Brad Pitt fojtogatta a fiát? Lehetséges. És az, hogy Angelina Jolie hazudik? Az is. – A Brangelina-válás újabb fejezete

–

Én is rajongó vagyok!

Nem fogok távolságot tartani a rajongók és magam között, ugyanis én aztán mindig keményvonalas rajongó voltam. 

Brad Pittet fantasztikus színésznek tartottam, és nyilván nem vagyok vak, ami (aki) szép, az szép. A neve garancia a minőségre. (Kivéve, amikor nem.) 

Angelina Jolie viszont elvarázsolt. Odavoltam a személyes útjáért, amit bejárt, hogy a lázadó, zabolázhatatlan amazonból hogyan vált elkötelezett édesanyává és humanitárius nagykövetté. Tulajdonképpen ő vezette a figyelmem kamaszként és fiatal felnőttként a társadalmi ügyekre. Az, hogy mellette gyönyörű (ez enyhe kifejezés) és tehetséges is, már csak hab a tortán. 

Ez a két „genetikai lottóötös” szupersztár nekiállt családot alapítani, örökbe fogadtak három gyereket, és született három közös, vér szerinti gyerekük is. A családi fotóikon nem győztünk gyönyörködni, szép, tehetséges és fontos ügyekért kiálló, egymást (látszólag) szerető és tisztelő emberek, hát lehet őket nem imádni? 

Persze mindig voltak ellendrukkerek

Mind kívülről fújjuk a történetet, hogy a szintén körülrajongott „szomszéd lányt”, Jennifer Anistont hagyta el Pitt Jolie-ért. 

A döcögős indulást nem mindenki nézte jó szemmel, azóta is sokan vannak, akik várják, hogy Pitt és Aniston újra egy pár legyenek, ezért is volt óriási üdvrivalgás, amikor Aniston SAG-díjat kapott a Morning Show-ban nyújtott alakításáért, és a díjátadón Pittel boldogan megölelték egymást. Az ölelést bármilyen lassításban újra lehetett nézni, mémek és cikkek taglalták, miért is több ez az ölelés egy puszta baráti gratulációnál.  

Szóval az emberek szemében Jolie volt a gaz csábító, a tetovált vamp, aki szájon csókolta a testvérét, és egykori férje, Billy-Bob Thornton vérét is hordta már a nyakában egy kapszulában. 

Persze neki is rengeteg rajongója volt mindig, őt sem kellett félteni, de egyértelműen ez volt a leosztás: 

Jolie a jin-jang sötét fele, ha bármi elromlik, az csak miatta lehet, akkor is, ha időközben rebellis amazonból jószolgálati nagykövetté és családanyává alakult át.

„Bármelyik oroszt az asztal alá tudtam inni”

Így hát amikor elkezdtek kiszivárogni olyan hírek, miszerint a válást egy magánrepülőn történt balhé idézte elő, még csak apró részleteket hallhattunk. Annyit lehetett „tudni” (mert valójában sosem tudhatunk semmit, ugyebár, nem voltunk ott), hogy Pitt állítólag ittasan bántalmazta az egyik nagyobb gyereket, és az FBI meg a Los Angeles-i gyermek- és családvédelmi szervek is nyomozást indítottak az ügyben. Öt nappal az ominózus repülőút után adta be Jolie a válókeresetet.

Találgatni lehetett, innen-onnan összeszedett félinformációkból rakosgatta össze a közvélemény a kirakós darabjait, de igaziból senki nem tudott semmit. 

Aztán Pitt 2017-ben ledobta az atombombát, amikor a GQ magazinban nyíltan vallott az alkoholizmusáról.

„A főiskola óta nem telt el úgy nap, hogy ne fogyasztottam volna valamit. Piát, spanglit. Valamit. Menekültem az érzéseim elől ezekkel a felnőtt cumikkal. Mindent letettem, amikor családom lett, kivéve a piát. És túl sokat ittam.

Ami egy problémává nőtte ki magát.[…] Bármelyik oroszt az asztal alá tudtam inni a saját vodkájával. Igazi profi voltam.”

Az interjú idején még hitt abban, hogy a válást sikerült csendben, botrány és indulatmentesen elintézni, ám sajnos nem így lett, hiszen a pereskedés (a gyerekeken túl hatalmas közös vagyonukon is osztozni kell) hat évvel a válókereset beadása után még mindig javában zajlik, és hiába szerették volna elkerülni a cirkuszt, mégis a bíróságon elhangzott mondatoktól hangos mostanában a világsajtó.

Az FBI és a családvédelem a gyermekbántalmazással kapcsolatos vádakat megalapozatlannak tartotta, melyeket amúgy Pitt is mindvégig tagadott. 

De hogy mi az igazság, nem tudhatjuk. Ettől függetlenül véleménye mindenkinek van. 

Ezen a ponton picit zavarban vagyok. 

Miért olyan nehéz elhinni, hogy Pitt valóban bánthatta a gyerekeket? 

Miért tűnik képtelenségnek, hogy fojtogatta az anyja védelmére kelő legnagyobb gyereket, Maddoxot? Miért nem tudjuk elképzelni, hogy a gyerek(ek)et védő Jolie-t Pitt a falhoz szorította és egy székhez lökte úgy, hogy azzal sérüléseket okozott? Tényleg lehetetlen, hogy Pitt nyakon öntötte sörrel a feleségét, miközben azt ordította, hogy „tönkrebasztad a családot!”? Mert ezek a vádak. 

Hogy a nyomozás szerint ezek hamis állítások, még mindig nem jelent semmit, láttunk már sok mindent, bűnösöket futni hagyó hatóságokat is, úgyhogy nem tudhatjuk az igazságot. Pláne, hogy a vádlott egy istenített szupersztár.

A fenti eseménysor bármelyik családban előfordulhat, ahol az egyik szülő súlyos alkoholista. De Brad Pitt valahogy kinőtte magát Hollywood szent tehenévé, úgy érzem, még a cancel culture sem érheti el.  

Félreértés ne essék, nem állítom, hogy a vádak biztosan igazak

Viszont furcsának tartom, amiért fel sem merül, hogy azok lennének. Marilyn Manson esetében nem kellett hozzá különösebb erőfeszítés, hogy mindenki elhiggye: egy predátor. Armie Hammernél pedig hiába derült ki egyértelműen, hogy egy szörnyeteg, mégis, a közönség sokáig tagadásban volt, és sokan továbbra is azt hangoztatták, hogy mennyire gyönyörű férfi. (A jelenségről Szentesi Évi is írt egy cikket.) 

Nem az a lényeg, hogy a vádak melyik esetben súlyosabbak, inkább az, hogy a vádlott imidzse, státusza és fizikai megjelenése milyen módon befolyásolja a közvéleményt. 

Angelina Jolie hiába fordított hátat már réges-rég a vadóc, lázadó karakterének, mégis, a gondolata annak, hogy ő is lehet áldozat, fel sem merül. Az áldozatiság nem összeegyeztethető a szereppel, amit ráhúztunk. 

Holott ő is nyilatkozott még 2017-ben, ráadásul egy videós interjúban, és amikor a válás szóba jött, láthatóan megrendült, vett egy nagy levegőt a válasz előtt, és azt mondta: 

„Ez egy nagyon nehéz időszak. De egy család vagyunk, át fogjuk ezt vészelni. Annyian vannak hasonlóan kemény helyzetben, én igyekszem a gyerekekre koncentrálni. Abból merítek erőt, hogy ez az egész csak megerősít és közelebb visz minket egymáshoz.”

Nem tudunk mi semmit, ez az egy biztos

Egyszer Instán írta nekem valaki, hogy én és a férjem vagyunk a szemében az álompár, mert már együtt vagyunk tizeniksz éve. Ennyi elég, pár havonta egy közös kép, évtizedes közös múlt, és máris álompár lettünk. Akkor most mit mondjon erre egy hollywoodi pár, akik méregdrága göncökben, egy komplett stáb által összerakott tökéletes fizimiskával mosolyognak egymásra a képeken? 

Hiába tudjuk elvileg, még mindig nem hittük el, hogy 

amit látunk egy hírességből, az mindössze egy vékony szelete az embernek, akit nem ismerünk, akinek az életéről mit sem tudunk. Benyomásaink lehetnek – és előítéleteink is. Ezek alapján véleményezni egy sajnálatosan eldurvult válást és egy család szétesésének részleteit tényleg nem érdemes. 

Abba viszont talán érdekes lehet belegondolni, hogy vajon mi befolyásolja, hogy kinek/kiről mit (nem) hiszünk el.  

Vajon mitől lesz valaki „érdemes” az agresszor és/vagy az áldozat szerepére? 

A válás mindig szörnyen megterhelő egy családnak, miért teszünk úgy, mintha fekete-fehér lenne a történet? 

Lehetséges, hogy Pitt bántotta a feleségét és a gyerekeit? Lehetséges. 

Lehetséges, hogy Jolie ki akarja sajátítani a gyerekeket, és ezért koholt vádakkal próbálja tönkretenni Pittet? Miért ne? Persze hogy lehetséges. 

De utóbbi esetben úgy tűnik, a cancel culture-ről, ami nagy művészeket tesz magánéleti galádságok miatt parkolópályára olykor, Pitt lepattan, ahogy talán Jolie is, ha kiderülne, hazudik. Érinthetetlenek.

Melyik szupersztár kedvencünkről akarjuk tényleg megtudni, hogy bántalmazó vagy hazug?

Inkább próbáljuk nem elhinni egyikük narratíváját sem, és maradunk a csámcsogásnál.

Ez a két ember külön-külön is legalább annyira izgatja az emberek fantáziáját, mint együtt, nyilván az ügy további részleteiről is sokat fog(unk) még hallani. 

Lám-lám, nem csak a hétköznapi embernek mehet gajra a házassága, nem csak a frusztrált munkásember verheti az asszonyt. 

Akkor is összeomolhat a család, ha az gyönyörűnek és összetartónak tűnik, ha a szülők világszépek, tehetségesek, sikeresek és látszólag tökéletesek. Nincs garancia a boldogságra, és ez valahol vigasztalóan hat az egyszerű emberre.

Ha eltávolodunk a történettől, a végén ez is csak egy széthullott család a sok közül. Hogy pontosan mi történt, azt pedig úgyis csak ők tudják. 

Szabó Anna Eszter

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Justin Tallis/PA Images

Szabó Anna Eszter