Nem a frász tör ki, hanem kicsordul a könnyed – A Szörnyella című előzménysztori igazi színészparádé lett

–

Soha a büdös életben nem fogom megérteni, miért kell egy filmbe belepasszírozni legalább húsz világslágert (még akkor sem, ha imádom azokat a zenéket). Bocs, hogy ezzel kezdem, de tényleg érdekel. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor átjön hozzám Mónika barátnőm, bepörög, és gyorsan egymás után meg akarja mutogatni nekem az összes kedvenc számát, de úgy, hogy közben egyiket se hallgatjuk végig. Azon kívül, hogy kifizetnek egy rahedli jogdíjat, mi célt szolgál még ez? Mert nem sokat tesz hozzá a sztorihoz, hanem inkább elvesz. 

Már ha van mit elvenni belőle.

Mert a Szörnyella című előzményfilmnek nem az idegesítően sok világklasszis sláger a legnagyobb baja. Hanem a béna párbeszédek, a kidolgozatlan cselekményszál és a bődületes klisék, amiket ha kikerülnek, kaphattunk volna egy kifogástalan szórakozást is akár. 

Azt viszont le kell szögeznem, hogy Szörnyella de Frász a kedvenc Disney-antihercegnőm. Az egyik legjobb, legizgalmasabb karakter az összes meseszereplő közül. Csodálatos, rétegezett, jól kitalált, és az előzménytörténete csordultig van lehetőséggel.

Kit ne érdekelne, milyen volt Szörnyella gyerekkora, mitől lett olyan vérszomjas, kiskutyagyilkoló fenevad, amivé vált felnőttkorára? Ki ne akarná tudni, hogyan született meg a sátáni kacaj?
Mi váltotta ki belőle a kegyetlenkedést, az önzést, a végtelen hiúságot?

A rajzfilmes Szörnyella után Glenn Close felejthetetlen és briliáns alakítása vitte prímet, akarom mondani, vitte a prémet.

Close úgy keltette életre ezt a karaktert, hogy azt képtelenség überelni, és Emma Stone-nak nem is sikerül, bár remekül játszik, mégis van valami, ami beárnyékolja az alakítását.

Anélkül, hogy elspoilerezném, csak annyit mondok: senki nem születik gonosznak, mindenkinek van valami traumája (valakinek pont fekete pöttyös kiskutyákkal), ezek a traumák tesznek bennünket azzá, akivé vagy amivé felnövünk. Valaki képes ezeken dolgozni, mást pedig elkap a gépszíj, és lerántja a mocsár.

Szörnyellával – nem árulok el nagy titkot – ez utóbbi történik. Az ő életében is van egy gonosz, csúf boszorka, aki úgy kibabrál (anti)főhősünkkel, hogy azzal megteremti a divatvilág első számú szörnyetegét. Ezt a karaktert, a bárónőt pedig Emma Thompson alakítja, de úgy, hogy kicsordul a könnyem.

Stone is remek, de Thompson annyira zseniális, hogy ha csak őt kellene néznem a kifogástalanul megalkotott jelmezekben, akkor is megérné beülni erre filmre.

A két nő együtt pedig egész egyszerűen tökéletes. Kár volt elrontani a borzalmas klisékkel a filmet. A főszereplőkön egész biztosan nem múlott ennek a mozinak a sikere. 

Értem én, hogy Disney és mese, de annyira unalmas már szánalmasan hiú, idegesítően felszínes, hatalommániás, egoista, és kegyetlenkedő embereknek megrajzolni a divatvilág főszereplőit. Ráadásul jól le is nyúlták Az ördög Pradát visel témáját, teletömve béna poénokkal, döcögő párbeszédekkel. Egyetlen vicces részt sem tudok felidézni a filmből. Persze lehet, hogy mindez az én hibám, mert néhány ponton hahotázott körülöttem a közönség, de számomra azok a részek is leginkább unalmasak és pongyolák voltak. 

A két balfácán karakter sem volt eléggé szórakoztató, pedig jó színészeket választottak a szerepekre, de valahogy mégsem viccesek eléggé, és ez sem a színészek hibája, hanem az elnagyolt szövegeké. Borzalmasan fárasztó röhögni a duci embereken, nekem az sem vicces, ha egy előnytelen testalkatú férfit női ruhába bújtatnak ráadásul agyonsminkelve. Leginkább infantilisek a poénok, csak az a probléma, hogy a film nem gyerekeknek készült. 

A Szörnyella erőssége kétségkívül a két főszereplőben és a látványban rejlik. A jelmeztervezők és a díszletesek kifogástalan munkát végeztek, szem nem marad szárazon. Ha elvesszük az egészből a szövegeket és a túltolt zenét, akkor jó filmet kapunk, amit mindenképpen érdemes megnézni a színészek játékáért és a látványért.

Ja, de semmiképp sem szinkronizálva, mert úgy kábé élvezhetetlen. Úgyhogy azt hiszem, én újranézem csak Thompson és Stone miatt, méghozzá eredeti nyelven. 

A hibái ellenére ne hagyjátok ki a Szörnyellát! Bosszankodni fogtok a kliséken, de nézzétek ti is úgy, hogy ez mégiscsak egy Disney-mese.

Szentesi Éva

Képek: Walt Disney Studios Motion Pictures