–

Nemrég jelent meg egy izgalmas könyv a Partvonal Kiadónál. A címe: A Vincenthez vezető út, és egy Henrietta Westman nevű svéd újságíró írta. A naplóregény az első donorméhből született gyermek születését dokumentálja, és egy elszánt orvoscsapat tizenöt évi munkáját, miután 1999-ben egy Mats Brannstrom nevű sebészben megfogalmazódott:

„Ha úgy döntöttünk, segítünk a meddő párokon, miért ne segítenénk a méh nélkül élő nőkön is?”

Az ötlet egyébként eredetileg egy daganatos beteg fiatal asszonytól származott, aki méheltávolításon esett át, és már az operáció után azt firtatta, hogyan kaphatna új méhet. A kérdést pedig véletlenül épp annak a fiatal, ambiciózus orvosnak, Mats Brannstromnak tette fel, aki sok kollégájával ellentétben fantáziát, nem áthidalhatatlan etikai problémát látott a méhátültetésben.  

Egy donorméh lehetőséget adhat a méhfejlődési rendellenességgel születő vagy daganat miatt méheltávolításon áteső nőknek a biológiai anyaságra is. Sok országban ugyanis – ahogy nálunk is – tilos a béranyaság és a dajkaanyaság is (amikor egy másik nő hordja ki az anya petesejtjéből és az apa hímivarsejtjéből lombikban fogant embriót, előbbi esetében pénzért, utóbbiban segítő szándékból).

A méh eredetű meddőség a meddő párok nagyjából három százalékát érinti világszerte.

Tehát korántsem kevés ember problémájáról van szó. Csak a fejlődési rendellenesség eredetű méhhiány minden ötezredik nőből egyet sújt. De méheltávolításra többféle okból is sor kerülhet, például szülés közben fellépő komplikációk vagy daganat miatt.

A méhtranszplantáció lehetősége nem a svédeknek jutott eszébe először, már több mint száz éve kutatják a témát. A hatvanas években amerikai sebészeknek sikerült elvégezniük a beavatkozást kutyákon, 2000-ben Szaúd-Arábiában pedig ember is kapott új méhet: terhességet azonban nem tudtak létrehozni. Ellenben egy évvel később Törökországban egy 21 éves nő egy halott donortól kapott méhet, teherbe is esett ezután, csak később elvetélt.

Donorméhből született gyermeket, a már említett kisfiút, Vincentet, először a svéd csapat, a Göteborgi Egyetem orvosai tudtak felmutatni. Abban, hogy 2014 szeptemberében egy kiló nyolcvan dekával, egészségesen megszülethessen, tizenöt évnyi munkája volt a svéd teamnek.

Egereken, patkányokon, disznókon, juhokon, végül majmokon tesztelték a műtéti technikákat. (A legfőbb gondot a méh sérülésmentes kivétele, majd az érhálózat megfelelő illesztése okozza az operáció során.)

Vincent anyja, a Malin Stenberg nevű 36 éves svéd nő méh nélkül született, testében csak egy kis szövetcsomó jelezte, hol kellene lennie a szervnek. Petefészkei azonban vannak, így hormonálisan egészséges, alkalmas volt tehát társaihoz hasonlóan a kísérleti eljárásra. Első körben ugyanis kilenc nő kapott új méhet Göteborgban, a donort nekik kellett megtalálniuk. Általában a saját édesanyjuk vállalkozott a szervadományozásra, de Malin esetében erre nem kerülhetett sor, mert a vércsoportjuk nem egyezik, ezért egy klimaxon már átesett, közel hatvanéves baráttól kaptak segítséget: pontosabban egy egészséges méhet.    

A bonyolult, hosszadalmas procedúra, amit a hormonkezelés, a petesejtleszívás, a mesterséges megtermékenyítés, az embriófagyasztás, majd maga a méhátültetés jelent, nőgyógyászok-sebészek-immunológusok-meddőségi specialisták összefogásával megy végbe. És nem kis tortúra sem az anyának, sem a donornak, amennyiben élő ember az adományozó. A műtét ugyanis, amellyel a szervet eredeti helyéről kiveszik, tizenegy órás, és sokféle komplikáció lehetőségét rejti: fájdalmas és megterhelő. Már csak ezért is ellenzik sokan az élő donoros adományozást orvosi berkeken belül is, de erről még lesz szó.

Mindeközben a szolidaritás, az együttérzés ereje óriási, a segítő szándék pedig tud a végletekig elszánt és önfeláldozó lenni – akárcsak az anyaság vágya. Ezt tükrözi Malinék, és minden asszisztált reprodukciós eljárásban részt vevő, meddőség ellen küzdő pár: milliók története.

Vincent óta még úgy egy tucat kisbaba született méhtranszplantáción áteső anyától a világban, sikeres ikerterhesség is volt már. Svédországban a pár évvel ezelőtti kísérleti program nyomán öt nőnek született hét gyereke. Ma 11 országban végeznek méhátültetéseket Svédországon kívül, például Kínában, az Egyesült Államokban, Svájcban, Brazíliában, Szerbiában, és eddig körülbelül félszáz nő kapott donorméhet, de a pontos számot nem lehet tudni, a svéd alapcsapat mindenesetre konferenciákon forszírozza a nemzetközi adategyeztetést. Svédországban a tervek szerint a jövőben robotok fogják végezni az operációt. Így minimalizálható a komplikációk esélye.

Az érhálózat problematikájáról már szóltunk, de ami még extra nehézség, az a kilökődési reakció felügyelet alatt tartása a lehető legminimálisabb gyógyszerezés mellett. Kilökődés minden szervátültetésnél felléphet, ezért a pácienseknek erős immunrendszer-gyengítő szereket kell kapniuk, igaz, a méhátültetettek nem életük végéig, ugyanis a sikeres terhesség után eltávolítják a méhüket.

Nyugtalanító kérdések

Óriási lelki trauma valakinek, aki gyermekre vágyik, hogy szembesülnie kell a ténnyel: méh hiányában természetes úton teherbe esni nem tud. (Ha kíváncsi vagy, min mennek keresztül a Malinhoz hasonló nők, amikor életünk egy pontján az ultrahangvizsgálat felfedi a kegyetlen igazságot, olvasd el A Vincenthez vezető utat!)

Mindamellett a méhátültetés immár gyakorlatban is létező lehetősége felvet egy sor kérdést, amelyekre egyértelmű válaszai egyelőre az orvostársadalomnak sincsenek.

Az ellenzők szerint egy innovációs versengésről van szó a kutatók közt, de nem valós segítségnyújtásról, a méhátültetésre vállalkozó orvosok ugyanis életeket kockáztatnak, egészséges testeket csonkolnak szakmai ambícióik miatt.

Sokan vitatják, hogy szabad-e kockázatos és igen költséges szervátültetést végezni, ha nem a páciens életét mentik meg általa.

Az élődonoros transzplantáció ugyanis szövődmények esélyével jár mind az adományozó, mind a szervet megkapó számára. 

Az immunszupresszív gyógyszerek szedése pedig szintén nem veszélytelen: a páciensek fogékonyabbá válnak a fertőzésekre és a daganatos betegségekre például. Ráadásul ezek a készítmények a babára is hathatnak.     

Ugyanakkor az is tény, hogy a donáció alternatívát kínálhat a sok szempontból problémás béranyasággal szemben, ami a világ sok országában nem engedélyezett, de illegálisan mégis sok helyen működik, és sokszor szegény sorsú nők kizsákmányolásával jár együtt, akik kvázi abból élnek, hogy bérbe adják a méhüket.

Ami bizonyos: az orvosi és társadalmi viták Vincentet nem érdeklik, sem az, hogy melyik tábornak van igaza.

Ő éli a hatéves kisfiúk életét, egészséges és eleven, a szülei pedig nap mint nap hálát adnak a sorsnak, hogy mégis biológiai szülők lehettek, holott erre papíron eredetileg nulla százalék esélyük volt.

 

Kurucz Adrienn

 

Forrás: Henrietta Westman: A Vincenthez vezető út. Partvonal Kiadó, Budapest, 2020

További források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images