„Ha belenézel ebbe a ragyogásba, a magja rejtőzködő szomorúság” – 50 éve lett öngyilkos Domján Edit

–

A legenda alapján talán afféle modern kori Rómeó és Júlia történetet képzelnek el sokan, pedig a tragikus befejezésen kívül nem sok hasonlóságot találni a veronai szerelmesek és a Domján-Szécsi páros sorsában.

Két mélyen sebzett ember talált egymásra 1972 januárjában, hogy aztán tíz hónapon át – szakításuk előtt – nagy mélységekbe és magasságokba jussanak el együtt.

Állítólag a köztük lévő 12 év korkülönbség miatt rengeteget cikizték őket szakmai körökben is, ez mérgezhette meg a kapcsolatukat. Hogy így volt-e, ki tudja?

Azt viszont tudni lehet, hogy Szécsi Pál, bár imádta a közönség, mélyen sérült lélek volt, alkoholbeteg, és harmincéves koráig (amikor is meghalt) már vagy hat-hét öngyilkossági kísérleten esett túl. És nem csak a Domján Edittel való szakítás viselte meg nagyon: már korábban is próbált végezni magával szerelmi bánatában. Lengyel származású felesége miatt például a Dunába ugrott a Szabadság-hídról – és Lengyelországba költözött, megtanult lengyelül, és idegenvezetőként dolgozott kis ideig… de így sem tudta megmenteni a házasságot, elváltak.

Szécsinek pusztító gyerekkor jutott

Ha belegondol az ember, nem csoda, hogy minden szakításba, elválásba belepusztult. A pokol egyik bugyrába született, 1944 márciusának Budapestjére. Már születésekor üldözött volt zsidó származása miatt, apja nem is élte meg fia első születésnapját. Szécsi Pál csecsemőként nevelőszülőkhöz került, így élte túl a háborút, majd – mert anyja disszidált ’56-ban, és gyerekeit nem vitte magával a tengerentúlra – állami gondozásba. A fiú 16 éves korától segédmunkásként dolgozott, és jó külsejének, mozgásának köszönhette, hogy felfedezték: keresett modell lett, a pesti divat nagyasszonya, Rotschild Klára a szárnyai alá vette, énekesi szárnypróbálgatásait is támogatta. Jött a Táncdalfesztivál, és a Csak egy tánc volt című dallal – 23 éves volt ekkor Szécsi –, amelyet slágerek sora követett: sztár született.

Mindenki Palikája remek társasági ember volt a visszaemlékezések alapján, kedves, jó humorú, kisfiúsan sármos férfi, aki azonban sohasem tudta feldolgozni a traumáit, és ha ivott vagy egyedül maradt, akkor megrohanták a gyermekkora démonjai.  

Még nem volt 28 éves, amikor megismerkedett a kor egyik legnépszerűbb dívájával, a Madách Színház színésznőjével: Domján Edittel. Bár az ő előéletében nem találni olyan regényszerűen fordulatos, szívfacsaró történeteket, mint Szécsiében, szintén a kor megcibált gyermeke volt. Szegénységből emelkedett ki, és a mellőzöttséget is megismerte, amikor férje, Kaló Flórián 56-os szerepvállalása miatt neki is vidéken kellett meghúznia magát egy ideig. De leginkább lelki alkata, elemi szomorúsága okán volt hasonlatos szerelméhez.

Szárnyalás és vergődés

Két szép, szenvedélyes, nagyon sebzett ember találkozott össze 1972 januárjában. Gáláns udvarlás, telefonfülkéből hívogatás, presszók és hotelek, Petőfi-versek, sárga rózsák és hógolyózás, Margitsziget, mozik, Balaton és lánykérés: az igen romantikus felütést hamar felülírta az élet. Alkohol, gyógyszerek, szárnyalás és vergődés, viták, egy állítólagos abortusz, és Szécsi egy újabb öngyilkossági kísérlete, végül szakítás következett.

Ez 1972 őszén történt, és karácsonykor Domján Edit már halott volt.

December 25-én, a születésnapján végzett magával. Biztosra akart menni, imádott kutyáját elaltatta, Szécsi nála maradt holmijait egy kofferben a Dunába dobta, otthonában felvágta az ereit, gyógyszereket vett be, majd felkötötte magát a fregoli zsinórjára.

Színésztársai, Mensáros László, Bálint András és Nagy Anna találtak rá másnap.  

Hogy az öregedéstől való, sűrűn emlegetett félelem mennyiben járult hozzá a döntéséhez, nem tudni. Ahogyan az sem egyértelmű, a harmincéves kedvese mellett, akit feltehetően még mindig nagyon szeretett, érezte-e magát olyan reménytelenül öregnek. 

Mi történt ezután Szécsivel?

Domján halála után kórházba szállították, és altatták, nehogy kárt tegyen ő is magában. 1973 elején az NSZK-ba emigrált, pontosabban nem jött haza egy fellépésről, ahogy ez akkoriban szokás volt zenészkörökben. Állítólag az anyja után akart menni Amerikába, de a nő nem fogadta be. Számait itthon a disszidálás miatt nem játszotta a rádió, útlevelét hazatérte után bevonták. Merthogy hazajött hamar, nemigen tudott magával mit kezdeni külföldön. Egy színész-újságíró rangadón tűnt fel újra a nyilvánosság előtt. Domján Edit halálának első évfordulóját egyedül töltötte, leitta magát, majd kiment a temetőbe. Hangszalaggyulladások és adósságok nehezítették az életét, a házából is ki kellett költöznie. Másfél évvel Domján öngyilkossága után ő is halott volt. Dalait viszont a mai napig hallgatja az ország.

Domján Edit emlékét Kaló Flórián egész életében ápolta. Díjat hozott létre tehetséges vidéki színésznők számára, és darabot is írt volt felesége életéről, haláláról.

Habár különféle teóriák léteznek róla, voltaképpen ma sem tudjuk pontosan, mi vezetett ahhoz, hogy Domján Edit nem akart tovább élni. A legköltőibben talán Illés Endre fogalmazta meg Élet és Irodalombéli nekrológjában az okot: „Domján Edit a felújított Üvegcipőben, éppen Irma szerepében bontotta ki igazán magát. A szép nevetését. Azt a nevetést, amelyik váratlanul sírásba csuklik. De mielőtt sírna, máris felragyog. De ha belenézel ebbe a ragyogásba, a magja rejtőzködő szomorúság. A szomorúsága mégsem lehúzó súly: fátyolkönnyű. És mint a sűrűn szőtt fátyol, valamit mindig eltakar. […] Hogy miért halt meg? Az élethez végül is nemcsak étel és ital kell, munka és siker — egy halom parázs is kell, hogy melegedjünk. És ő már jó ideje a hamuban ült. Fázott.”

Források:

Élet és Irodalom, 1973. július–december (17. évfolyam, 27–52. szám)1973.12. 22. / 51. szám, Illés Endre: Egy színésznő emléke

szinhaz.online, mult-kor, Origo, WMN 

Kiemelt kép: Fortepan/Szalay Zoltán

Kurucz Adrienn