–

Megvédett gyerekek

Mostanság, ha szülő vagy, csak te világosíthatod fel a gyerekedet (szexuálisan). Senki más. Te döntheted el, hogy hogyan neveled, mit osztasz meg róla a közösségi médiában, nézhet-e tévét, hány évesen maradhat otthon egyedül. 

Kapsz mindenféle pénzügyi támogatást, hogy legyen gyereked, ami szuper. Persze a teljes képhez hozzátartozik, hogy a gyereket azután jó eséllyel nem tudod majd házi gyermekorvoshoz vinni (mert nincs), az általad kiválasztott óvodába beíratni (mert nincs hely vagy nincs óvodapedagógus), a szerinted jó iskolába járatni (mert nem jutsz be). 

Van ugyan ingyenes tankönyv (gyakran megkérdőjelezhető tartalommal), meg ingyenes étkeztetés (amit a gyerek jó eséllyel nem fog megenni), de ezektől a lehetőségektől egy bizonyos szint felett már nem leszel boldog. Keresed majd a lehetőségeket, és ha van pénzed, kapcsolatrendszered, és jó helyen laksz, akkor talán találsz is. Ha nincs pénzed, kapcsolataid, kistelepülésen élsz, vagy hátrányos helyzetű régióban, esetleg a gyereked eltér az „átlagostól”, akkor azért eléggé beszorítva és kiszolgáltatva érezheted magad. Mondjuk, a gyerek akkor is túléli. 

A gyerekek elég jó eséllyel túlélnek sok mindent – köztük a gyerekkort is. 

Mostanság, ha szülő vagy, elég sok döntést kell hoznod, és ha jól akarod csinálni, egy csomó dolog nyomaszthat, és aggódhatsz nagyjából mindenért a laktóztól a gluténig, a kötelező oltásoktól a szabadon választottakig. 

A gyereked számára ezeknek az aggodalmaknak a nagy része nem igazán értelmezhető, de azt azért jó eséllyel leveszi, hogy a szüleinek fontos, a szülők jól akarják ezt csinálni, és van elképzelésük arról, hogy mi a gyerek érdeke, mik a szükségletei, és mivel tesznek jót neki. Jó esetben ezeknek a döntéseknek nagy részébe a gyerek is beleszólhat, de legalábbis elmondhatja hogy mit gondol, és ezzel tanulja az önkifejezést, az érdekérvényesítést, a kompromisszumkeresést, az együttműködést – az életet. 

A gyerekek számára a szülőjük az elsődleges minta, és a család a legfontosabb közeg – nagyon sokáig igazából az egyetlen minta és az egyetlen közeg. Ezért is szívszorító, ha egy gyereket a saját családjában bántanak, hiszen ő nem dönthet úgy, hogy kilép a bántalmazó kapcsolatból, hogy otthagyja azt a közeget, ami nem jó neki.

„Még mindig figyelmeztetnek: ha feljelentést teszünk, az kárt tehet a karrierünkben” – Hol tartunk öt évvel a #metoo kirobbanása után?

WMN Ügy – 2022. október 6. – FR

Huszonháromezer gyerek állami gondozásban

Tűrni kell, megszokni, megtanulni, túlélni – ameddig tudja, ameddig benne hagyják a veszélyeztető közegben, hogy aztán mintegy 23 ezer gyerek esetében bekövetkezzen az, ami egy életre szóló trauma: a családból való kiemelés, a súlyos, a gyereket közvetlenül veszélyeztető körülmények miatt. 

Vannak esetek, amikor a család megtartható lenne, amikor megfelelő támogatással és segítséggel a gyereknek nem kellene elveszítenie a családját, főleg nem anyagi vagy lakhatási problémák miatt.

Sajnos azonban a rendszer ma úgy működik, hogy a gyermekvédelem viszi el sokszor a „balhét” a teljes szociális ellátórendszer problémás működéséért, a források és férőhelyek, az ellátóhelyek és a szakemberek hiányáért.

És nagy gond, de vannak olyan esetek is, amikor a gyerek kiemelése a családból szakmailag tévedés, se jogilag, se a gyerek érdeke szempontjából nem indokolható, mégis megtörténik. 

Van tehát minden évben egy közepes város népességének megfelelő gyerekcsapat, amelyet kiemelnek a családból, elviszik a szüleiktől lakásotthonba, gyerekotthonba vagy nevelőszülőkhöz, és innentől kezdve minden olyan döntési helyzet, és szabadság, ami a szülőké volt, átszáll az államra. 

Két szülő helyett a gyereknek hirtelen lesz gyámja, helyettes gyámja, nevelője, gondozója – utóbbiból nem ritka, hogy harminc-negyven is akad. Nagy a jövés-menés a gyermekvédelmi intézményekben. A családjából kikerült gyereknek hirtelen sok-sok kortárshoz és felnőtthöz kell alkalmazkodnia. És azok az alapvető szülői döntések (a „mit egyen a gyerek”-től a „mennyit tévézzen” kérdésen át a „hova járjon iskolába”-ig) hirtelen már nem lesznek olyan alapvetők. 

A családjukból kiemelt gyerekeknél, úgy tűnik, nem fontos a szülői jogoknak az a szabadsága, ami a családban nevelkedőknél olyan nagyon védett.

Ezek a gyerekek „ilyenek”

Ők eszik, amit kapnak (napi 500 forintból), náluk lehet központilag (az egyéni szükségletekre fittyet hányva) szabályozni mindent, nem gond, ha senki nem figyel a gyerek biztonságos internethasználatára, vagy ha sérül a szabad iskolaválasztáshoz való joga, de még az erőszakmentes gyerekkorhoz való joga is (hiszen nem ritka a kortárs bántalmazás, elhanyagolás, intézményi abúzus). 

Évente több mint tízezer, családján kívül nevelkedő gyerek szökik el abból az intézményből vagy nevelőcsaládtól, amelyben elhelyezték. Sokan közülük nem is egyszer. Aztán körözik őket, megtalálják, visszaviszik, és a rendszer elfogadja, hogy a szökés a működésük része. Ezek a gyerekek „ilyenek”.

Egy családban nevelkedő gyereknél ez nagyon nem így lenne. Ott felmerülne a szülők felelőssége, támogatásuk és megsegítésük abban, hogy a gyerek számára jobb működést tudjanak kialakítani. 

Ilyen típusú felülvizsgálat, vagy igény a változtatásra a családjukon kívül nevelkedő gyerekeknél általában és jellemzően nem merül fel.

Időnként olyan érzésem van, mintha ezek a gyerekek igazából úgy lennének elkönyvelve, mint akiknek kosztra és kvártélyra szól az állami szerződésük. Minden, amit ezen felül kapnak, amit a rendszerben dolgozó elkötelezett szakemberek próbálnak nekik adni (a szülőket nyilvánvalóan nem helyettesítő, de odafigyelő, gondos, felelős felnőttként), az jelenleg inkább a kivétel és nem a fő szabály.

Ez pedig hat a gyerekekre. A motivációjukra, arra, hogyan kapcsolódnak másokhoz, mennyire van önbizalmuk, milyen esélyeik lesznek majd a felnőtt életben. 

Ma sajnos evidens, hogy a családjukon kívül nevelkedő gyerekek között kisebbségben vannak azok, akiknek sikereik vannak az iskolában, akik továbbtanulnak, akik a munkaerőpiacon megtalálják majd a helyüket.

Ez ellen nagyon fontos lenne tenni. 

„Az oktatás összeomlik, és maga alá temet mindenkit: tanárt, szülőt, diákot!” – Ilyen volt a hídfoglalás, és a koncertek a pedagógusokért

WMN Ügy – 2022. október 6. – MZS

Az IQ-teszt

Látszólag ezt szolgálta az az idén augusztusban–szeptemberben elrendelt pályaalkalmassági és IQ- felmérés, amit minden 6–18 éves, állami gondoskodásban élő gyerek esetében el kellett végezni.

Az akkor nagy médiavisszhangot kiváltó rendelet több tekintetben is aggályokat vetett fel.

Egy adatvédelmi szempontból kétséges orosz weboldalon keresztül történt a felmérés, kötelező volt minden gyereknek, miközben előzetesen erről semmilyen tájékoztatást nem kaptak, nem volt tiszta az sem, hogyan szolgálja a gyerekek érdekét ez a kezdeményezés, és hogy az adatokat hogyan és milyen formában fogják felhasználni.

Az adatvédelmi aggályok miatt a Nemzeti és Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) pár napja leállította az egészet, ami egyrészt remek, hiszen egy konkrét esetben a gyermeki jogok további sérülésének veszélye megszűnt.

Másrészt viszont ez az egész kezdeményezés – mint cseppben a tenger – mutatja, hogy azoknak a gyerekeknek, akik a családjukon kívül, gyermekvédelmi gondoskodásban nevelkednek, sokkal könnyebben sérülnek a jogaik. Ha nincs szülő, akkor a szülői jogok körébe sorolható döntéseket, jogosítványokat vagy senki nem gyakorolja, vagy olyan sokan élnek vele (gyakran egymásnak ellentmondó módon), hogy az a gyerek jóllétét, egészséges fejlődését önmagában is képes veszélyeztetni. 

Az állam nem tud elég jó szülő lenni. Ami nem meglepő, de attól még fontos kimondani.

A fontos kérdés az, hogy mi, társadalmilag mit tudunk, akarunk, vagyunk képesek tenni azokért a gyerekekért, akiknek az élete ezzel a brutális traumával, a családból való kiemeléssel nehezített. Mit tudunk tenni azért a rendszerért, amely neveli, gondozza őket, hogy feladatellátásuk során a gyerekre odafigyelő, érte felelős szülők jogait is megéljék és megjelenítsék.

  

Kizárt dolognak tartom, hogy egy szülő engedné a hatéves gyerekének, hogy egy ilyen orosz weboldalon futtatott IQ-tesztet töltsön ki – bármit mondanak is a teszt céljáról. Miért nem evidens akkor ez a családjukon kívül élő, különösen sérülékeny gyerekeknél? Nekik nem kevesebb joguk van a védelemre, hanem több.

Nekik az átélt traumák feldolgozásában is segítséget kell nyújtani – támogatást abban, hogy azzá a felnőtté válhassanak, akinek születtek. Nem azzá, akivé a rendszer teszi őket.

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / portishead1

Gyurkó Szilvia