–

Nem szeretem, ha valamiről azt érzem, hogy muszáj megtennem, és általában nem is szoktam

Ilyen számomra az ajándékvásárlás, amivel minden évben meggyűlik a bajom. Amúgy imádok ajándékozni, abszolút ez a szeretetnyelvem, de ilyenkor még ez is nehezemre esik. Utálom a plázákat, a rohanást, a „kötelező”-érzést, ezért mindig legalább huszadikáig húzom a vásárlást. Nem tudom eldönteni, hogy mennyiért és milyen ajándékot illik venni, szóval sokszor valami random hülyeséggel a kezemben távozom, aztán meggondom magam, és veszek valami mást, hogy aztán évekig ne tudjak mit kezdeni a rám maradt vackokkal. 

Ennek kiküszöbölésére, tavalyelőtt a családommal bevezettünk egy csodálatos hagyományt: a családtagoknak főleg apróbb, hasznos ajándékokat adunk, előre megkérdezzük, mire lenne szükségük, ezek mellé pedig elkészítjük az igazi ajándékot, ami egy nagy kosár kézzel készített finomságot takar.

Eleinte csak kiegészítő ajándéknak készítettük ezeket, de akkora sikert arattak a környezetünkben, hogy idén már ezt tettük a „nagyobb” ajándékká, és tökélyre fejlesztettük a receptjeinket.

Mivel anyagilag valószínűleg senkinek nem 2020 volt a legjobb éve, így külön jól jön, hogy nem kell az ajándék árán gondolkodni, nem kell próbálnunk „ugyanannyiért adni, mint amiért kapunk”, és nem éreztetjük azt a rokonokkal, hogy az árcímkén sorakozó számok adják a csomag igazi értékét. Ráadásul sokkal jobban esik a konyhában – Ricky Martint üvölttetve – sütni a kalácsokat és turmixolni a pesztót, mint a Westend lépcsőjén átesni egy részegen, hatszáz zacskóval a kezedben (és ezt most tapasztalatból mondom). Szóval, ha nem is szeretnél teljesen átállni a kézzel készített ajándékokra, mindenképp ajánlom, hogy próbáld ki ezeknek a recepteknek valamelyikét, és fűszerezd meg egy kis személyességgel azt az új laptopot vagy pizsamát. 

Három receptet hoztam nektek, mindegyik abszolút a saját fejlesztésű (bár pont az a lényegük, hogy egyszerűek és jól variálhatók), és durván népszerűek a barátaim körében. 

1. Ízesített vodka és rum

Hozzávalók:

  • 1 üveg vodka (tetszőleges méret) 

  • ½ doboz áfonya

  • 2 mandarin gerezdekre szedve

  • mandarin héja, lereszelve vagy felvágva

  • sáfrány (valódi)

és

  • 1 üveg rum (tetszőleges méret)

  • ½ mangó

  • ⅓ ananász

  • darabos csilipaprika

Tapasztalatom szerint a röviditalok általánosságban is a karácsony jokerei, az idei igencsak furcsa esztendőben pedig valószínűleg ez még inkább igaz. Pláne, ha olyan finom és szép, mint az én ízesített vodkám és rumom, amit az ajándékozott kedvenc ízei és személyisége alapján állítok össze. Maga a recept rémesen egyszerű (persze nem az én fejemből pattant ki először), és az elkészítése kevés időt vesz igénybe, bár a legjobb hatásért érdemes pár hétig állni hagyni. Az alapötlet az, hogy veszel egy semleges ízű, magas alkoholtartamú italt (ez általában vodka, rum vagy gin), és a választott ízesítéssel beleöntöd egy csinos üvegbe.

Az ízesítő lehet: gyümölcs, zöldség, de akár egy zsírosabb hús is, sőt, van, aki csokival vagy gumicukorral is meg tudja csinálni (én csak az utóbbit próbáltam, de csúfos bukás lett a vége).

Általában két gyümölcsöt választok, és mellé egy fűszert, ami segít kihozni az ízüket. Ezzel a mostani adaggal egy barátnőm kedvenc gyümölcseit tartalmazó vodkát csináltam, valamint egy egzotikus ízesítésű rumot, sok mangóval és ananásszal. De nagyjából bármiből tudsz készíteni, csak egy kis fantázia kell hozzá, meg egy jó tölcsér az üvegbe töltéshez, hogy ne ússzon az egész konyhapult a piában. Ha az összetevők az üvegben vannak, már csak várnod kell arra, hogy az ízek összérjenek (ez minimum egy hét, de minél tovább hagyod, annál jobb lesz), és már kész is a karanténbarát meglepi. 

2. Házi hummusz és pesztóvariációk 

(Két kis doboznyi adaghoz)

Pesztó

Hozzávalók:

  • 2 egész bazsalikom növény 

  • olívaolaj (ízlés szerint) 

  • 2-3 gerezd fokhagyma

  • ½ parmezán sajt

  • ½ pecorino sajt

  • 2-3 marék pirított fenyőmag

  • egy evőkanál méz

Hummuszok

Hozzávalók:

  • 1,5 konzerv csicseriborsó

  • 1-2 gerezd fokhagyma

  • olívaolaj 

  • 1 nagy marék szezámmag vagy 3 púpozott evőkanál tahini

  • só és fehérbors (ízlés szerint)

  • citromlé (ízlés szerint)

  • római kömény (ízlés szerint) 

  • fél bögre párolt zöldborsó és pár szár menta, ha meg akarod bolondítani valamivel

Nem tudom, mondtam-e már, de ebben a házban mindennap elfogy egy kiló tészta. A húgommal nagy „olaszkajás” arcok vagyunk, bármikor meg lehet minket venni egy jó tengergyümölcse-spagettivel vagy lasagnával, de a legjobban az egyszerű pesztós tésztának örülünk. A másik étel, ami ilyen mennyiségben áll a házunkban, az a csicseriborsó, ami még az olasznál is nagyobb kedvencem. Mindent készítünk belőle: megsütjük, salátába rakjuk, és ha igazán finomat akarunk enni, hummuszt csinálunk belőle. Bár ezeket az ételeket nem csak karácsony környékén készítem el, tavaly rájöttünk, hogy nem egyedül mi vagyunk így oda értük, és az embereket nagyon boldoggá tudja tenni egy minőségi, személyre szabott szósz vagy mártogatós (pláne, ha kenyeret is adsz mellé).

Ehhez az cikkhez az alap pesztóreceptemet csináltam meg, de egy kis pecorino sajttal és mézzel dobom fel az egyedi ízhatás kedvéért. Hummuszból simát, borsósat és paprikásat csináltam, ebből csak az előbbi kettőt vagyok hajlandó megmutatni mert a paprikás nem lett elég szép. Én nem bonyolítom túl a dolgokat: mindent beledobok egy tálba, aztán rámegyek a botmixerrel. Esetleg annyi tanácsot adnék azoknak, akik szeretnek előre tervezni, hogy először az alapot turmixolják le az olívaolajjal (a csicseriborsót, illetve a bazsalikomot), aztán mehet rá minden más.

Akárhogy is csinálod, nem lesz nehéz dolgod, ezeket a kajákat szinte képtelenség elrontani, de ha mégsem sikerül olyan szépen, csak edd ki a tálból, és soha senki nem fogja megtudni.

3. Személyes fűszerkeverék vagy kávé/kakaó édesítő

Creole-fűszersó

Hozzávalók:

  • nagyobb szemű só (kábé az üveg ⅓-a)

  • paprika (kicsit kevesebb mint az üveg ⅓-a)

  • tarkabors

  • csilipaprika

  • kömény

  • fokhagymagranulátum

  • cayenne bors

Kávéédesítő

Hozzávalók:

  • nyírfacukor (az üveg ⅓-a)

  • csokidarabok (az üveg ⅓-a)

  • mini vagy feldarabolt pillecukor (az üveg ⅓-a)

  • 1 kikapart vaníliarúd

Erre elég büszke vagyok, mert még nem láttam mást ilyeneket ajándékozni, és szeretek egyedi lenni.

Annál jobban már csak azt szeretem, ha az ajándékaim visszaadják annak a személyiségét, akinek adom őket.

Emiatt idén nemcsak sós vagy csípős keverékeket készítettem, de egy cukros, olvadós kávéízesítőt/forrócsokit is, amit egy legalább ennyire édes rokonomnak készülök odaadni. Ahogy a vodkával meg a rummal, ezekkel sem szeretek túlzásba esni, az a legjobb, ha néhány harmonikus főbb íz alkotja az alapot, és ehhez teszünk kisebb arányban kiegészítő ízeket. A most elkészített creole-fűszersóhoz megnéztem pár táblázatot, ami összefoglalja, milyen fűszerekkel főznek a világ különböző tájain (én EZT az oldalt néztem), és az alapján választottam ki egy olyan párosítást, amiről úgy gondoltam, illene a csípős, paprikás, erős ételeket kedvelő megajándékozottamhoz. Az alkoholokhoz hasonlóan, szintén végtelenek a lehetőségek, egészen addig, amíg egymással harmonizáló, egy térségből származó fűszereket használunk, isteni lesz a végeredmény. Az édes keveréknél azt tartottam szem előtt, hogy olvadjon meleg tejben, így csak ilyen dolgokat tettem bele, és még az eredetileg tervezett zúzott manduláról is lemondtam a pillecukor javára. Fontos, hogy olyan tartót válasszunk, amiből könnyen ki lehet szedni a kicsit ragadós darabkákat, szóval mindenképp legyen széles az üvegünk szája. Ha ezek után még egy kreatív címkével is megfejeljük a dolgot, biztosan szívmelengető lesz az ajándékozás pillanata. 


Nyáry Luca

A képek a szerző tulajdonában vannak