„Számon kért, miért megyek haza, amint lejár a munkaidőm” – Munkahelyi bántalmazás, és ami mögötte van

–

Olyan, mint amikor elfogy a levegőd. Mintha folyamatos feszítés lenne a testedben, ami nem ereszt – még akkor sem, ha már otthon vagy, biztonságban. Szorongás, gyomorgörcs, félelem az új munkanaptól, attól, mi lesz a következő, amit elszenvedsz. Ha nyíltan szembeszállsz, sokszor csak még rosszabb, így inkább meglapulsz. Ha csendben vagy, az ugyanis kicsit olyan, mintha ott sem lennél, és talán így nem kerülsz majd célkeresztbe. Ez azonban tévedés.

Ha kipécéznek

Az elmúlt időszakban több olyan emberrel is beszéltem, akiket a munkahelyükön lelkileg bántalmaztak. Nemrég hallottam például egy történetet egy cégvezető folyamatos határátlépéseiről, aki többek közt azzal fenyegette a beosztottját, kirúgja, ha nem fogy le, a mostani – egyébként vékony – testalkatával, ugyanis szerinte nem képviselheti a céget. Gúnyos megjegyzések kíséretében screenshotokat küldött szét a kollégáknak a munkavállaló közösségi oldalairól – de ez csak néhány eset volt a hosszabb ideje tartó megaláztatás számos formája közül, amik miatt a munkavállaló végül felmondott.

Szinte nincs olyan munkahely, ahol a pletyka, a kibeszélés, a másik fúrása ne fordulna elő. Ezzel élete során szinte mindenki szembesül, van úgy, hogy elszenvedője, és van, hogy elkövetője a dolognak.

Ugyanakkor, ha a bántalmazás, a terror, a megfélemlítés, a megszégyenítés szándékos, szisztematikusan zajlik, hosszabb ideig egy személyre vagy egy célzott csoportra irányul, az már jóval több egyszerű munkahelyi csörténél. Van, aki annak ellenére, hogy felmondott, továbbra is cipeli a terhet, amit a bullying benne okozott: önbizalomhiánnyal küzd, szorong, megkérdőjelezi a saját szakmai kompetenciáját. Aki egyszer megtapasztalja elszenvedi a mérgező munkahelyi környezetet, többszörösen érzékennyé válik arra, hogy támogató, őszinte és nyílt légkör vegye körül a szakmai életében is.

A szerepek sosem cserélődnek

„Egy tévéműsor castingosaként dolgoztam, a megbeszélések órákig tartottak, a producerek pedig hangosan ordibáltak egymással minden meetingen. Egyszer már haskeményedésem volt – öt-hat hetes terhes voltam –, mert három teljes órán át üvöltöztek mindenkivel. Aztán az egyik főnököm számon kért, hogy miért megyek haza, amint lejár a munkaidőm, miért nem vagyok csapatjátékos – ergo, miért nem megyek bele abba, hogy kevesebb pénzért konkrétan tripla annyit dolgozzak. Mondtam, hogy nem tudom, mit ért pontosan csapatjáték alatt, de én felállok és azonnal hazamegyek – ez így is történt”  

A. története jól példázza a bántalmazó eszközeit: kiabálás, verbális megfélemlítés, visszaélés, az alkalmazott indokolatlan kritizálása és hibáztatása.

A munkahelyi bullying során a szerepek nem cserélődnek fel, az áldozat az egész folyamatban áldozat marad, a bántalmazó pedig bántalmazó. Sok esetben pedig nem is a leggyengébb láncszemet pécézik ki, hanem éppen a tehetséges, jó munkaerőt, aki valamilyen módon fenyegetőleg hat a bántalmazóra. A bullying hátterében egyébként számos ok húzódhat: szorongás, frusztráció, féltékenység, önbizalomhiány, a pozíció féltése, hatalmi játszmák – de bármi is legyen, ez a viselkedés elfogadhatatlan.

Poszttraumatikus stressz is kialakulhat a bántalmazás hatására

Depresszió, szorongás, álmatlanság, teljesítményromlás, csökkent önbecsülés, önhibáztatás, emésztési és izomrendszeri problémák, és súlyos esetben poszttraumás stressz-zavar, szociális elszigetelődés – csak néhány azon következmények közül, amik a munkahelyi bullying áldozatai szembesülhetnek. Az egészben az a legrémisztőbb, hogy tünetek még évekkel az eset után is fennállhatnak.  

Annak ellenére, hogy érdekében volna, a vállalatok többsége nem kezeli hatékonyan a bullyingot, ami a cégeknek is komoly károkat okoz. A bántalmazás ugyanis gyakori távollétet, a munkatársak sűrű fluktuációját, valamint csökkent hatékonyságot okoz még azoknál is, akik nem közvetlen elszenvedői, „csupán” szemlélői a bántalmazásnak – a negatív munkahelyi légkör ugyanis rájuk, az ő teljesítményükre is kihat. A szemlélőknek egyébként fontos szerepe lehetne abban, hogy ráirányítsák a figyelmet cégen belül a bullyingra, és így beleavatkozzanak a bántalmazó „játékába”. Csakhogy sok esetben elég prózai okok miatt nem teszik: félnek, nem szeretnének ők is célkeresztbe kerülni.

Menni vagy maradni?

A munkahelyi megfélemlítésre vonatkozó jogszabályokat csupán néhány európai ország alkalmazza, ami egyebek mellett annak tudható be, hogy sajnos sok esetben nehezen lehet különbséget tenni a bullying és a személyközi konfliktusok között.

Ennek ellenére a bántalmazást mindig érdemes nyilvánosságra hozni, jelezni a felsőbb vezetés vagy a HR felé. Fontos, hogy az elszenvedők szükség esetén szakember segítségét is kikérjék, azonban, ha nem történik érdemi reakció a vállalat oldaláról, mérlegelni kell, mivel járhat, ha marad, és mivel, ha a szellemi-lelki egészsége érdekében végső esetben távozik a munkahelyéről az ember. A bántalmazásnak bárki áldozatául eshet, de sosem szabad elfelejteni, hogy azt senki sem érdemli meg, és eltűrni sem kénytelen.   

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images