Ma érkezik az olaszok „Mikulása” – csak épp seprűn közlekedik, nő, és imád takarítani

–

Az ünnepek kapcsán egyre többször hallani arról, hogy a gyerekek számára ez az időszak nem csupán a téli szünetet, vidámságot, ajándékokat és édességeket jelenti. Sokaknak szorongást okoznak bizonyos – az ünnepkörhöz tartozó – alakok és lények, legyen szó a jól megtermett, mély hangú Mikulásról, aki rejtélyes módon zárt ajtókon is bejut a lakásba, vagy ördögszerű segédeiről, a krampuszokról. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kultúráknak megvannak a maguk néha nagyon is félelmetes lényei. Ilyen például Izlandon Gryla, a gyerekevő banya vagy Jólakötturin, a félelmetes óriásmacska, Tomten, a skandináv területek harapós kis manója, illetve az Alpok vidékein ténykedő horrorisztikus Perchta, aki a hiedelem szerint a rossz gyerekeket kibelezi, és a hasukba köveket tesz, mielőtt összevarrná. 

Itália „Mikulása”

Ezúttal azonban Olaszországba kalandozunk, ahol szintén létezik egy elsőre rendkívül ijesztőnek tűnő alak: ő Befana, a rút, de valójában jóságos öreg banya. Púpos a háta, hosszú és bibircsókos az orra, foltos szoknyát és csúcsos kalapot visel, és – rendes boszorkányhoz méltó módon – seprűnyélen hasítja az eget.

Befana a  január ötödikéről hatodikára virradó éjszaka leple alatt, vagyis vízkeresztre tölti meg minden gyerek erre a célra előkészített (hagyományosan a kandallópárkányra akasztott) zokniját édességgel és apró ajándékokkal. 

Befana nevét sokan a vízkeresztből, vagyis az epifániából eredeztetik, más vélekedések szerint a kereszténység előtti, pogány időkbe kell visszanyúlni a hagyomány megértéséhez. Az olasz folklór egyik fontos alakja egy ókori római istennő, az újév és a megtisztulás megtestesítője, Sabine (vagy „Strenia” vagy „Bastrina”), akit a gyerekek védelmezőjének neveztek. Az ókori Rómában az Ianus és Strenia tiszteletére tartott év eleji ünnepen a rómaiak megajándékozták egymást – nem véletlen, hogy az olasz nyelvben a karácsonyi ajándékokat régebben „la strenna”-nak hívták. (Ma már inkább az „il regalo” vagy az „il dono” szavakat használják, mindkettőt ajándéknak fordíthatjuk.)  

Hagyma és szén a „rosszaknak”, cukorka a „jóknak”

Csakúgy, mint a legtöbb vidéken, ahol a kereszténység elterjedt, az azt megelőző pogány hagyományok valamilyen formában beleolvadtak a keresztény szokásokba. Befana története pedig úgy kapcsolódik össze a keresztény hagyománnyal, hogy a legenda szerint azon az éjszakán, amikor a napkeleti bölcsek; Gáspár, Menyhért és Boldizsár a csillagot követve Betlehembe tartottak, eltévedtek, és egy idős asszonytól kértek útbaigazítást, valamint éjszakai menedéket. Éppen akkor érkeztek, amikor a rendkívül pedáns asszony takarított. A falu legtisztább, legrendesebb háza volt az övé, és természetesen jó szívvel látta vendégül a háromkirályokat, de útbaigazítani nem tudta őket.

Másnap, amikor a bölcsek indultak, hogy tovább keressék az újszülöttet, hívták az idős asszonyt is, hogy tartson velük, de ő visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta bevégezetlenül hagyni a házimunkát.

Miután a királyok távoztak, az asszony nagyon megbánta, hogy nem szegődött melléjük. Azonnal összecsomagolt egy ajándékokkal teli zsákot, és elindult, hogy a nyomukra leljen, ő is szerette volna megtalálni a kisdedet, de nem járt szerencsével. Minden ajtón bekopogott abban a reményben, hogy megtalálja a kis Jézust, és mindenhol, ahol kisgyermeket talált, édességet ajándékozott.

A legenda szerint Befana bolyongása azóta is tart: házról házra jár a kis Jézust keresve, és megajándékoz minden kisgyereket, akivel összesodorja az élet: a jó gyerekek színes édességeket kapnak, a rosszak pedig szenet („carbone”-t, vagyis szenet imitáló, nagyon finom fekete cukorkát). A régi történetekben a rossz gyerekek hagymát is kaphattak, vagy néhány vesszőt a banya seprűjéből – itt már egész közel járunk a nálunk is ismert virgácshoz.

Egy másik, szintén Jézushoz kapcsolódó legenda szerint Befánának is volt egy kisfia, azonban ő meghalt, és az asszony belebolondult a gyászba.

Éppen ezért, amikor Jézus megszületett, ő mindenáron meg akarta találni abban a téves meggyőződésben, hogy az ő kisfiáról van szó. Végül rá is lelt Jézusra, elhalmozta ajándékokkal, a Megváltó pedig cserébe minden olasz kisgyermek anyjává tette őt.   

Befana az újrakezdés szimbóluma is egyben

Napjaink hagyománya szerint Befana karácsonyt követően, a vízkeresztre virradó éjszaka érkezik, amikor már mindenki nyugovóra tért. A kandalló kéményén keresztül ereszkedik le a házba (vagy más, szigorúan titkos technikákat alkalmaz, hogy bejusson a kandalló nélküli otthonokba), megtölti a zoknikat édességekkel és apró ajándékokkal, elfogyasztja a számára kikészített narancsot, mandarint, bort vagy tejet, majd egy kis szenet is hátrahagyva távozik. Vagy – ahogy más legendák tartják –, szó sincs szénről, Befana pont hogy felsöpör távoztában – ez jelképezi az előző év és a tavalyi gondok, problémák kisöprögetését, az új esztendő „tiszta lappal indulását” is. 

Szintén fontos tudnivaló, hogy Befanát nem szabad meglesni, ugyanis ha valaki megpillantja, annak a vállára koppint, vagy egyenesen elporolja a seprűjével. Ez a teória valószínűleg ahhoz kapcsolódik, hogy a szülők igyekeztek a gyerekeket időben ágyba terelni és alvásra bírni még ezen a misztikus éjjelen is.

Amellett, hogy minden gyerek várva várja Befana érkezését, Olaszországszerte különböző ünnepségeket szerveznek a tiszteletére. A legnagyobb La Befana fesztivált Urbaniában tartják minden év január 5-én. A hagyomány szerint ugyanis innen származik a boszorka – bár egyes mondókák és dalocskák már Rómát emlegetik. Az urbaniai ünnepség 30–50 ezer embert vonz, fellépnek táncosok és zsonglőrök, szól az ének-zene az utcán, valamint több száz Befanának öltözött asszony osztogat édességet a gyerekeknek. Az ország sok városában ünneplik a Befanát, a legtöbb helyen az ünnepség végeztével elégetik a főtéren a róla mintázott szalmabábut, ami a tisztító tűz, a megújulás jelképe.

Az olasz mondás szerint „la Befana tutte le feste porta via” vagyis a „Befana, elvisz minden ünnepet”, tehát január 6-án, a Befana távozásával lezárul a karácsonyi ünnepkör Olaszországban. Újra elkezdődnek a mindennapok, ez a téli szünet és a szabadságok vége.

Végezetül pedig íme, egy népszerű olasz mondóka Befanához:

La Befana vien di notte
Con le scarpe tutte rotte
Col vestito alla romana
Viva, Viva La Befana!

Azaz (saját fordításomban): 

A Befana éjjel jő, Lábán elnyűtt cipő, Rajta foltozott ruha, Éljen, éljen a Befana!

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Bluered/REDA&CO/Universal Images Group

WMN szerkesztőség