A nap, amelyen nem házasodtunk össze – Elmaradt lagzik, lavírozó esküvőipar, azaz mit bír ki a szerelem?

–

Zemlényi Eszter, a fiatal, tehetséges opera-énekesnő 2020 nyarán kiposztolta a közösségi profilján, hogy „eredményesnek érzi magát Gőcze Csaba oldalán” (ő a vőlegénye). A fotóval illusztrált bejegyzésnek, amelyen egymást szorosan ölelve mosolyognak a kamerába, ezt a címet adták, sok szmájlival: „A nap, amikor nem házasodtunk össze… Köszönjük, korona!”

#szerelem a korona idején

„2019 szeptemberében kezdtünk el gondolkozni, hogyan és hol is legyen majd az esküvőnk, mert azt már akkor is láttuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk – magyarázza a bejelentés hátterét Eszter. – Csaba felvidéki magyar, Szlovákiában él a családja, vagyis az esküvőnkre érkező rokonságot át kell juttatni egy határon is. Ám rajtuk kívül is nagyon sok barátuk érkezett volna külföldről. 2020. július 18-án Velemen, ebben a gyönyörű őrségi falucskában tartottuk volna az esküvőt, az összes, számunkra szükséges szolgáltatást megrendeltük, minden rendben ment az útján. Március 10-én volt az utolsó koncertem, utána lezárt az ország. Sokáig reménykedtünk, de május végén mégis el kellett engednünk az időpontunkat, éppen a külföldről érkező vendégeink miatt. A legénybúcsú is elmaradt, ezt főleg Csaba bánta. Áttettük a dátumot decemberre. A fő szempont az volt, hogy a két ünnep között Csaba (aki egyébként nemzetközi vizeken is tevékenykedő búvároktató – a szerk.) nem dolgozik, addigra pedig biztosan lecseng a vírushelyzet, hiszen az még nagyon messze van. Elsősorban a család jelenlétéhez ragaszkodtunk volna.

Aztán novemberben láttuk, hogy a második időpont sem lesz rendben, megint ugyanabba a pocsolyába lépünk.

A család már rutinosan állt az újabb bejelentésünkhöz, volt, aki csak annyit jegyzett meg, hogy legközelebb mindenképpen minimum egy hónappal előtte szóljunk…”

Ekkor került ki Eszter közösségi oldalára az újabb bejegyzés, ismét egy mosolygós és egymásra mutató fotóval, és a következő szöveggel: „2020. december 27. Belőle ma sem lett férj, belőle sem lett feleség. Ma ismét nem lettünk házasok! #covid #nemadjukfel #egyszermajdcsak #szerelemkoronaidején”

Négy szülő, két tanú, egy szertartásvezető, meg az ifjú pár

Gondos Orsi esküvőszervezőnek tizenöt éves pályafutása alatt egyszer sem volt olyan komisz szezonja, mint tavaly.

„Egy éve ilyenkor a szakmánkban senki sem gondolta volna, hogy 2021 hasonló bizonytalanságban fog telni, mint 2020. Amikor beütött az első karantén, a tavaszi–kora nyári párjaink dátumai nagyrészt őszre vagy idén tavaszra–kora nyárra kerültek át. Akkor azok döntöttek jól, akik kivártak, és esetleg apróbb korlátozásokkal (például maszkviselés, fokozottabb higiénia, kisebb vendégsereg), de megtartották nyáron a lagzijukat. Egy Facebook-posztomban erről Adyt idézve így írtam: »Az élet él és élni akar« – azaz a szerelmesek terveznek, bizakodnak, vágynak az egybekelés lehetőségére, minden körülmény ellenére is.”

Mint Orsi sorolja, a párok egészen szeptember 1-jéig többé-kevésbé biztonságban érezték magukat, akkor viszont jött a határzár, ami miatt végleg meghiúsult a nemzetközi esküvők zöme – amelyekre vagy maga a pár, vagy a násznép egy része külföldről érkezett volna. „Kevesen vállalták be ugyanis a tesztelések pluszköltségeit vagy a kötelező karantént” – mondja a szakember. Illetve egyre több lett a családokban, baráti körökben a beteg. Százfős esküvők pillanatok alatt zsugorodtak fele, de akár negyed létszámra – nem kérdés, hogy ilyen formában sok pár nem akarta megtartani az esküvőjét. Ekkor már nemcsak 2021-re, de egyre gyakrabban 2022-re kerültek át a céldátumok, sőt voltak, akik végleg lemondták az egészet.

„Az igazi feketeleves, ami már a színtiszta belföldi esküvőkre is vonatkozott, az a november 11-től érvényes vendéglátóhelyi zárvatartás és a rendezvénytilalom volt – »ment a levesbe« az addig betonbiztosnak tűnő teljes ősz és tél, és eddig a 2021 eleje is, legalábbis a számunkra releváns nagyobb összejövetelek.

Azóta esküvőt erős létszámkorlátozás mellett, családi körben, otthon (lényeg, hogy nem vendéglátóhelyen) lehet csak tartani.

Nagyon kemény időszak ez mindannyiunknak, párjainknak és nekünk, esküvői szolgáltatóknak, szervezőknek egyaránt. Tavaly tíz általam szervezett esküvő hiúsult meg, köztük volt olyan, amikor a pár végül beleunt a sok pakolgatásba, és végleg (legalábbis bizonytalan időre) lemondtak az esküvőről. Voltak szakítások is – ez is érdekes, hogy a tizenöt éves esküvőszervezői pályafutásom alatt összesen nem volt annyi felbontott jegyesség, mint a pandémia alatt…” – összegzi keserűen tapasztalatait Orsi.

A szakember szerint a változó rendeletek, illetve azok szövegezése sem könnyítette meg a helyzetet.

„Esküvő kapcsán két dologról lehet beszélni, ám ezek között a rendeletek eleinte nem tettek különbséget, és a köznyelvben is erősen keveredik a két fogalom. Esküvő a lakodalom is, azaz az evős-ivós-zenés-táncos, vendéglátóhelyen vagy egyéb rendezvényhelyszínen zajló összejövetel, és esküvő a polgári házasságkötés is – ami két tanúval, anyakönyvvezetővel plusz a szülőkkel, testvérekkel az egész pandémia alatt tartható volt, és tartható most is. Emiatt is, és az egyéb, sokszor pongyolán megfogalmazott rendeletek miatt a szakma állandó diskurzusban volt és van minden egyes bejelentéskor. Egyeztetünk, ki hogyan értelmezi az adott szabályozást, mit, hogyan, mekkora létszámmal, és főleg: hol lehet. A szakmánkra eddig is jellemző összetartás, együtt gondolkodás még erősebbé vált. Fontos ez nagyon, hiszen a párok zömében teljesen tanácstalanok, hogyan, milyen döntéssel járnának a legjobban, szükségük van a szakmai támogatásra. Szerződések, jogi helyzetek értelmezésének pluszfeladatával szembesülünk nap mint nap.

Az alapszókincsünk részévé vált a vis maior, fogalmakat értelmezünk, nagy a felelősségünk: hiszen az esküvő nem olcsó műfaj, súlyos összegekről, jókora foglalók sorsáról is szó van.

A mi szakmánk egy bensőséges, érzelmekkel túlfűtött, nem rideg bizniszalapokon nyugvó munka, megvisel minket, ami a párokkal történik, de nyilván nem csak lelkileg rossz ez az egész, dupla szívás üzletileg is – a halasztások, átfoglalások, lemondások miatt több operatív munka töredék (vagy éppen nulla) bevétel mellett.”

Lagzi helyett baráti buli, esküvő helyett kisbaba

A KSH kimutatásai szerint 2020-ban jelentősen felívelt a házasságkötések száma, ami részben a családtámogatások bővülésének tulajdonítható, ezeket ugyanis a legkönnyebben házaspárként lehet igénybe venni. Míg 2019-ben az egész országban 65 268 pár mondta ki az igent, addig 2020 végére 67 301. Ez számottevő emelkedésnek mondható olyan ellenszélben, mint amit 2020-ban az esküvői szezon nagy részét uraló vírushelyzet jelentett.

Ami a 2021-ből eddig eltelt időszakot illeti, az adatok szerint kismértékben csökkent a házasságkötések száma, idén év elején 2780 pár lépett frigyre, 2,9 százalékkal kevesebb a 2020. januárinál. 

Az érintetteknek feltett kérdésemre a következő válaszokat kaptam:

„Tizenöten lehettünk januárban az esküvőnkön, ezért másnap csináltunk egy összeröffenést a barátokkal is. Őszintén? Lehet, hogy nem is csinálnám máshogy: mindenki nagyon élvezte, és nem került milliókba, ami fontos, mert éppen házvásárlás és -felújítás előtt állunk. Megerősítettük a szerelmünket – lényegtelen volt, hogy tízen vannak ott vagy ezren.”

„2020 márciusában lett volna az esküvőm, két héttel korábban már le kellett mondanunk, áttettük május végére. Majd azt is lemondtuk, és még mindig nem tudom, mikor tartjuk. A párom ráadásul nem magyar, a rokonok külföldről jöttek volna. A repülőjegy árának azóta sincs se híre, se hamva.”

„Nekünk is tavaly lett volna az esküvőnk, hetvenöt fővel… Mindent megszerveztünk – most a menyasszonyi ruhám a menyecskeruhával együtt ott lóg a szekrényben, lassan egy éve…

Úgy terveztük, hogy majd idén nyáron – viszont időközben teherbe estem, így a választott ruha már most nem jó, és mire talán enyhítenek annyit, hogy meg tudnánk tartani az esküvőt, a terhességem utolsó hónapjaiba lépek. Kezd elmenni a kedvem az egésztől…”

„Nekünk nagy szerencsénk volt! Az esküvő időpontját kitűztük 2020. június végére, és a szolgáltató biztatott minket, hogy ne mondjuk le, várjuk ki, mit mondanak májusban. Az anyakönyvvezető is nagyon rugalmasan állt hozzá, kijött a helyszínre. A vendégek pedig egyenmaszkot kaptak tőlünk köszönőajándékként.”

„Nekem is lett volna esküvőm, de sajnos a »férj« ellibbent a legjobb barátnőmmel – úgyhogy beégtem a rokonság és a pap előtt… De amíg ilyen helyzet van, szerintem nem is érdemes semmit szervezni.”

„Akinek nem elég két tanúval kimondani az igent ilyen időszakban, az ne házasodjon össze később se, mert ott nem az összetartozás megpecsételése a lényeg!”

Nem kell a babona, jöjjön a jókedv és a koronás sör!

„Idén már három dátumom fölött győzött a vírushelyzet – mondja Gondos Orsi esküvőszervező. – Az egyik nagyon kedves párom esetében most tartunk a negyedik halasztott dátumnál. Éppen emiatt, hogy tolódik a buli, sokan döntenek úgy, inkább szűk körben megtartják a polgári házasságkötést, a lakodalmat pedig majd a vírusmentes időkben bepótolják. Tavaly ősszel az egyik ügyfelem, akivel amúgy csodás, határokon átívelő, a Mátyás-templomban tartandó szertartással, a budai Vár egyik gyönyörű helyszínére megálmodott tematikus esküvőre készültünk, a polgári egybekelést semmiképpen sem akarta elmulasztani, ehhez pedig – meghívottak híján – engem, a szervezőjüket kértek fel tanúnak. Nagy öröm és megtiszteltetés volt eleget tennem a felkérésnek – más kérdés, hogy ha nincs a vírushelyzet, valószínűleg nem fordult volna velem elő hasonló. Mint ahogyan maszkos esküvőn készült fotóm sem lett volna másként, bármennyire nem szívesen takarja ki az ember az arcát egy amúgy csodás esküvői fotón.”

Orsi azt mondja, bizakodva tekint a jövőbe. A szakmában dolgozó többi kollégájához hasonlóan ő is azt várja, hogy mielőbb visszatérhessenek a normális kerékvágásba. Ezt a pozitív szemléletet igyekszik minden eszközzel „ráragasztani” az ügyfeleire is, mert látja, milyen sokat jelent, ha van a párok mellett egy személy vagy csapat, aki, illetve amely szakmailag, emberileg-lelkileg támogatni tudja a nekikeseredett, reményvesztett párokat.

Zemlényi Esztert is erről kérdezem: ők hogyan élték meg a kétszeri lemondás kényszerét, mi segített túljutni ezen a helyzeten? Bár kaptam olyan hozzászólásokat is a kérdésemre, amelyek szerint a lemondás/elhalasztás nem jó jel, a fiatalok nem babonásak.

„A mi kapcsolatunk biztos, azért szeretnénk összeházasodni, mert biztosak vagyunk egymásban, és majd eljön az ideje, amikor eljön.

Éppen ezért nem kezdtünk el egy harmadik esküvőt tervezni” – mondják nagy egyetértésben. Eszter hozzáteszi, ettől függetlenül a lemondásokat azért nehezen élték meg, a telefonhívások lebonyolítása után Csabának rendesen adogatnia kellett a zsebkendőket. De abban megegyeznek, hogy a napok, amelyeken nem történt meg az esküvő, nagyon szépen teltek. Sokat nevettek, és stílusosan Korona sörrel koccintottak.

Kocsis Noémi

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Marija Jokic