–

Nagy médiavisszhangja van azoknak az ügyeknek, amikor valaki erőszakot hazudik. De mély csend van akörül, hogy hányan kényszerülnek azt hazudni: nem történt velük semmi. Persze ez utóbbi nem annyira izgalmas, hiszen ezt jobban értjük. Azt el tudjuk képzelni, hogy valaki miért hallgatja el, ha áldozattá vált. 

Rengeteg stigma kapcsolódik a szexuális bántalmazásokhoz

Az eljárások traumatizálnak, a legtöbb vizsgálat és keresztkérdés, ami az áldozat szavahihetőségét firtatja, ezekben az eljárásokban fordul elő. Arról nem is beszélve, hogy a társadalom szemében a szexuális erőszak áldozata gyakran maga is tehet arról, amit átélt. A „minek ment oda” és a „miniszoknya volt-e rajta?” típusú kérdések nagyon szépen mintázzák, hogy miért  nehéz az áldozatok számára felvállalni azt, ami történt. Valós eseteket feldolgozó könyvek, filmek, sorozatok szólnak arról, hogy a szexuáliserőszak-ügyekben általánosan használt kihallgatási technikák és a nyomozás során elő-előbukkanó előítéletek még azokat is képesek összezavarni, akik igazat mondanak – ezzel hamis színben tüntetve fel a valóságot.

Az tehát érthető, hogy miért tesznek úgy sokan, mintha nem váltak volna áldozattá. Ezek után még érthetetlenebb, miért akarná bárki is azt hazudni, hogy megerőszakolták?

Az USA-ban, ahol a jogrendszer sajátosságai miatt sokkal több adat van arról, hogy milyen arányban fordul elő, ha valakit alaptalanul megvádolnak, kettő és nyolc százalék közé teszik a szexuális erőszak miatt indult büntetőeljárásokban a hamis vád arányát. Ez szélesebb kontextusban azt jelenti, hogy (amiatt, mert a szexuális erőszak esetekben sokszor egyáltalán nem történik feljelentés), becsülhetően az összes eset 0,002-0,008 százalékában fordul elő hamis vád.

Annak, hogy miért nem mond valaki igazat, rengeteg oka lehet

Ezek többsége nem kizárólag a szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyekben fordul elő. Nagyon leegyszerűsítve, leggyakrabban a következő négy ok valamelyike áll a háttérben: azért hazudik valaki, mert akar valamit, mert nem teljesen épeszű, mert bosszút akar állni, vagy mert alibire van szüksége.

Ezzel szemben az az ok, amit sokan meghatározónak gondolnak, hogy az alaptalanul vádaskodó személy figyelemre vágyik, az esetek töredékében fordul elő (és jellemzően valamilyen zavart pszichés állapot is felismerhető a hazugság kiváltó okai között). Mi több, azt mutatják a statisztikák, hogy azokban az esetekben, ha valaki hazudik arról, hogy megerőszakolták, akkor általában van valamilyen „előzmény cselekmény”. Korábban is kitalált már dolgokat, vagy vádolt meg másokat alaptalanul, esetleg került már konfliktusba a törvénnyel. Bár a hamis vádban bűnös személyek előtörténetében vannak hasonlóságok, a hazugság motivációja (a felsorolt főbb okokon túlmutatóan is) igen eltérő lehet.

Jellemzője még a hamisvád eseteknek, hogy a kitalált erőszak-történet nagyon durva. Gyakran fantáziálnak késes, fegyveres kényszerítést, csoportos elkövetést azok, akik az áldozat helyére képzelik magukat.

A tudományos kutatások szerint a leggyakrabban előforduló hamis vád a szexuális erőszak területén kamaszokhoz köthető, akik azért találnak ki egy ilyen történetet, hogy elkerüljenek valamilyen szülői felelősségre vonást, büntetést. Gyakran előfordul ilyen vád nem kívánt terhesség esetén, de akkor is, ha a fiatal későn jött haza, vagy hosszabb időre kimaradt, és nem akarja megmondani otthon, hogy ennek valójában mi volt az oka. Jellemzője ezeknek az ügyeknek, hogy a szülők és nem a kamasz ragaszkodik ahhoz, hogy a rendőrséget is értesítsék.

Több kutatás is megerősíti, hogy az esetek felében egy harmadik személy, és nem a szexuális erőszakot kitaláló fiatal vagy felnőtt akarja a rendőrség bevonását. Ezeknek az eseteknek közös jellemzője, hogy miután a hazugság beváltotta a célját (például: a fiatal megúszta a felelősségre vonást a késői hazajövetel miatt), az érintett nem ragaszkodik az eljáráshoz. Az alaptalan szexuáliserőszak-történetnek tehát döntően nem valaki más megvádolása a célja. Kamaszok esetén sokkal inkább szólnak ezek az ügyek a megfelelésről, a félelemről, és a gyerek érzelmi biztonságáról.

De persze ez is egy olyan cselekmény, ahol az egy is sok

A 0,008 is magas arányszám, hiszen az, akit alaptalanul vádolnak meg szexuális erőszak elkövetésével, gyakran homlokán viseli a stigmát azután is, hogy jogerősen felmentették. Fontos tehát azt is megnézni, milyen következményekkel járnak a vádak. A nemzetközi adatok alapján azt látjuk, hogy ritkán vezetnek ártatlan személy elítéléshez.

A valaha ebben a témában publikált legrészletesebb kutatás szerint a kétezres években Nagy-Britanniában 216 olyan szexuális erőszak ügy volt, ami hamis vád miatt indult, ebből 126 jutott el a nyomozati szak végéig, ebből 39 ügyben készült vádirat, ebből hat esetben történt előzetes letartóztatás, és két esetben szabott ki az elsőfokú bíróság ítéletet.

Ritka, hogy  valaki egy konkrét személyt vádol meg hamisan szexuális erőszakkal, gyakrabban fordul elő, hogy magát a cselekményt fogalmazzák meg, de az elkövetőt nem nevezik nevén. Annak is alacsony a kockázata, hogy valakit hamis vád miatt ítélnének el. Újra hangsúlyozni kell: ahogyan a szexuális erőszaknál azt mondjuk, hogy az egy is sok, ugyanúgy a hamis vádnál sem szabad arra használni a számokat, hogy ezzel relativizáljuk a cselekmény súlyosságát. A hamis vád is megengedhetetlen. Komoly károkat okoz nemcsak a megvádoltnak és környezetének, de az egész társadalomnak (ideértve azt is, aki a hamis vádat kitalálta).

Megmentheti az életed, de tönkreteheted vele a környezeted, mi az?

WMN Ügy – 2020. július 3. – WMN

Mindezzel együtt azért azt is látni kell, hogy amikor a hatóságok megállapítják, hogy a szexuális erőszak nem történt meg, vagy nem úgy történt, ahogy az eljárás kezdeményezője állítja, akkor valójában semmi más nem történik, minthogy az igazságszolgáltatás tette a dolgát.

Kiderítette, hogy mi történt, és annak megfelelően, amit feltárt, megtette a szükséges lépéseket. Nem véletlenül van a büntető törvénykönyvekben a világon mindenhol a hamis vád és a hamis tanúzás tényállása. Bár nem kerül a hírekbe, ha valaki alaptalanul állította, hogy ellopták a pénztárcáját, vagy azt, hogy ismeretlenek felgyújtották a kerti sufnit, attól még vannak ilyen ügyek. Az embernek megvan a képessége arra, hogy hazudjon. Meg is teszi. Minden bűncselekmény-típusban előfordul hamis vád.

Csakhogy a társadalmi „károkozást” nézve nyilván az érzékeny kérdésekben való alaptalan állítások különösen veszélyesek. A szexuális erőszak is ilyen társadalmilag érzékeny kérdés a sok tabu, a rengeteg hamis mítosz és félreértés miatt.

A hamis vád-ügyek nem arról szólnak, és nem azt erősítik meg, hogy mindenki más is hazudhat, hanem azt, hogy micsoda felelőssége van a társadalomnak és az igazságszolgáltatásnak. Minden szakembernek kellően érzékenynek, alaposnak, odafigyelőnek, szakmailag felkészültnek kell lennie, különben nem fogja tudni az igazságot feltárni (és így igazságot szolgáltatni). Ezért kell minden ügyet komolyan venni. Mert az igazságszolgáltatásba vetett bizalom egyik fontos eleme az abba vetett hit, hogy következménye kell legyen annak is, ha valakit erőszak ért, és annak is, ha valakit alaptalanul vádoltak.

Minden egyes esetet komolyan kell venni. Nem szabad, sőt, tilos azzal elhárítani a feljelentéseket: lehet, hogy nem valós a vád. A rendőrségnek és az eljáró szakembereknek nemhogy kevésbé, de éppenhogy sokkal, de sokkal nagyobb alapossággal és az ügyet komolyan véve kell körbejárniuk ezeket az eseteket. Extrán erős empátiával, hiszen pontosan tudniuk kell, hogy olyan cselekménytípusról van szó, amiben nem könnyű azt az össztársadalmi hazugságot átlépnie az áldozatnak, hogy „ilyenek nálunk nem történnek”.

Gyurkó Szilvia

 

 Forrás: ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Nick Shandra