„Az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodóképesség” – De értjük valójában az IQ jelentését?

–

IQ az iskolapadban

A történet a XX. század elején kezdődött, Alfred Binet francia pszichológussal, aki a manapság használatos intelligenciatesztek atyjának tekinthető. Binet-t a francia oktatási minisztérium bízta meg, hogy készítsen egy olyan eszközt, melynek segítségével objektíven megállapítható a gyerekek iskolaalkalmassága. Az általános tankötelezettség bevezetése után ugyanis hamar kiderült, hogy vannak olyan, tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek, akik nem tudnak lépést tartani a többiekkel, ezért a lemaradók – ma így mondanánk – külön kisegítő osztályokba kerültek. De hogy ki kerüljön oda, azt a tanároknak kellett eldönteniük, amihez nyilván jól jött volna egy számszerűsítő útmutató.

Az 1905-ös első intelligenciateszt egyszerű, hétköznapi ismeretekre alapozó kérdéseket tartalmazott: „Mire való a gyufa?”. „Milyen napszak van, amikor a nap lenyugszik?”.

Binet módszere az volt, hogy megvizsgálta, az egyes feladatokat átlagosan hány éves korban tudják megoldani a gyerekek. Meghatározta az egy adott életkorra jellemző átlagos teljesítményszintet, a „mentális kort”, majd ezt összehasonlította az egyes gyerekek valós életkorával, hogy kiderüljön, értelmi fejlődésük megelőzi-e a kortársakét, vagy pedig lemarad tőlük. A vizsgálat során a gyerekek egyre feljebb haladtak az életkor szerint összeállított teszteken, és a legutolsó feladatsor, amit helyesen meg tudtak oldani, számított a mentális életkoruknak megfelelőnek.

A teszt tehát relatív módon mérte az intelligenciát, a megfelelő korcsoportok átlagához viszonyítva. A mentális kort az életkorral elosztva született meg az intelligenciahányados, vagyis az IQ (Intelligence quotient) fogalma. Például, ha egy tízéves gyerek a nyolcévesek átlagos szintjén teljesít, akkor az ő eredménye 8/10 = 0,8 lesz.

Binet tesztjeit később Lewis Terman, a Stanford egyetem professzora dolgozta át, az új változat Stanford–Binet néven vált ismertté. Ugyancsak ő fejlesztette tovább a képletet azzal, hogy az eredményt a könnyebb kezelhetőség érdekében megszorozta százzal. Így lett az IQ számítási módja a (mentális kor / életkor) x 100 képlet.

És a felnőttek?

Ez a képlet azonban nem alkalmazható felnőttekre, hiszen az ő esetükben a mentális képességek már nem fejlődnek az életkor előrehaladtával.

A felnőttek számára készült első IQ-tesztet és az ő esetükben használt deviációs IQ fogalmát David Wechsler amerikai pszichológus alkotta meg a harmincas évek végén. Ez röviden azt jelenti, hogy a felnőttek átlagának a 100-as IQ-t tekintjük, és ehhez képest határozzuk meg az ennél gyengébben vagy jobban teljesítők pontszámát.

Vagyis az IQ nem egy abszolút értelemben vett tulajdonság, hanem relatív mutató, amely az adott országban az adott korcsoporthoz képest mutatja meg az illető eredményét. A tesztek megalkotása után elvégeznek egy úgynevezett validitási eljárást, vagyis sok ember kitölti a tesztet, és megnézik, hogy átlagosan hány feladatot oldanak meg helyesen. Ez az átlageredmény lesz az illető országban érvényes 100-as IQ, és ehhez viszonyítják mindenki pontszámát. Az IQ értékből nyert igazi információ tehát az, hogy az adott népesség hány százaléka rendelkezik a miénkkel megegyező intelligenciával.

Az eredetileg egyénileg végzett tesztek után az első csoportos tesztírásokra az első világháború során, az Egyesült Államokban került sor a tisztek kiválasztásakor. A csoportos tesztírás elterjedése után vált széles körben ismertté és népszerűvé az IQ és az IQ-tesztek fogalma.

No de mi is az, amit mérünk?

Mi az az intelligencia? Ahány kutató, annyi megfogalmazás, de talán úgy foglalhatnánk össze:

a problémamegoldásra irányuló szellemi tevékenységek összessége, melybe beletartozik a gondolkodás gyorsasága, a logikai érzék, a felfogóképesség, az összefüggések átlátására való képesség, a döntési képesség, a memória, az általános ismeretek, az új helyzetekhez való alkalmazkodás képessége, a tanulásra való készség...

és még sok minden más. Stephen Hawking szerint: „Az intelligencia a változáshoz való alkalmazkodóképesség".

Avagy az ismert megfogalmazás szerint, amely egy Boring nevű kutató nevéhez fűződik: „Intelligencia az, amit az intelligenciatesztek mérnek.” 

Boldogabb, akinek magasabb az IQ-ja?

A legtöbb intelligenciateszt leginkább a nyelvi és matematikai-logikai intelligenciát méri, ez azonban csak egy szelete az egésznek. Az IQ „testvérének” tekintett és a pszichológiában fogalomként a 1980-as években bevezetett érzelmi intelligencia (EQ, Emotional Intelligence) az érzelmek felismerését, kifejezését, szabályozását, a társas kapcsolatokban mutatott kompetenciát, az érzelmi alkalmazkodást jelenti, de ide tartozik az önuralom, kitartás, konfliktuskezelés, önmotiválás és empátia képessége is. 

Az, hogy valaki hogyan boldogul az életben, hogy milyen kapcsolatokat tud kialakítani másokkal, sokkal inkább függ az érzelmi intelligenciájától. Ez ugyan sokkal kevésbé mérhető, de a kutatások azt mutatják, hogy nem a legokosabbak a legboldogabb és legsikeresebb emberek, hanem azok, akik életük fontos döntéseit (pályaválasztás, párválasztás, stb.) intuícióikat követve hozzák meg. Minél inkább képes erre valaki, talán annál boldogabb lesz.

Az egyik népszerű elmélet hétféle intelligenciát különböztet meg: nyelvi, logikai-matematikai, térbeli, zenei, személyközi (társas készségek, mások megértésére való képesség), személyes (önismeret foka), testi-mozgásos (problémamegoldó képesség a test, vagy valamely testrész használatával).

A szélsőséges értékek kivételével tehát az IQ-nk önmagában még nem határozza meg a képességeinket és lehetőségeinket…

Mennyi az annyi?

A 80 alatti IQ-érték mentális retardációra utal, az átlagos intelligenciaszint 90–110 közé tehető. A kivételesen magas intelligencia pedig 130 fölött kezdődik.

Aki kíváncsi a saját IQ-szintjére, ne hagyatkozzon az interneten lépten-nyomon fellelhető ingyenes tesztekre, nem fog hitelesnek tekinthető eredményt kapni. Egy hiteles, standardizált teszt kidolgozása több millióba kerül, ezeket pedig nyilván nem teszik ingyenesen közzé. Aki komolyan szeretné megmérettetni magát, legjobb, ha a Mensához fordul.

A Mensa nemzetközi egyesület, amelyet 1946-ban alapítottak Angliában. Célja, hogy összefogja a magas intelligenciájú embereket, tekintet nélkül korukra, nemükre, származásukra vagy társadalmi helyzetükre. Ma világszerte több mint százezer tagja van, mintegy száz országban. Magyarországi szervezete a Mensa HungarIQa Egyesület.

Mensa-tag az lehet, aki a szervezet tesztjén az emberek 98 százalékánál magasabb értéket ér el. A Mensa rendszeresen szervez tesztírást, amely után hiteles formában, oklevéllel tanúsítva kaphatjuk meg eredményünket. Érdemes a jelentkezés előtt az online, ingyenesen elérhető próbatesztet elvégezni, hogy lássuk, mekkora eséllyel kacsintgatunk kivételes IQ-bajnok státuszra.

Még mindig nem tudunk mindent, például:

Örökölhető-e az intelligencia? Mennyire változik az életkor előrehaladtával? Igaz-e, hogy az IQ általános szintje a világban a '70-es évek óta romlik, és ha igen, mi lehet ennek az oka? Mennyire van hatása rá annak a környezetnek és kultúrának, amelybe az illető beleszületik, és mennyire fejleszthető?  Számos kérdés vár még megválaszolásra.

Kádár Andrea

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Stanislaw Pytel