„Lia elhagyta a gyerekeit, hogy színésznő lehessen, és ezt sosem bocsátották meg neki – és ő sem magának” – Találkozás a magyar származású filmsztár, Putty Lia dédunokájával

–

A történetmesélésben az a fantasztikus számomra, hogy az ember elkezd egy történetet, amit aztán – ha szerencséje van, mások átvesznek, folytatnak, kiegészítenek, így kel szárnyra a mese, ami aztán életben tudja tartani például egy ember emlékét.

Putty Lia és Szepessy Zoltán sorsa már akkor nagyon megérintett, amikor utánuk kutakodtam. Adott, ugye, egy arisztokrata származású lány, aki olasz felmenőkkel bír, emellett a Habsburgokhoz nagyon közel álló, kasztíliai eredetű főnemes Hoyos-családdal is rokon (meg a Széchenyi-családdal). Nagybátyja, Hoyos József, Rudolf trónörökös örökös vadásztársa, ő viszi meg a mayerlingi öngyilkosság hírét az udvarnak. Anyja bárónő.

Tizenhét évesen férjhez adják, hogy elfeledtessék vele a köreikben szégyenletes színésznői álmait, amelyet az apácáknál sem feledett (erről bővebben lásd a korábbi írásom). De a terv nem válik be, huszonegy évesen elhagyja férjét és két kislányát, és beiratkozik Pesten Rákosi Szidi híres színitanodájába.

A döntésben fontos szerepet játszik Ady Endre és Csinszka

1917 nyarán ugyanis Lia, az egyik kislánya és a dadus Balatonfüreden nyaral. A beteg költő is a füredi szanatóriumban szállt meg a nejével, aki összebarátkozik Liával. Adyék arra buzdítják Liát, hogy ne adja fel az álmait, és álljon színpadra. Megfogadja a tanácsukat, hazatérte után összepakol és felutazik Budapestre, ahol a tanulmányai mellett a Royal Orfeumban kezd el táncolni.

Soha nem bocsájtják meg neki ezt a lépést. Se a család, se a sajtó, se a közvélemény. Hiába lesz Berlinben, majd Amerikában is filmsztár, hiába hevernek a férfiak a lába előtt, egész életében bukott asszony marad, és emiatt örök boldogtalanságra ítéltetik.

A férje egész életében szereti. Minden filmjét megnézi a moziban. Minden vetítésen ott van. Gyűjti titokban az újságcikkeket. De soha nem bocsát meg neki. Lia nem mehet haza, ha szeretne se.

Kálmán Mónikától tudom mindezt.

Megerősít abban a hitben, hogy Lia voltaképpen bolyongott egész életében a világban, és feltehetően örökké hazavágyott Gibártra. A sikereit sem élvezhette igazán. Ópiummal, kokainnal tompította a fájdalmát, a gyerekei hiányát. Öngyilkossági kísérlete is volt, a róla szóló egyik könyvet az érte posztumusz szenvedélyesen rajongó orvos írta (dr. Johannes Zeilinger), aki most a berlini lakásában él, amelynek ablakán Lia egykor kiugrott. (De halálát végül egy fura baleset, egy félrenyelt csirkecsont és a vérmérgezés okozta Amerikában 1931-ben, harmincöt éves korában.) 

A lányai (Luci és Judith) nem tudták, hogy anyjuk küldözgette a csodaszép ajándékokat Hollywoodból

Nem is kaptak meg minden érkező babát, játékot, volt, ami egyenesen a szomszédos birtokon lakó unokatestvérekhez vándorolt. Az apjuk és a nagymamájuk nevelte őket. Az anyjukról nem beszélt senki odahaza. Ők pedig tapintatból nem kérdezősködtek sokat. Hamar megértették, hogy tabu.

Azt érzékelték a gyerekek, meséli Mónika, hogy valami nagy-nagy szégyene-szomorúsága van az apjuknak. És a nagynénjük sírjához járogattak ki a kuzinjaikkal, oda vittek virágot a saját édesanyjuknak is, még életében…

Apjuk halála után tudták meg, hogy anyjuk ki volt tiltva a vidéki birtokról, ahol éltek.

Arról is csak kamaszként értesültek, hogy a mama amúgy világsztár.

Luci követni szerette volna az útját. Színésznőnek készült, fel is vették egy New York-i színiakadémiára, de a háború miatt nem tudta kihasználni az ösztöndíjat. Álmait feladta, Kanadába emigrált, ott ment férjhez. Idővel követte őt a húga is, Mónika nagymamája. Akihez kiköltözött a nyolcvanas évek végén beszélgetőpartnerem. Magyar származású a férje is, Torontóban laknak, és két gyermekük született – már felnőttek, és mind a ketten beszélnek magyarul. A leszármazottak közül már csak Mónika édesanyja, Putty Lia unokája él Budapesten. Nyolcvanéves, visszavonultan él, egy urológusprofesszor özvegye.

Mónika azt mondja, Putty Lia sorsát hordozzák családjukban a nők az édesanyja szerint: mindenki világgá megy (rajta kívül) és elárvul    

A nemrégiben rendezett Budapesti Klasszikus Film Maratonon levetítették Putty Fantom című 1922-es, tehát pont százéves filmjét. Erre a vetítésre érkezett haza most Mónika. Beszédet is tartott, ebből szeretnék idézni:

„Sajnos nem ismerhettem személyesen, pedig Putty Lia még csak 70 éves lett volna, amikor megszülettem és csak 39, amikor egyetlen unokája, az édesanyám a világra jött, mert Lia tragikusan fiatalon halt meg, mindössze 35 évesen. 

[…] Ragyogó házat és sportrepülőt vett Hollywoodban, férfiak hevertek a lábai előtt, de mégis boldogtalan volt. […] Sírját még nagymamám életében anyukámmal együtt mindhárman meglátogattuk. Dédapám, Szepessy Zoltán […] egész életén keresztül gyötrődött a felesége elvesztése miatt. Lia halála után pár hónappal ő is öngyilkos lett. Ilona még csak 17, Judit 15 éves volt. Judit később férjhez ment, és megszületett az anyukám.

[…] Nagymamám életét is felborította a háború. Első férjét, a nagypapámat elvesztette a Don-kanyarban, aztán évekkel később ő is Kanadában ment újra férjhez. Így kerültek a féltve őrzött újságcikkek és fényképek a két lány »csomagjában« Torontóba, ahova én is 35 évvel ezelőtt kiköltöztem, és ahol azóta is élek. Én örököltem meg a család minden emlékét, és most hazahoztam ezeket a több mint 100 éves megsárgult újságcikkeket és képeket, hogy a Nemzeti Múzeumban és a Nemzeti Filmintézetben őrizzék meg az utókornak.

Lia nagy utat tett meg Gibártról Hollywoodig. Már én is útitárs vagyok, köszönöm Neked, Dédi. Sokat tanultam és tanulok. Önöknek pedig köszönöm, hogy meghallgattak.”

Kiemelt kép: Getty Images/Emil Otto Hoppe/ullstein bild 

Kurucz Adrienn