Mit érezhet egy ember, ha rásütik: úgy fest, mint egy drogos?

–

Óvatosan kell bánnunk a szavakkal és a fogalmakkal (igen, nekünk is), mert amíg azt hisszük, hogy színesíteni akarjuk az emberek látásmódját, és meg akarjuk védeni például a testesebb, vagy túlsúlyos embereket a megszégyenítéstől, addig nem szabad elfelejtenünk, hogyan nyilatkozunk, milyen szavakat használunk közben.

Az én testem például minden volt már 

Voltam egészséges, csontsovány, kórosan vékony, pufi, felvizesedett, kövérkés. Az elmúlt évtizedben voltam negyven és nyolcvan kiló is, bár nem étkezési zavar miatt, hanem egészségi okokból, de végigjártam ezt a szélesebb skálát, és pontosan tudom, milyen sokféle megítélés övezi az árnyalatait. 

• „Úristen, láttad hogy néz ki? Rémesen le van fogyva!”
• „Te jó ég, egyél, szedjél valamit magadra!”
• „Szerintem most vagy jó, nem kéne tovább híznod!”
• „Azért most már jobb lesz odafigyelned.”
• „Nekem így tetszel, hogy van rajtad mit fogni.”
• „Ezt a testet minek kipakolni? Rémes!”

Hirtelen ennyi, ami eszembe jut. Közben pedig van egy ember, aki én vagyok, akinek a testéhez fűződő viszonya ezerféleképpen alakul a külvilág tekintetében és a belső folyamatai tükrében is. Ezek szoros kölcsönhatásban vannak egymással, nem elválaszthatók. 

És ezzel nem vagyok egyedül

Szerintetek mit érez az az ember, akire rásütik, hogy úgy fest, mint egy rákbeteg?

Mit érez, akinek azt mondják: olyan, mint egy drogos, mert újra divat a heroinsikk, és ő pont úgy néz ki, mintha herkázna? 

Óvatosan kell bánnunk a szavakkal. Mert így emberek mindennapi kinézetére ütünk billogot. 

A napokban megjelent egy címlap három ismert magyar nővel, a nevük előtt a heroinsikk kifejezéssel. El tudjátok képzelni, mit éreztek ezek a nők, amikor az egyébként szerintem csinos kinézetükre ilyen szavakat aggattak? Heroinsikk – ízlelgessük csak. Egy kifejezetten rosszul használt fogalom, amelynek nem is kellene léteznie. 

Minden Kate Mosstól indult

Anno Kate Mosst előszeretettel mosták össze a drogosmodell-imázzsal. Lehet, hogy drogozott, nem tudjuk, nem voltunk ott, de arra nagyobb sanszot látok, hogy ő és a hozzá hasonló szupermodellek egész egyszerűen ennyire karcsúak, drogozniuk sem kell ahhoz, hogy vékonyak maradjanak. Az pedig, hogy divatos a beesett arc, vagy a szomorkás tekintet, vitatható, de könyörgök, ne mossuk össze a drogokkal, vagy épp az öngyilkos hajlammal.

Mert igenis gondolnunk kell arra, hogy valakinek a fehér bőr, a csontsoványság a mindennapi élete.

A húgom például olyan magas, mint én (175 cm), és egész életében nem volt több ötven kilónál. Ja, de, egyszer, amikor terhes volt, akkor talán felment hetvenig, és miután szült, kis túlzással másnap már újra ötven kiló lett. Közben hétköznapi ételeket eszik, sosem diétázik, és oké, viszonylag többet sportol az átlagnál, de van, amikor azt is kihagyja, egész egyszerűen ilyen alkat. Félelmetesen karcsú, és higgyétek el nekem, sohasem kellett hozzá herkáznia. Tudom, menjen a picsába, de van egy rossz hírem: feltehetően a legtöbb modell ilyen típus.

És vagyunk mi, akiknek diétáznunk kell, hogy ne hízzunk el, és vannak azok, akikre ténylegesen károsan hatnak a trendek, ezt is tudom.

De utóbbi miatt mennyire etikus bizonyos testkategóriát negatív jelzővel illetni azért, mert károsnak gondoljuk? Kit segítünk azzal, ha egy vékony nőre azt mondjuk, olyan, mint egy drogos? Egész biztos, hogy így kell felhívnunk a figyelmet a különböző testalkatokat érintő divatirányzatok káros hatásaira?

Ha nem oké, hogy valakit ledagadtozunk, az se legyen oké, hogy azt mondjuk rá, olyan, mintha narkózna. 

Nem oké, mert valakinek a heroinsikk a mindennapi valósága, valaki egy grammot nem tud hízni, van, akinek a fehér bőr nem trend, hanem ezt dobta a gép. 

Hogy egyébként az én ízlésemnek csinos modelleket piszkafázunk, az sincs rendben. 

Most akkor mi a káros?

Nyáry Luca épp ebben témában írt cikkében megemlíti Bella Hadidot, mint a világ legjobban vágyott testű nőjét, akire az egyik divathéten nemrég feladták (konkrétan ráfújták) a leheletnyi ruhaanyagot. Az én értelmezésem szerint némiképp úgy van felhozva példaként, mintha kifejezetten rossz hatással lenne a fiatal lányokra az ő alkata.

Hadid teste szerintem gyönyörű, és nem látom kórosan soványnak. Egy szép, karcsú nő, az idomai tökéletesek. Ha figyelemmel követte valaki a posztjait az utóbbi időben, az tudja, mennyi mentális problémával küszködik, és hogy azok az emberek, akik a kirakatban vannak, min mennek keresztül, miközben sokféleképpen bírálják őket. Hadid nem rejtette véka alá a lelki megpróbáltatásait, azt, hogy még az öngyilkosság is megfordult a fejében. Szóval mielőtt azt kiabálnánk, hogy könnyű neki, mert vékonynak, szépnek és gazdagnak született, álljunk meg egy percre. Egy ilyen nőnek épp (ki tudja, hányszor) negatív kontextusban említik a testét, csak azért, mert nem mindenki nézhet ki így. Hát könyörgök, nekem se lesz soha hatalmas fenekem, mert oda képtelen vagyok hízni (minden hasra megy.) Pedig elvileg az is trend most (lásd Kardashianék).

Ha pedig a fogyókúra egészségtelen hatásait elemezzük, vegyük terítékre az egészségtelen ételeket is. Milyen hatással van a szervezetre, ha valaki nemhogy nem diétázik, hanem konkrétan zabál? De ez már egy másik cikk témája lehetne.

Lehetsz te bármilyen, akkor is kitárgyalnak

Lehetsz sovány, kissé pohos, vagy kövér, mindenféleképpen a terítéken leszel. Ha túl vékony vagy, azért, ha tökéletes, azért, ha túlsúlyos vagy, azért. 

Az pedig, hogy miként kezeled önmagadban a kritikát, csak rajtad múlik, illetve a támogató közegeden.

Amit én a hosszú évek alatt megtanultam: az a legjobb, hogy mindent csak magamért csinálok.

Magam miatt sportolok, a közérzetemért. Amikor nem sportoltam, csak zabáltam, azt is magamért tettem, mert úgy esett jól. Persze, tudjuk, melyiknek van kedvezőbb hatása. Nem azért emelem fel reggel a seggem fél hétkor, és robogok le az edzőterembe, mert nem lenne jó lustálkodni, hanem mert tudom, milyen lesz a napom, ha ott kezdek, a kedvenc sportommal. Nem azért tartom be a diétámat, mert bele akarok férni az S-es méretbe, vagy mert Bella Hadid is de jól nézett ki a kifutón, hanem mert szarul vagyok, ha félrezabálok.

Persze nehéz nem elveszni ebben az útvesztőben, ezt is belátom. Máshogy áll ehhez egy fiatal, másképp kezeli egy olyan, aki nem ment keresztül segítséggel komoly önismereti úton. De billogok aggatása helyett beszéljünk inkább arról, hogyan kellene kezelnünk ezeket a jelenségeket, és mit jelent a hatékony segítség. A többi csak káros közhangulatkeltés, ami rontja a közérzetet.

Szentesi Éva