„A kismamák sok szempontból magukra lettek hagyva a járványhelyzetben” – Segítség a szülésre való felkészülésben

–

Káosz a szülészeten – ahány kórház, annyiféle megoldás

A várandós nőknek és családjainknak rengeteg bizonytalansággal kell a járvány miatt szembenézniük, épp ezért hihetetlenül megterhelő számukra ez az időszak testileg és lelkileg is.

„A kismamák sok szempontból magukra lettek hagyva a járványhelyzetben”

– kezdi Orbán Ida dúla. Szerinte az első hullámban arra az esetre sem voltak egységesen alkalmazott szabályok, hogyan folyjanak a szülések, ha egészséges, nem Covid-fertőzött kismamáról volt szó. „Annak ellenére például, hogy az anyának törvény adta joga, hogy egy felnőtt kísérőt magával vigyen a szülőszobára – akinek a személyéről ő dönt –, voltak olyan esetek, amikor még az apákat sem engedték be” – meséli. Mostanra, a második hullámra szerinte már kialakultak a protokollok, de ezeket nem mindenhol követik egységesen, sok az anomália.

„Ha pedig a kismamáról kiderül, hogy Covid-pozitív, akkor teljes a káosz – ahány kórház, annyiféle megoldást látni.

Emiatt sok a jogsértés is: több olyan esetről tudok, amikor a szakmai ajánlások ellenére a Covid-fertőzött kismamán császármetszést végeztek azzal az indoklással, hogy a természetes szülés levezetéséhez nincs elegendő személyzet, akik védőfelszerelésben jelen tudnak lenni. A protokoll ugyanis meghatározza, hány óránként kell cserélni a védőfelszerelésben lévő személyzetet, erre pedig sok esetben nincs ember, nincs kapacitás” – fejti ki Orbán Ida. Reméli, hogy az indokolatlanul elvégzett beavatkozások számát csökkenteni fogja a felelős minisztérium nemrég kiadott hivatalos eljárásrendje. „Ez magában foglalja, hogy a várandós nők pozitív Covid–19-tesztje önmagában nem befolyásolja a szülés módját: a koronavírus-pozitív nők automatikus császármetszése továbbra sem indokolt, a fertőzöttség pedig önmagában nem ok az anya és a baba elválasztására” – mondja.

Bizonytalanság és a szorongás

Az egészségügyi kockázatok mellett tovább nehezítheti a kismamák helyzetét, ha az utolsó trimeszter végén fertőződnek meg a vírussal. „Nem egy olyan esettel találkoztunk, amikor a pozitív tesztet produkáló, de már nem fertőző, tüneteket sem mutató anyát az arra kijelölt járványkórházba szállították szülni, ahol teljesen ismeretlen helyen, ismeretlen egészségügyi személyzettel kellett világra hoznia a babáját. Elvesztette tehát maga mellől azokat az embereket, akikben megbízik, akik a terhességét hónapokon keresztül kísérték” – holott Orbán Ida hangsúlyozza, tudományos bizonyítékok vannak rá, hogy ha a szülő nőt olyan emberek veszik körül, akikben megbízik, az fokozza a biztonságérzetét, ami miatt a szülés folyamata is jobban tud haladni.

Nem csoda tehát, hogy a dúla úgy tapasztalta, a járványhelyzet általános velejárójaként a várandós nőkben felerősödött a bizonytalanság miatti szorongás.

„Nem tudják pontosan, mire számítsanak a szülőszobán, ki lesz bent velük. Illetve erős bennük a szeparációtól való félelem is, hogy a kisbabájuk mellettük lehet-e majd. Az egyértelmű szakmai ajánlás az, hogy maradjanak együtt – feltéve, ha az anya nincs rossz állapotban –, de a járvány előtt is voltak rossz gyakorlatok egyes intézményekben, ahol éjszakára elvitték a babákat az anya kérése ellenére” – tette hozzá Orbán Ida. Szerencsére azonban számtalan jó tapasztalattal is találkozni: az egészségügyi személyzet számára is emberpróbáló időszakban sok kismama számolt be emberséges, a család igényeit tiszteletben tartó magatartásról. 

Segíteni a kismamáknak, hogy felfedezzék a saját erőforrásaikat

A megváltozott helyzethez a szülésfelkészítések során is alkalmazkodni kellett. A dúla nemcsak fontos információkkal látja el a párokat – akár a szülés folyamatát, akár az intézményrendszer működését illetően –, de lelki és fizikai támogatást is nyújt a szülést megelőzően, illetve a szülés során. Orbán Ida szerint dúlának lenni egy mélyen bizalmi feladat, erős személyes viszonyt szükséges hozzá kialakítani a párral. A járványhelyzet azonban jócskán átalakította a munkájukat kezdve attól, hogy a szülésfelkészítések átkerültek a személytelenebb online térbe, egészen addig, hogy teljesen új feladatokhoz kellett alkalmazkodniuk. „A kismamák egyik legerősebb félelme most a bizonytalanságból és az izolációból fakad. A felkészülés során igyekszem megerősíteni őket abban, hogy nincsenek egyedül, hiszen a babájukkal ketten csinálják végig a szülést. 

Fontos, hogy a várandós nők megtalálják a saját erejüket: bízzanak magukban, a babájukban, illetve magában a szülés folyamatában is, ami ősi képességük a nőknek”

– mondja. A szülésnél szerinte a biztonságérzet elengedhetetlen, és ehhez már az is hozzájárulhat, ha otthonosabbá teszik a párok a szülőszobát. Most, hogy az előzetes szülőszoba-látogatások is elmaradnak, a kismamák sok esetben akkor látják először a szülőszobát, amikor már vajúdnak – ez pedig egy stresszhelyzet. „A saját környezet, az ismerős légkör biztonságérzetet kelt, ami fontos ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebben folyjon a szülés. Így nyugodtan vigyenek magukkal saját kispárnát, fotót, zenét, bármilyen apróságot, ami az otthont idézi számukra” – mondja Orbán Ida.

Ki képviseli a nő jogait szülés közben?

Emellett a szülésfelkészítés során az információátadásra most is nagy hangsúly kerül. A dúla szerint az egészségügyben nincsenek hozzászokva, hogy felkészülten érkezik egy pár, holott, ha már a várandósság alatt megfelelően informáltak, az többek közt jobb kimenetelt tesz lehetővé a szülésélmény szempontjából, illetve a beavatkozások számát tekintve is. „Statisztikák bizonyítják, hogy

egy jól informált, felkészült kismamánál, párnál, kisebb az aránya a császármetszésnek.

Az informált döntéshozatal azonban nem egyszerű, hiszen a kórházakban szigorú protokoll szerint dolgoznak. Nem is úgy vagyunk szocializálva, hogy gyakoroljuk ezt a jogunkat. Holott az egészségügyi törvény magában foglalja, hogy abban az esetben, ha sem az anya, sem a magzat nincs veszélyben, egy-egy beavatkozást csak akkor lehet elvégezni, ha az orvos teljeskörűen informálta a kismamát, megbizonyosodott róla, hogy megértette a tájékoztatást, és annak tudatában hozhatja meg a döntését. Ez a gyakorlat intézményenként és orvosonként is nagyon változó. Van, aki rábízza a döntést a szülőkre, de sajnos van, ahol még csak nem is tájékoztatják őket, csak elvégzik a beavatkozást” – hangsúlyozza.

Az informált döntéshozatalt mindenesetre úgy segíthetjük elő, ha merünk kérdezni. Erre pedig megvannak a megfelelő kérdések is, amiket érdemes lehet feltenni: „Ennek a beavatkozásnak mi az előnye? Mik a lehetséges kockázatok? Mi történik akkor, ha várunk?” Persze abban a felfokozott érzelmi állapotban a szülőknek nem könnyű feltenniük ezeket a kérdéseket, és Orbán Ida szerint nem is feltétlenül ez lenne a feladatuk. „Az apa azért van a szülőszobán, mert szül a felesége, illetve születik a gyereke, így nem az lenne a dolga, hogy ombudsmanként álljon a párja mellett. De félünk is feltenni kérdéseket, nehogy hatással legyen arra, ami a szülőszobában történik. Az lenne a normális, ha a folyamatos tájékoztatást, párbeszédet az orvosi személyzet segítené elő. Ez egy szerteágazó kérdés, de biztos vagyok benne, ha a szülők ismerik a folyamatokat, tudják, mi a szülés normál menete, akkor tudni fogják, hogy adott helyzetben nagyjából hol tart a dolog” – magyarázza a dúla.

Van beleszólásunk a szülésünkbe

Orbán Ida szerint a szülővé válás egyfajta első igazi próbatétele, hogyan tudjuk a gyerekünk érdekét képviselni. Vagy egyáltalán csak elhinni, hogy bizonyos kérdésekben, ha nem áll fenn életveszély, mi vagyunk a kompetens döntéshozók. „Ha valaki még a felkészülés alatt meg tud abban erősödni, hogy bizonyos helyzetekben ő a kompetens személy, az át fog jönni másoknak is. Sokat elárul egy társadalom működéséről, hogy milyen az állampolgári magatartás, hogyan hozunk döntéseket, mi az elképzelésünk a hierarchiáról.

Itthon, visszatekintve sokan úgy érzik, nem volt túlzottan beleszólásuk a saját szülésükbe – a szülésélményekben sokan utólag erről számolnak be.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezen a felkészülés segíthet: akár már egy jól megírt szülési terv is, ami úgy fogalmazódik meg, hogy valóban célba találjon. Ebben egy dúla tud segíteni” – mondja. Emellett nem győzi hangsúlyozni, fontos, hogy a kismamák bízzanak a saját testükben, magában a szülés folyamatában. Ahogy képesek voltak arra, hogy magukba fogadják a babát, végigvigyék a várandósságot, képesek lesznek arra is, hogy világra hozzák a kisbabájukat.

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Guido Mieth