázza magát a ragadozók előtt, feje pedig lehullott falevelekre hasonlít. Álcája segítségével láthatatlanná válva mozdulatlanul várja a vízben a halakat, amikor pedig elég közel kerül hozzá a zsákmány, alacsony nyomású vákuumot képez a szájában, és beszívja az áldozatát, amit ráadásul egészben nyel le.
1741-ben említették először, azóta pedig tizennégyszer nevezték át, jelenlegi nevét 1992-ben kapta meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Csodás laposfarkúgekkó
Az apró, madagaszkári gekkó kilenc centi hosszú, és akár tíz évig is elél. Sokféle színben előfordul, de legtöbbjük barnás, így lapos farka és apró szarvai miatt száraz levelekre hasonlít. A piros szemű apróság bogarakkal táplálkozik, alvás közben pedig fatörzsekre lapul, ahol levélerezetre hajazó csíkozása segítségével szinte észrevétlen. Ha veszélyben érzi magát, általában elrejtőzik, elmenekül, ám ha erre nincs módja, nagyra tátja belül piros száját, és hangos kiáltást hallat. Az őserdő érintetlen részein él, így táplálkozásáról és szokásairól keveset tudni, de felkeltette a kutatók érdeklődését, hogy bogarakból álló étrendje ellenére akár 300 apró fog is lehet a szájában.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Okapi
Kongó vidékén él a zebraharisnyában parádézó patás, ami a zsiráf rokona. A két és fél méter magasra növő, 250-300 kilós állatok növényekkel táplálkoznak, hosszú nyelvükkel tépkedve a leveleket. A változatosság jegyében étrendjüket agyaggal és denevérürülékkel, guanóval egészítik ki, és akár harminc évig is elélhetnek, bár élőhelyük csökkenése miatt ki vannak téve az emberi tevékenységnek. Az okapi veszélyeztetett állat.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kiemelt képek forrása: Wikipedia / Masur; Wikipedia / Stan Shebs; Wikipedia / Raul654
