Most légy okos, anyu! – Félelem és reszketés az internet dögkútjában

–

Amikor én még kismama voltam

Amikor az én gyerekeim még egészen induri-pindurik voltak, a fent említett két segítség közül tulajdonképpen egyik sem állt a rendelkezésemre. Az internet még nem annyira volt elterjedt, mint manapság (furcsa is visszagondolni azokra az időkre, amikor nem hurcoltunk egy szuperokos és hipergyors számítógépet a farzsebünkben), és anyukacsoportok, anyukaközösségek, sőt anyukák sem nagyon álltak a rendelkezésemre, vagy legalábbis nem olyanok, akiknek adtam volna a tanácsára. Ennek az egyik oka, hogy a kortársaimhoz képest nagyon korán szültem, 25 éves koromban. A baráti köröm java része még egyáltalán nem tartott ezen a szinten sem fejben, sem élethelyzetben. Ezt jól illusztrálja az este, amikor bejelentettem, kivételesen nem azért nem iszom mindenkivel együtt, mert másnapos vagyok – ahogy azt elsőre feltételezték –, hanem mert kisbabát várok. A társaság alól mintha ezzel a mondatommal hirtelen kihúztam volna a talajt, és egyszeriben rákényszerítettem volna őket a szembesülésre: ifjú koruk vége főcíme öles léptekkel közeleg. Az egyik srác (azóta négygyerekes családapa egyébként) annyira sokkolódott a hírtől, hogy egész este a szavát sem lehetett hallani.

Barátnőkhöz tehát nem fordulhattam, a környezetemben lévő anyukákhoz pedig nem akartam, hiszen ők mind egy-két generációval idősebbek voltak, mint én, ezért csupa olyan tanáccsal láttak el (akár akartam, akár nem), amikben nem igazán hittem, és amik

vagy a Dr. Spock-könyvből származtak, vagy nagyon elavult, rég túlhaladott elméletek voltak, amikkel nem tudtam azonosulni (mint például a hagyd sírni, hadd erősödjön a tüdeje, nem kell annyit kézbe venni, még elkényezteted, és szigorúan négyóránként etesd).

Anyukacsopik vs. Google

Ezért kicsit irigylem is Flórát, aki 2014-ben vágott bele a szülősködésbe (bő egy évtizeddel utánam), így nemcsak a gyorsan pörgő internet, de az online közösségek is a segítségére vannak mind a mai napig. Azért persze kíváncsi voltam, valóban annyira hatékonyak-e ezek a csoportok, ahogy mondja, hiszen a neten amúgy is mindent fel lehet kutatni, akár korrekt, profi szakvéleményt is, az online anyukacsoportokban pedig ki tudja, ki van a vonal másik végén, mennyire valódi szakértője a témának.

Ezt eldöntendő három kérdésnek eredtünk külön-külön utána:

1. Mennyi zsebpénzt kapjon egy hatéves gyerek?

2. Mi a legjobb laktózmentestorta-recept?

3. Testvérkonfliktusok kezelésének melyik a legjobb módja?

Flóra az anyukacsoportokban nézett utána a kérdésnek, én pedig (anélkül, hogy megpuskáztam volna a válaszait), a Google-ben kutakodtam. Íme, az eredmény.

1. Mocskos pénzügyek, avagy tudod, ugye, hogy szaranya vagy?

A pénzügy mindig érzékeny kérdés, hiszen a családoknak egészen eltérő lehet az anyagi hátterük. Arra azonban még tapasztalt és sokat látott anyaként sem voltam felkészülve, hogy szinte azonnal elbizonytalanodom, szaranyának érzem magam, majd a temérdek információ nyomása alatt összeroppanok. „Egy életre kiszúrhat a gyerekkel, ha…”, „akkor a létező legrosszabb példát mutatjuk, és ő is hülyeségekre költ majd…”, „Ne fizess ész nélkül!” – csak úgy repkedtek a neten a fenyegető gondolatok. Persze, egy idő után ki bírtam valamiféle általános iránymutatást vakarni az internet bugyrainak leülepedett rétegeiből (de csak úgy, hogy átlagoltam a havi 500-tól havi 6000 forintig terjedő kezdő zsebpénzjavaslatokat…), de ezek azért köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit én egyszerű, hasznos, praktikus tanácsnak neveznék.

2. Tömény édesség

A második kérdésnél éreztem, nyert ügyem van, itt garantáltan én fogok győzedelmeskedni, hiszen receptekkel tele van az internet, és mostanra van némi rutinom is a legjobb eredmények kiszűrésében.

Első pillantásra úgy tűnt, igazam van: egészen pontosan 0,65 másodperc alatt került elém 7 250 000 legjobb laktózmentestorta-találat, csak angolul. Mi ez, ha nem elsöprő siker?

A megbízható BBC Goodfoodon találtam tizenhetet, egy másik jónak tűnő oldalon tizenhatot, a harmadikon tizenötöt, és így tovább, és így tovább. A bőség zavara szédítő volt, hol ebbe az ötletbe szerettem bele, hol abba, az már tulajdonképpen mindegy is, hogy közben muszáj volt kiennem a dugicsokoládét a kamrából, mert hát én sem vagyok fából, hogy édességrecepteket nézzek étlen, szomjan! Hogy melyik lett végül a kutatásom eredményeképp a befutó? Természetesen a répatorta! Akarom mondani, a vegán piskóta. Vagy mégis inkább a narancsos-csokis süti? Igazad van, legyen céklás brownie! Vaaaagy… vagyis inkább lapozzunk, lássuk a harmadik kihívást! 

3. Ezt csináld vagy ne

Mondd, jártál már el a Google hatodik oldalán? Ugye, hogy nem. Ami nem található meg az első kettőn, az szóra sem érdemes – gondolhatná az ember. A testvérkonfliktus azonban hatalmas téma, az ember könnyen elvész benne. Mi a kiváltó oka? Hogyan egyeztessünk össze eltérő személyiségtípusokat? Hogyan ne hagyd magadat csőbe húzni? Brainstormingolj! Őrizd meg a hidegvéred! Tartsd szem előtt az érzelmi hátteret! Nem állítom, hogy nem kaptam hasznos tanácsokat. Dehogynem. Rögtön 270 191 darabot (meg pár idézetet, a témával foglalkozó regényt, tanulmányt és verset is). Csak úgy zúgott a fejem. (Közben pedig stílszerűen összekaptak mögöttem a gyerekeim valami marhaságon.)

Nem azt akarom mindezzel mondani természetesen, hogy húzzuk le a vécén az internetet, és dobjunk utána még egy bombát is. Főleg, hogy nálam nagyobb rajongója talán nincs is a lehetőségnek, hogy bármikor, bárminek egy másodperc alatt utána tudok nézni. Mint említettem, én még egy olyan korból származom, amikor könyvtárban kellett utánajárni a legtöbb kérdésnek, a válaszok pedig épp ebből az okból kifolyólag nem igazán voltak up-to-date-ek. De a családdal, gyerekneveléssel kapcsolatos praktikákban úgy tűnik, valóban verhetetlenek az anyukacsoportok.

Miközben elvesztem az internet bugyraiban, magányosabbnak, egyre tanácstalanabbnak és kiszolgáltatottabbnak éreztem magam, és senki, de senki nem volt mellettem, aki azt mondta volna: „Nyugi, anya, mindent jól csinálsz! Elmondom, mi hogy szoktuk, hátha segít neked is.”

Úgyhogy, azt hiszem, ideje odaoldalognom Flórához, és megkérni, vegyen be engem is pár rock and roll anyuka csoportba. Csak hogy végre én is egy támogató közösségben érezhessem magam.

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/zoranm