„Egy indába kapaszkodva csináljuk Tarzannal a dzsungelben” – A rajzolt férfiakon pörgő női fantáziák nyomában

–

Szóval, az anyukacsoport egyik posztjában néhány évvel ezelőtt azt osztották meg egymással felnőtt, családos nők, hogy ki melyik rajzfilmfigurára indul be. Nem álltam meg a kommenteknél, elkezdtem további cikkeket olvasni, és aztán azok alatt a hozzászólásokat: kiderült, hogy bizony Aladdinra gerjedni nem is olyan szokatlan dolog. (Jut eszembe, nekünk is volt ilyen cikkünk, szóval, az vesse rájuk az első követ… ugye.) Nekiálltam ennek az írásnak, és eleinte még azt hittem, hogy vicces, szórakoztató kisszínes lesz… aztán rájöttem, hogy a fantáziák mögött olyan vágyak húzódnak, amik messze nem mesebeliek, és rengeteg rétegük van, amiket nem is olyan egyszerű lehámozni.

Kezdjük a legláthatóbb réteggel. Azzal, ami a felszínen lakozik: hogy ez az egész milyen vicces.

Mert akárhogy is nézzük, az, hogy felnőtt nők, ráadásul anyukák olyan szavakkal illetik Tarzant, hogy „szapora szívverésem lesz tőle”, vagy hogy „rendszeresen fantáziálok arról, hogy az egyik indán kapaszkodva csináljuk a dzsungelben”, és közben egy ágyékkötős rajzfilmkarakterről van szó… hát, na.

Nyilván van abban valami bizarrul vicces, hogy ül mellettünk a gyerek, megy a Tarzan, és anyuka titkon Jane szeretne lenni: legszívesebben a lombkorona szintjén tenné magáévá a kedves vadembert. Természetesen ez csak bevillan, anyuka mosolyog magán, maximum elmenti későbbre a fantáziaképeket. Fantáziálna ő Brad Pittről is, de mivel a gyerek a Tarzant akarja nézni mindennap, egész nap, ezért abból kell gazdálkodni, ami van. És Tarzan itt van. Vagy Goofy (igen, egy nemzetközi listán ő is szerepelt mint dögös mesefigura), vagy Jónás De Genere Botsinka, vagy Gaston, mindegy. Nem olyan nehéz megérteni…

via GIPHY

Ha jobban belegondolunk, végül is, Tarzan azon túl, hogy rajzfilmfigura – legalábbis ebben a cikkben a meseverziót vizsgáljuk –, egy rendkívül izmos, gyengéd, hűséges, jólelkű, kedves pasas. Vad, szocializálatlan. Megvan benne a rosszfiúk kiszámíthatatlansága, másmilyensége, mégis jófiú, és még az állatokat is szereti. Miért is ne lenne vonzó? Miért is csodálkozunk rajta?

Vonzó gonoszok, kiszámítható szépfiúk, elaléló hősnők

Amik a női és/vagy anyuka Facebook-csoportok titkos folyamai mögött zajlanak, már hosszú cikkek születtek. A korábban linkelt listánkhoz hasonló biztosan más oldalon is olvasható már… vagy mások fejében. Az pedig külön érdekes, hogy nem csak pozitív hősök kerülnek fel ezekre a listákra. 

Számomra két figura volt meglepő, az egyik Zordon, az Oroszlánkirály szomorú, magányos, gonosz antihőse, akinek szép szemére, vad férfiasságot sugárzó tekintetére hivatkoznak, a másik – és ő azért már erősen magyarázatra szorul – Frollo, A Notre dame-i toronyőr vallási fanatikus antikrisztusa, egy öreg, kegyetlen, visszataszító figura, aki sokkal csúnyább kívül-belül Quasimodonál. Utóbbit például nem leltem egy listán sem, de Frollo-t igen. Az indoklások között pedig megtaláltam öltözködési stílusát és karakteres arcvonásait, az állkapcsát, és elnyomott, lángoló szenvedélyét Esmeralda iránt, ami, úgy tűnik, egyesekben elindított egyet s mást.

Ez a két példa azért is érdekes, mert mindkettő tabu. Az állat és a pap.

Ha már itt tartunk, nem egy állat szerepel ezeken a listákon. Thomas O’Pamacska például a mi korábbi cikkünkben is helyet kapott, de ott van Simba, Mufasa, Tarzan gorilla apukája Kerchak, Tekergő, Robin Hood, Sir Kán, és aki a legeslegmagasabbra tornázza jónéhány nő pulzusát, az maga a Szörnyeteg, A Szépség és a Szörnyetegből. Bizony, az iránta rajongó nők számára az a pillanat maga a tragédia, mikor átváltozik Belle férfi másává (bocsánat, gonosz vagyok, ez az én személyes széljegyzetem, de nekem minden alkalommal csalódás volt, hogy átváltozott a szőrmók kutya-bölény-medve, mert már nem egy seggfej, hanem szerethető, hurrá). Persze akadnak olyanok is, akik a Szörnyeteget szőrmók és csupasz verziójában is „szúrnák”, külön kiemelt figyelmet szentelnek a – szerintem Belle-re túlságosan is hasonlító – herceg lábfejének és vádlijának. (Amúgy én is emlékszem arra a közelire a lábáról, de én mindig inkább azon akadtam ki, hogy miért markolássza a saját mellét olyan hevesen, ám ez már tényleg „off topik”.)

via GIPHY

Persze kihagyhatatlanul ott vannak az igazi jófiúk, a nagyon nagy betűs pasik is. Izmos testtel, jó anyagi háttérrel, vagy legalábbis kielégítő egzisztenciával, hogy mellette biztonságban lehessünk.

A hercegek, akik ugyanahhoz a fodrászhoz járnak, nem csak Hófehérkének, Hamupipőkének és Csipkerózsikának jöttek be első látásra – mindegy, hogy aludtak, vagy halottak voltak, mikor az első csókot kapták.

És az se gáz, ha egy áttáncolt éjszaka után sem emlékszik szívszerelme arcára, és a cipője alapján próbálja felkutatni. Ez a típusú rajzolt férfi rengeteg vágylistán szerepel, és sok vélemény szerint olyanok, mint a mekis kaja. Kiszámíthatók. Tudod, mit kapsz, megbízhatóan. Jóképűek, a tartásuk tökéletes, bátrak, megharcolnak a szerelmükért, tudnak énekelni, táncolni, még jó, hogy népszerűek.

Kissé kilóg a sorból a nem ritkán dobogós Eric herceg, a kis hableány szerelme, aki lazább, mint elődei, gondosan kigombolt inge pedig Arielt is meggyőzte arról, hogy tök rendben van, ha elhagyja a családját, hogy mágikus plasztikai műtéttel hátat fordítson igazi énjének, hogy elveszítse a hangját, ami a védjegye volt, és még akkor sem gondolta ezt hibának, amikor a csávót sikeresen megbabonázta a polipnő. Bocsánat, nem akarok kötekedni, nyilván gyerekként veszettül romantikusnak találtam, amikor Ariel és Eric végre egymásra találtak, de felnőtt fejjel az üzenet számomra teljesen elfogadhatatlan, így a vonzódást is nehezebben tudom értelmezni azon túl, hogy a dús, fekete hajú, izmos fickók igen esztétikusak.

via GIPHY

Az abszolút „híró”

Aki a listák élén leggyakrabban szerepel, az maga Shang kapitány a Mulanból. Speciel én ezen lepődöm meg legkevésbé. Ez a pasi komoly kihívással néz szembe: az apja hírnevének kell megfelelnie kapitányként, ki kell képeznie egy totálisan inkompetens bandát egy olyan csatára, amiben esélyeik igen csekélyek. Igazi példakép. Kitartó, erős, érzékeny, makacs, de nem minden áron. Az a típus, akin látszik, hogy tipródik, hogy bizonytalan önmagában, de ezt nem szájhősködéssel kompenzálja, vagy frusztrált agresszióval, hanem kemény munkával. Amikor megtudja, hogy Mulan lány, leginkább a hazugság ténye viseli meg és a nyomás, ami vezetőként a vállát nyomja. Végül aztán átlép saját árnyékán; nemhogy belátja, hogy Mulan a legbátrabb, legdögösebb, legbelevalóbb csaj a birodalomban, hanem meg is hajol a lány nagysága előtt, átadja a vezető szerepét, és felvállalja gyengébbik énjét, hogy így egészíthessék ki egymást.

Szóval itt van ez a pasas, kinek izmos teste mellett még maga Mulan sem tudott elkerekedett pillantás nélkül elmenni, de képes belátni, ha nem neki volt igaza, átadja a gyeplőt (egy nőnek!), ha arról van szó, és ettől még megőrzi a tartását. Ezek azért nem rossz tulajdonságok.

A férfi, akinek a legférfiasabb megnyilvánulása, amikor könyörületet gyakorol, és meghajol a nő előtt.

via GIPHY

„A rajzfilmtörténelem legegészségesebb párkapcsolata”

Most pedig kanyarodjunk vissza a történet elejére, hogy bizony ezekkel a fantáziálgatásokkal először egy anyukás Facebook- csoportban találkoztam. Nem vettem komolyan, hatalmasakat nevettem, amikor szembesültem azzal, hogy nem egy, nem kettő, hanem kifejezetten sok anyuka jelezte, hogy megmenthetné őket is Sam, a tűzoltó. Eugenért az Aranyhajból többen is levágnák a hajukat, és Pocahontas helyében is tömegek választanák inkább Kocoum-ot a sokak szerint gyök kettő IQ-val rendelkező John Smith helyett, akiért amúgy szintén tekintélyes tábor rajong, mert ott az a karakteres állkapocs (láthatóan amúgy visszatérő szempont a szexi arccsontozat), az a vizslató tekintet, az a szép szőke haj, és hogy milyen szenvedélyesen csókol!

Herkules is igen népszerű, erős, de még mennyire erős, ám álmai nőjétől (vagy nőjéért) akár szó szerint képes teljesen elgyengülni. Meg mindenek fölött, még az istenek birodalmáról is lemond a giga-lófarkas bigéért.

Aladdin, aki jószívű, szerény, tipródó, és igazi hősszerelmes, szintén a listák top10-es befutói között szerepel. Szegény, igaz, de egy csiszolatlan gyémánt, akiben meg lehet bízni annyira, hogy elvigyen egy körre a varázsszőnyegén. Kristoff a Jégvarázsból is nagy kedvenc, mert kedves, picit ügyefogyott, de úgy igazán, szívből szerelmes, törékenyen és esetlenül, miközben amúgy egy igazi északi férfi, erős, bírja a gyűrődést, ott áll, ha szükség van rá. „Itt vagyok, mit szeretnél?” – kérdezi a fiú Annától, miközben az épp öngyilkos akciót forgat a fejében, a lány elmondja a tervét, és Kristoff nem kérdez, hanem máris cselekszik.

Bízik a lányban, nem bántja, hogy ő csak egy egyszerű srác, nem arcoskodik, simán csak beleszeret a királylányba, és támogatni akarja. Mellette lenni. Nem megmenti, hanem segíti. Fun fact, rengeteg cikk szerint a Kristoff-Anna páros a rajzfilmtörténelem legegészségesebb párkapcsolata.

Egy másik cikkben kivesézhetjük egyszer ezt a témát is!

via GIPHY

És akkor még egy szót sem ejtettem egy merőben más terepről, a realitástól még messzebb álló animék világáról. Az anime-hősök iránti feltüzelt vágyról a másik nem oldaláról jóval többet hallani, az anime pornó (neve is van, hentai) egyáltalán nem újkeletű dolog, de azt már kevesebben tudják, hogy bizony van egy réteg a felnőtt nők körében is, akiket eszméletlenül izgatnak az anime pasik.

Szóval van itt sok minden, de az alapkérdés, ami felmerült bennem, és amit föl is tettem pszichológus anyukámnak, az ez:

Hogyan vonzódhatnak felnőtt nők animált karakterekhez? 

Kazimir Ágnes: „Mindenki életében rengeteg kompromisszum van. Vannak köztük jók, amelyektől jobb lesz mindkét félnek, és vannak rosszak, amelyek megköttetnek ugyan, de senkinek se jók. Párkapcsolati szintre lebontva: sok-sok olyan kapcsolat tart holtomiglan-holtodiglan, amiben semmi öröm nincs, és sajnos olyan is megszámlálhatatlanul sok van, amelyben sosem volt.

Mégis tart, mert a tradíció ezt várja el, mert az megy tovább generációkon át, ami a társadalmunkban is mély nyomot hagyott: hogy a nő teljesítse házastársi kötelességét, hűséges, alázatosan szolgáljon mindenkit, míg a férjnek elnézik, ha félrelép. Egy kritérium van, hogy »egy fokkal legyen szebb az ördögnél.« Nem jobb, ezt hangsúlyoznám, hanem szebb.

Elgondolkodtató alacsony szintű párkapcsolati elvárások örökítődnek át – generációkon átívelve –, megnyomorítva emberek testét, lelkét, életét. Amikor egy rossz kompromisszumoktól és a kimerültségtől béklyóba kötött valaki a tévé előtt gyermeke angyalhaját simogatva mesefilmet néz, cseppet sem meglepő, hogy a főhősbe beleszeret.”

Sz. A. E./WMN: De azért itt nem arról van szó, hogy beleszeret. Hanem arról, hogy fantáziál a meseszereplőkről… 

– kekeckedem. 

K. Á.: Persze, de a meseszereplőség nem is annyira lényeges. Fantáziálnak a mesehősről, mert az okos, furfangos, bátor. Mert szép, mert legfontosabb életcélja a nő szerelme, ha kell, mindenen keresztül küzdve a végsőkig. Nincs test és szájszaga, nem zsíros a haja, nem nyavalyog, nem agresszív, nem bűzlik semmilyen piától, nem hazudik, izmosan szép testű anélkül, hogy gyúrna, fehérjeport inna, nem diétázik, nincsenek önző faxnijai, nem néz a telefonján pornót, nincs is telefonja, amit az esetleges együttlét alatt végig nyomkodhat, mert ő aztán semmiről sem maradhat le. (Ne nézz így rám… ilyen is van, nem kevés.) Szóval a rajzfilmpasi széplelkű, széptestű, jó is és kedves is. A lehető legjobb életet biztosítja szerelmének, mindenben egyek, csókjuk a végtelenségig tart, foga hófehér, mosolya, mozgása minden képzeletet felülmúlóan érzéki.

Andalgásuk, összeolvadásuk mentes minden kompromisszumtól, ajándékuk a teljesség, a boldogság. Ura a világnak, nem tűr el semmi rosszat és igazságtalanságot. Ki ne szeretne bele egy ilyen fiúba?!

Egy fáradt, kimerült, egész nap robotoló, és a kisgyerekkel boldogan gügyögő anyuka is lehet magányos, és amikor a férfi hazatér, vágyhat arra, hogy szeressék és tiszteljék mindazért, amit csinál egész nap, gyakran éveken át, legyenek vele gyengédek, kedvesek, és vágyjanak rá érzékien, szerelemmel. Aki mindezt megkapja, gondolhatja egy rajzfilm férfi láttán, hogy jé, ez pont olyan, mint az én párom, Jánosom, Gyulám, Bélám stb. Na de, ha ezek a Jánosok, Gyulák, Bélák nem ilyenek?! Akkor marad a fáradt, könnyes, mosolygós fantáziavilág. És közben simogatják a gyermeket, hisz együttes az élmény, minden bűnös gondolat alól felmentve.

SZ. A. E./WMN: Mi van akkor, ha az anya-lét magányosságát, nehéz oldalát lehámozzuk? Ha csak a nőket nézzük önmagukban, akik rajzfilmhősök iránt vonzódnak? Mi lehet ennek a gyökere?

K. Á.: Nem a rajzolt karaktert kell nézni. Nem azt, hogy ő egy létező valaki-e. Hanem hogy mit képvisel. Szellemileg, erkölcsileg, akárhogyan. Ez teljesen független attól, hogy anyukákról vagy felnőtt nőkről beszélünk. A lényeg, hogy az az adott karakter mit sugároz.

SZ. A. E./WMN: Ezért vonzódhatnak akár tabunak számító karakterekhez is, mint például az állatokhoz?

K. Á.: Fontos tudni, hogy nem az állathoz vonzódik, és nem azért, mert állat, mert ha igen, az perverzió. Az teljesen más történet. Hanem a tulajdonságaihoz. Bátor, izmos, domináns, kellemes a hangja, hűséges, ezek mind lehetnek vonzó tulajdonságok.

SZ. A. E./WMN: És mi van a negatív hősökkel? A rosszfiúkkal? Nem azokra gondolok, akik jó útra térnek végül, és a nagy jellemfejlődés után ők lesznek a jófiúk, hanem a gonosz szereplőkre.

K. Á.: Gyakran harcos, akár durva figurák is lehetnek a fantázia tárgyai. Sokan élnek úgy, hogy szexuálisan arra vágynak, ha kell, valaki agresszívan győzze le, és a legváltozatosabban tegye magáévá őket. Egy szexuálisan valóban felvilágosult társadalomban ez önmagában nem kéne, hogy olyan nagy dolog legyen. Szóval a gonosz karakterek ezeket a vágyakat hozzák felszínre. Mint ahogy az állatoknál, itt sem arra kell gondolni, hogy a gonoszság a vonzó, hanem a karakter. A vadsága, a megközelíthetetlensége, a félelmetessége lehet kívánatos. A rosszfiúk kihozhatják belőlünk a zabolázatlanabb énünket, amit elnyomtunk, és a velük való azonosulás picit minket is vadabbá tesz, kiemel a szabálykövető hétköznapokból. Ez is egy aspektusa ennek.

SZ. A. E./WMN: Mit árul el egy kapcsolatról, ha az egyik fél vonzódik akár kicsit is egy rajzfilmhőshöz?

K. Á.: Semmit. Mert nem vagyunk vakok, vonzódni nem bűn, amíg az nem lép át bizonyos határokat, valódi tabukat.

Le kell hámozni a témáról, hogy a vágyak tárgyai ebben az esetben mesehősök. Mert nem a rajzoltságukban van a lényeg. Hanem a tulajdonságokban.

És ha filmes karaktereket, híres embereket meg lehet kívánni akár, akkor miért lenne kínosabb egy vonzalom pusztán azért, mert animált? Az ritkább, hogy egy nő azt mondja, „hát én megdugnám Tarzant, és otthagynám”. Nem, ő a jótulajdonságaira is vágyna, hogy úgy szeresse valaki, mint ahogy ez a vadember Jane-t. Úgy nézzen rá. Olyanokat mondjon, vagy pont, hogy ne mondjon semmit. Tulajdonképpen az ilyen vonzalmak akár iránytűként vagy katalizátorként működhetnek egy jó kapcsolatban.

SZ. A. E./WMN: Hogyan?!

K. Á.: Ahhoz, hogy a szexuális fantáziákat – beemelve az intim térbe – egymás örömére használják, őszinteség, feltétel nélküli bizalom szükséges.

Az unalmas, mindig rutinszerűen ugyanolyan, biztonságos aktus mellett, ha a fantáziák kihangosítódnának, óriási meglepetések születhetnének, és megkockáztatom, hogy sok kapcsolat töltődhetne meg szenvedéllyel, vággyal, dinamikával.

A frigiditást, az impotenciát, a különféle altesti bajokat gyakran eredménytelenül próbálják orvosilag kezelni, hisz a kezelés tüneti és nem az okot vizsgálják. Azt a bátorságot kellene összegyűjteni, ami ahhoz kell, hogy olyan kapcsolatot alakítsunk ki, amelyben nem tabu annak a kimondása, hogy ki mire vágyna. Ha nagyon beindul a fantázia, érdemes kihasználni, hogy bátran elgondolkozzunk azon, mi hiányzik, és mit teszünk azért, hogy valósággá váljon. Mindemellett ideálok is kellenek, de a saját életünkbe érdemes beemelni a tanulságaikat.

Meseország: menedék

Bármilyen furcsa is első hallásra, hogy felnőtt nők rajzfilmfigurákra gerjednek, végül csak kiderült, hogy tulajdonképpen arról van szó, hogy ezek a nők szeretetre, csodálatra, izgalmakra vágynak, és e vágyak elég változatos módon manifesztálódhatnak. Ez volt a legfontosabb tanulsága az anyámmal való beszélgetésünknek.

Jó belefeledkezni egy olyan világba, amelyben a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” után nem látunk már bele abba, hogy Herkules megbánta-e, amiért nem költözött az Olümpuszra, hogy Shang hogyan viseli Mulan hormonváltozásait az első gyerekük érkezésekor, azt sem tudjuk, hogy Hamupipőkét nem csalja-e meg a Herceg, mert összetéveszti egy másik random szőke csajjal az egyik bálon. Nem tudjuk, és ez rendben is van így.

Nemhiába jó menedék Meseország. Ami mindenkié. Felnőtt nőké és anyukáké is.

Szabó Anna Eszter

További források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT