Amikor kémkedéssel gyanúsították, azzal védekezett, hogy erotikus szolgáltatásért kapta a pénzt – 146 éve született Mata Hari

–

Az elfeledett nő, aki a boldogulásáért kreált magának új személyiséget

Margaretha Geertruida Zelle 1876. augusztus 7-én Leeuwarden városában született Adam Zelle gyermekeként. Édesapja sapka- és kalapüzletet vezetett, ami 1891-ben csődbe ment, ráadásul ekkor halt meg felesége. Lánya nem egészen 20 évesen Amszterdamban ismerte meg leendő férjét, Rudolf (Campbell?) McLeodot. A majd 20 évvel idősebb skót katonatiszt a gyarmatokon szolgált. 1895-ben Amszterdamban keltek egybe, majd Batávia (Jakarta), vagyis Jáva szigete lett az otthonuk. Két gyerek, Norman-John és Louise Jeanne született a frigyből, majd a család Szumátrára települt át. 1899-ben vélhetően mérgezésben meghalt a kis Norman-John, sőt Louise Jeanne életét is épphogy csak sikerült megmenteni. A pletykák szerint a házaspár személyzete állt bosszút így a rossz bánásmódért. A boldogtalan házasságnak vége lett, a kislány az apjával maradt, Margaretha pedig teljes váltásra kényszerült. Az 1903-as év Párizsban találta, ahol táncosnőként és modellként dolgozott. Karrierje 1905-től indult be, ugyanis ekkor lépett fel először a Musée Guimet-ben, Párizs orientalisztikával foglalkozó múzeumában, mint keleti táncosnő. A lenge, keleties hatású öltözetben előadott táncok népszerűvé tették. 

Misztikusnak tetsző híreket terjesztett, ázsiai származást „kreált” magának. Testi adottságai (kreol bőr, sötét haj) illettek a kitalált identitáshoz. 

E szerint Siva templomában nevelkedett, apja pap volt, anyja papnő, aki belehalt a szülésbe. Ehhez a hamis eredettörténethez kötődik a neve is: Mata Hari művésznéven lett ismert a félvilági berkekben – viszonylag későn, harmincévesen. Nevének jelentése: a hajnal szeme, azaz a nap. Azt, hogy a „céh” befogadta, mi sem jelzi jobban, mint hogy e körök legismertebb fotósa, a perui születésű Léopold-Émile Reutlinger volt az, aki képeket készített róla. Ő olyan pályatársakat is megörökített a félvilág fülledt világából, mint Sarah Bernhardt vagy a Rigó Jancsi cigányprímás feleségeként elhíresült Clara Ward.

Idővel Mata Hari táncosnői karrierje hanyatlani kezdett, az újdonság bűvereje megkopott. 

Az 1910-es évek elejétől prostitúcióra kényszerült, majd belekeveredett az első világháború kémjátszmáiba. 

Szerelemből lett kém? 

Egyes verziók szerint Pierre de Montessac márkival (valójában Lucas Netley) esett szerelembe. A férfi nagyvilági szélhámos volt – ezen felül pedig már a háború előtt a német Nachritenbureu ügynöke. Meglehet, Mata Hari rajta keresztül került kapcsolatba a németekkel. 1914-ben Berlinbe költözött, de más hírek szerint ekkor már – Georges Ladoux, a francia kémelhárítás kapitánya révén – francia ügynök (is?) volt a Deuxième Bureau alkalmazásában. 1916-ban aztán egy bizonyos Hanna (Jane Joséphine Anna Françoise) Wittig nevű nő – később a háború után Claude France néven ismert színésznő Franciaországban – tudomására jutott egy olyan beszélgetés, ami két német ügynök között zajlott le. Ebből az derült ki, hogy 

a H21-es számú német kém Párizsba fog menni, és pénzt kell neki küldeni. 

Ez az összeg mindösszesen 15 ezer peseta (mintegy 5000 frank) volt, amelyet a H21-es számára a Comptoir d’Escompte de Paris nevű bankba kellett utalni. Az erről az összegről szóló papírt találták meg Mata Harinál a franciák, ez lett a perdöntő „bizonyíték” arra nézve, hogy Mata Hari a németeknek kémkedett. 

Letartóztatója egykori beszervezője, Ladoux volt: 1917. február 13-án a párizsi Élysée Palace Hotelban fogta el.

A per 1917. június 24-én vette kezdetét. Mata Hari nem próbálta titkolni, hogy kapcsolatot ápolt az amszterdami német rezidenssel, de 

állította, hogy a pénzt szerelmi szolgáltatásaiért kapta. Amikor az összeg nagyságát firtatták, így felelt: „Ennyibe kerülök!” 

Ügynöki tevékenysége nem volt sem jelentős, sem sikeres, kémként kudarcot vallott. Pere koholt vádakon alapult. A legendák mesteri kéme egyszerűen nem létezett. A francia állam viszont nem engedhette meg, hogy egy kém hírébe keveredett ismert ember pere felmentéssel végződjön. A kivégzés azt üzente, hogy Franciaország nem tűri az árulást.

Mata Harit a vincenne-i erdőben lőtték agyon, 1917. október 15-én. 

Ott, ahol Bonaparte Napóleon akaratából egy másik kirakatperben 1804. március 21-én Louis Antoine de Bourbon-Condét, Enghien hercegét. Zubreczki Judit tömören így összegzett: „A máig tündöklő legenda főhősnője […] azért válhatott halhatatlanná, mert mint kémet végezték ki, holott valójában sosem volt az.”

Nem a professzionális kémkedés tette emlékezetessé

2001 végén a Mata Hari Alapítvány és szülővárosa kezdeményezte az ítélet felülvizsgálatát. A döntés 2002-ben született meg. E szerint 

az ellene felhozott vádakban ártatlan volt. 

A „bizonyítékok” alapján ma egyetlen bíróság sem találná bűnösnek. Hahner Péter így fogalmazott erről: „Az ügyész minden idők legnagyobb kémnőjének nevezte, s az utókor, úgy látszik, elhitte ezt.”

Az emberek fantáziáját viszont mindig is izgatta a rendkívüli, a normaszegő, a különleges. Ennek lett sikeres sablonfigurája az 

erotikusan vonzó nő, aki veszedelmesen forgatja a fegyvert, éles esze van, és a bájait sem rest bevetni. 

Ez a figura különösen a mozgóképnek köszönhetően vált népszerűvé. Iskolapéldája e zsánernek az Angelina Jolie által megformált Lara Croft. De e karakter első képviselője a filmvásznon Mata Hari volt. A XX. század elejének műfaja, a film, sokat tett azért, hogy legendája népszerű legyen. Molnár Gál Pétert idézve: „Mata Harit alighogy kivégezték, máris megfilmesítették.”

1920-ban valóban a némafilmek szupersztárja, a dán Asta Nielsen játszotta el Mata Harit, 1927-ben Magda Sonja volt a címszereplő. 1931-ben a főszerepet a svéd Greta Garbo alakította egy másik szupersztár, Ramon Novarro mellett. A második világháború után Jeanne Moreau játszotta el Mata Harit a közelmúltban elhunyt Jean-Louis Trintignant partnereként. Az ezt követő feldolgozásban pedig az Emmanuelle-filmek sztárja, Sylvia Kristel volt a női főszereplő. Legutóbb 2003-ban vitték filmre a történetet, a címszerepet az 1986-os explicit orálszexjelenetéről (mainstream filmben) elhíresült holland Maruschka Detmersre osztották. A német Kelly Trump (született Nicole Heyka) főszereplésével pedig 

felnőttfilm is készült Mata Hariról 1998-ban.

Van tanulsága a történetének?

Végezetül – keserű zárszóként – Kronstein Gábor szavait érdemes megfontolni, aki azt hangsúlyozta, hogy a táncosnő rosszul mérte fel a mozgásterét ott, ahol nála hatalmasabb erők irányították az eseményeket. Végzete ebből a tévedéséből fakadt: „Mata Hari – mint sok más kalandor – hazardőr természet volt. Túlságosan bízott magában akkor is, amikor hozzá képest túl hatalmas erőkkel kezdett játszani. Ezek az erők végül is elsodorták. Abból viszont, aki a könnyelműen felidézett veszedelmek áldozata lesz, aligha válhat tragikus figura. Mata Hari halála így nélkülöz minden mélyebb tanulságot, legföljebb azon tűnődhetünk, milyen kevés értékkel beéri az utókor, ha mítoszt akar teremteni a maga kedvére.”

Az mindenesetre már önmagában megalapozhatná a legendáját, hogy valódi hasznos információátadás, vagyis gyakorlatilag kémkedés nélkül ítélték el kettős ügynökként. De az utókor a valóság helyett inkább az erotikus szálakra koncentrál, és mivel azok is voltak bőven, valószínűleg alakja még hosszan fennmaradt ilyen-olyan, a valóságtól sokszor meglepően távoli formákban.

Katona Csaba

Kiemelt kép: Getty Images / Keystone-France / Gamma-Keystone