Pihenés és ráhangolódás helyett az advent valójában sokaknak az év legfeszültebb időszaka

–

Stresszes vagyok, ki nem?

A szervezetünk örökké arra törekszik, hogy fenntartsa egyensúlyi állapotát. Tudjátok, szoktuk mondani, hogy „zenben vagyunk”, na, ez az a belső egyensúly, amiről szó van. Akkor beszélhetünk stresszről, ha bármilyen inger miatt kibillenünk ebből az eredeti egyensúlyból – ezt Selye János magyar származású orvos és ideggyógyász fogalmazta meg először a XX. század közepén. Ekkor a szervezetünk kénytelen alkalmazkodni a megváltozott helyzethez: a stressz valójában nem más, mint alkalmazkodási képesség a külvilág kihívásaihoz vagy a bennünk zajló lélektani folyamatokhoz.

„Amikor az erőforrásaink nem illeszkednek a kihívásainkhoz, elvárásainkhoz, meghaladják azokat, akkor beszélhetünk erről a kibillent, stresszes állapotról” – fogalmaz dr. Kun Ágota, munkapszichológus és tréner.

Balogh Blanka pszichológus hozzáteszi: „A stresszes állapot akkor jelentkezik, ha intenzíven ható, külső vagy belső megterhelő események hosszabb időn át, esetleg nem belátható ideig vagy ismétlődő módon megzavarják az egyensúlyt”.

Kun Ágota így folytatta a gondolatot: „A stressz szubjektív, tehát mindenki máshogy éli meg. Az, hogy hogyan küzdünk meg a helyzettel szintén egyénenként változik, de alapvetően külső és belső erőforrásokat különböztethetünk meg. Személyen belüli erőforrás például a motiváció vagy a helyzethez való hozzáállás, az én-hatékonyság, külső erőforrásként pedig a családunk támogatását vagy az anyagi helyzetünket tarthatjuk számon.”

„Stressz: az élet sava-borsa”

Ma már képtelenség a stressz fogalma nélkül élni: „stresszesek vagyunk, sok most a stressz, stressz miatt fáj a fejem” – mondogatjuk gyakorta. De az már nem olyan egyértelmű, hogy a stressz alapvetően nem rossz, sőt!

„Ha nem lenne stressz, akkor nem látnánk értelmét, hogy kikeljünk az ágyból. Az óracsörgés mint stresszor (inger), ott van reggelente és emlékeztet minket a céljainkra” – emlékeztet bennünket a jó oldalára is Balogh Blanka.

Dr. Kun Ágota megállapítja: „Soha nem az a cél, hogy ne legyen stressz, különben nem élnénk. Az a cél, hogy a stressz mértékét csökkentsük. Ehhez ismernünk kell magunkat és a saját egyensúlyi állapotunkat és persze azt, hogy mi tud minket ebből a balanszból kimozdítani.”

A mindennapi szótárunkban a stressz mint negatív kifejezés van jelen, akkor használjuk, ha túlfeszülünk, kilengünk, szétszakadunk. Ennek ellenére a stressznek létezik pozitív aspektusa is, az úgynevezett eustressz vagy jó stressz.

A karácsonyi készülődésben abszolút benne van ez is. A várakozás öröme, a teendők közbeni zenehallgatás, hangolódás izgatottságot vált ki. Aktivizáljuk magunkat, bevonódunk és inkább kihívásként tekintünk az előttünk álló feladatokra, semmint elvárásként. Ahogy Selye fogalmaz: „a stressz az élet sava-borsa”. 

Kiskarácsony, nagy stressz

A karácsony előtti időszakban olyan kihívások elé nézünk, amelyek nem igazán jellemzők az év korábbi részében: ki kell választani a tökéletes ajándékokat, hétfogásos csodavacsorát kell rittyenteni a nagycsaládnak, fel kell rakni a fényeket és a karácsonyfa felállítása sem tartozik a legegyszerűbb feladatok közé. Mindezek olyan stresszorok, amelyek kibillenthetnek az egyensúlyunkból.

Wawrzsák Zsolt okleveles szupervizor így fogalmaz:

„Karácsonykor hajlamosak vagyunk túlpörgetni magunkat, túl sokat költünk, majd az anyagiakon aggódunk, megszervezzük az ünnepi családlátogatásokat, bevásárolunk és elkészítjük a karácsonyi menüsort.

Ezek a krízishelyzetek megfelelni akarásból származnak, és képesek vagyunk ezek miatt folyamatosan őrlődni, szorongani. Arra koncentrálunk, hogy a karácsony tökéletesen sikerüljön, és elfelejtjük, hogy ez valójában nem a szorongásról, a megfelelni akarásról kellene, hogy szóljon, hanem a nyugalomról, a meghittségről, a családról és az együtt töltött, minőségi időről.”

A decemberi nagy nyomás

„Hiába nem esik egybe a naptári és az üzleti év vége, így, hogy egymás hegyén hátán vannak az ünnepek, sokszor úgy érezzük, hogy a jól megérdemelt pihenés előtt gyorsan le kell darálni mindent. Ezért fordulhat elő, hogy néhány munkakörre az átlagosnál sokkal nagyobb nyomás nehezedik az adventi időszakban. Bőven elég abba belegondolni, hogy a csomagszállító cégek mekkora leterheltséggel operálnak az ünnepek előtt vagy hogy az áruházak és üzletek kénytelenek száz százalékon teljesíteni egész decemberben” – jegyzi meg Balogh Blanka.

A szakértő hozzáteszi, hogy a munkahelyi leterheltség és az otthoni teendők elvégzésének kényszere annyira megterhelő lehet, hogy a stresszes állapot szinte garantált.

Ami biztosan csökkenti a stresszt az ünnepek közeledtével, az a tudatos tervezés.

Aki már november végén listát készít a feladatokról, pontos teendőkről, illetve arról, hogy ezek mennyi időt, pénzt vesznek majd igénybe, annak sokkal több ideje marad a tényleges ráhangolódásra és az ünnep kiélvezésére. „Ezzel nemcsak időt és energiát spórolhatunk, de a tudatos vásárlással elkerülhető a túlköltekezés és az ebből adódó aggodalom” – mondja Wawrzsák Zsolt.

„Nagyon fontos, hogy meg kell tanulnunk nemet mondani. Senki nem várhatja el, hogy három napon keresztül vendégül lássunk tíz-húsz embert, és mindenkire oda tudjunk figyelni.

A teendőink között is priorizálni kell, és amire nem jutna időnk, vagy nincs már hozzá energiánk, arra igenis nemet kell mondani. Lényeges, hogy ezt nyíltan kommunikáljuk a másik fél felé, így elkerülhető a sértődés és az ebből adódó feszültség.

Az ember nem tud 100 százalékon létezni egész decemberben, ezért fontos a tudatos tervezés és teendőink sorrendbe állítása.”

Persze vannak kikerülhetetlen helyzetek, kötelezettségek. Mit tehetünk magunkért ilyenkor?

A stressz levezetésének különböző módjai vannak,

amelyek az egyéntől függően mind-mind hatásosak. Van, akinek a relaxáció, a meditáció segít, van, akinek társas támogatásra, egy-egy jó beszélgetésre van szüksége, és akad olyan, akinek a mozgás vagy épp a sorozatnézés segít. A stresszkezelésnek emellett számos tanulható módja van, például a kognitív átkeretezés. Ez azt a folyamatot jelenti, amikor egy negatív és megterhelő helyzetet egy pozitív szemszögből kezdünk vizsgálni, átformáljuk a gondolatainkat úgy, hogy a jó oldalát lássuk a történteknek. „Ez nehéz ugyan, de a pozitív gondolkodás megtanulható” – teszi hozzá Kun Ágota.

Balogh Blanka az ünnepek előtti stresszkezelés egyik leghatékonyabb módszerének a hálatudatosítást tartja. „Ez egy roppant egyszerű módszer: advent minden napján leírunk egy-egy dolgot, amiért hálásak vagyunk egy kis cetlire, bedobjuk egy befőttesüvegbe, majd szenteste megnézzük őket. Ez nemcsak karácsonykor, de az adventi napokban is segít pozitívabban szemlélni a helyzetet!”

Ha szabadságon vagyunk az ünnepek előtt vagy között, akkor legyünk aktívan szabadságon – ne nézzük az e-mailjeinket, ne telefonáljunk. És akinek már a hócipője (hoho, mint a Mikulásnak) tele van az „aktív pihenés” címszóval, annak itt a jó hír: ha egész nap csak a kanapén akartok feküdni, akkor feküdjetek! Én is tuti, hogy szánok egy-két napot a valódi semmittevésre. Nem szabad bűntudatot érezni, ha úgy pihensz, ahogy neked a legjobb!

Hála egész évben

Habár a karácsony a szeretet ünnepe: a nyugalomról, a meghittségről, a családról és az együtt töltött, minőségi időről kellene, hogy szóljon, Balogh Blanka és dr. Kun Ágota is azt hangsúlyozza, hogy nem csak az ünnepek alatt kell erre odafigyelnünk.

Ne csak decemberben mutassuk ki a szeretetünket: hanem forduljunk oda a másikhoz egész évben. Gyakoroljuk a hálaadást és a kedvességet.

Balogh Blanka még azt is hozzáteszi, hogy a munkahelyen belüli konfliktusainkat sem decemberben kell rendezni, hanem az év minden napján fontos a nyílt és őszinte kommunikáció, a másik meghallgatása és elfogadása. A hála, az őszinteség, az értékek nem csak az adventi időszakban, de az év minden napján fontosak.

Homlok Anna

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Kerkez