–

Amikor márciusban először lehetett hallani a koronavírusról, első reakcióként megrögzötten kezdtem olvasni a hírportálokat. Azelőtt is rendszeres hírfogyasztó voltam, de ez más volt, komoly szintet léptem. Egymás mellett több híroldal ablakát is nyitva tartottam a képernyőmön, és nem győztem nyomkodni a frissítés gombot, hátha megtudok valami többet és újat arról, hogyan alakul a helyzet.

Aztán ahogy márciusban beütött az első karantén – ami még Angliában ért –, egy idő után azon kaptam magam, hogy lassan besokallok. Drasztikusan csökkenteni kezdtem a hírfogyasztásom mennyiségét, mert már a mentális épségemet kezdte veszélyeztetni a betegekkel és áldozatokkal kapcsolatos számháború és a szenzációhajhász szalagcímek. Úgy éreztem, most jobban teszem, ha kicsit struccpolitikát folytatok.

Elfordultam tehát a valóságtól, és a meditáció, valamint a napi edzés mellett a kedvenc romantikus filmjeim és sorozataim világában kerestem menedéket és elvonulást

Mint kiderült, az egész világ hasonló cipőben járt. A hírfogyasztás mellett az úgynevezett comfort content, vagyis a biztonságot jelentő, nyugalmat és vidámságot nyújtó tartalmak váltak népszerűvé a legtöbb háztartásban – és az olyan szolgáltatók, felületek, ahol ezek könnyen elérhetők.

Feszültségoldás és közösségi élmény

A koronavírus alapvetően változtatta meg azt, hogy miért nézünk tévét. Míg azelőtt a televízió a figyelemelterelés és a pihenés eszköze volt, egy kutatás szerint a karanténhelyzetben sokan a feszültséget és a Covid–19 miatt érzett szorongásukat oldják a kedvenc filmjükkel vagy sorozatukkal. A képernyő egyfajta elvonulást kezdett jelenteni ebben az időszakban, ahol az ismerős, megnyugtató tartalom kiutat kínál az aggasztó valóságból. 

A megkérdezettek minden eddiginél értékesebbnek kezdték megélni a társaságot a képernyő előtt, vagyis azt, hogy rendszeresen összejöhetnek a családtagjaikkal, szeretteikkel, és egyfajta beszélgetési alapot is nyújt számukra a közösen nézett film vagy sorozat

– valahogy úgy, mint a televízió hőskorának romantikus időszakában. Csak most már van egy másodlagos közösségi élményük is akkor, ha a megélteket megosztják a közösségi oldalakon.

A tévés fogyasztási szokásokra jellemző, hogy nagyban megnőtt a készülékek előtt töltött idő a brit Ofcom felmérése szerint. A kutatás kimutatta, hogy a britek az első karantén idején az ébren töltött idejük negyven százalékában voltak a tévé előtt, a streamingszolgáltatások előfizetőinek száma pedig megduplázódott (!) ez idő alatt. 

A bezártság csúcsán egy átlag felnőtt napi hat óra huszonöt percet nézett valamilyen képernyőt, és a képernyőidő úgy általában 31 százalékkal növekedett az előző évhez képest. 

Több fikció, kevesebb híradó

Nagyban megnőtt a népszerűségük a szórakoztató tartalmat kényelmesen, egy helyen kínáló online streamingszolgáltatóknak, mint a Netflix, a YouTube, az HBO GO és társaik. A fent említett kutatás szerint Nagy-Britanniában 12 millióan fizetettek elő újonnan valamelyik ilyen szolgálgatásra. Jól mutatja ezt a Netflix növekedése, amely három hónap alatt, 2020 áprilisa és júliusa között 26 millió új nézőt regisztrált. (Összehasonlításként, 2019-ben az egész év folyamán 28 millió új néző fizetett elő a szolgáltatásra.) 

Ezzel szemben a megkérdezettek – és én magam is – a híreket is szolgáltató televíziós csatornákat (mint a BBC vagy az ITV) sokkal kevésbé biztonságos televíziós közegnek minősítették.

Sokan jutottak arra a következtetésre is, hogy a saját belső békéjük érdekében jobban teszik, ha csökkentik a hírfogyasztásukat, mert különben extra stressznek teszik ki magukat. 

A helyzetet csak rontotta, hogy ezek a csatornák – a pandémiás helyzet következtében – nem tudtak új, fikciós tartalmat gyártani: a megszokott sorozatok, tévéjátékok, de még a sportközvetítések is leálltak. Így ezek a felületek az ismétlések és a hírműsorok szinonimájává váltak, ezzel is más irányba terelve a nézőket.

Mikor legyen telefonja a gyereknek? – A kérdés, amire nincs jó válasz

Júzer – 2020. november 27. – TF

 

Ugyanez igaz a filmiparra is, amely kénytelen volt behúzni a kéziféket. A filmgyártás világszerte hónapokra leállt, a mozik bezártak, de még a nyári időszakban, amíg újranyithattak is, drasztikusan megfogyatkozott közönséggel kellett számolniuk. Azóta a moziba járó tömeg is az otthoni képernyők előtt keres szórakozást.

Valós szex helyett több pornó

Másfajta, de szintén komforttartalom a pornó, és természetesen erre is hatott a karantén. Egy kínai kutatás szerint míg a 15–35 évesek korosztályában a szexuális aktusok száma csökkent, addig a pornófogyasztás mennyisége nőtt. Ennek részben az az oka, hogy sokan visszaköltöztek a szüleikhez, illetve a kijárási tilalom miatt nem tudtak/tudnak találkozni a párjukkal, szeretőjükkel.

A világ egyik legnépszerűbb pornóoldala, a Pornhub számos országban komoly növekedésről számolt be: 2020 februárja és márciusa között 11 százalékos emelkedést produkált világszinten. 

Mindeközben Magyarországon az első karantén időszaka alatt 17,2 százalékkal nőtt a Pornhub-fogyasztók száma, amihez hozzájárulhatott, hogy a portál márciusban ingyen elérhetővé tette a prémiumszolgáltatását. 

A felhalmozástól az ignoranciáig

Vajon mennyire szolgálnak minket a fenti tendenciák? Ahogy eleinte sokan túlvásárolták magukat vécépapírból és tésztából, úgy a Covid-hírek fogyasztásával is kezdetben szélsőségbe estünk. Mindenképpen pozitív fejlemény, ha ma már nem visszük túlzásba a hírportálok olvasását, de vajon egészséges-e, hogy sokan struccpolitikát folytatnak? Nem veszélyes-e, hogy az egyre növekvő esetszámok mellett – talán épp az információ hiányában – jóval kevésbé vagyunk elővigyázatosak, mint az első karantén idején? 

Ebben az új, kifacsart élethelyzetben a tartalomfogyasztási szokásainkban is nehéz megtalálni az egyensúlyt, de talán nem lehetetlen. És ahogyan a bolti készletek felvásárlása, úgy idővel ez is normalizálódik. Kérdés, hogy az „új normális” mennyire esik majd távol attól, amit 2020 márciusa előtt annak gondoltunk. 

Kégl Ágnes

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images