„Nem kell mindig k.rva keménynek lenni” – 10 illusztráció a karanténból
Önazonos, tabudöntő, önfejlesztő rajzai miatt mi is rajongói vagyunk Papp Virágnak (ismertebb Instagram-nevén „Virágéknál”), aki baromi szuper kezdeményezést indított el az Instagramon. Amióta mindannyian karanténba vonultunk, indított egy játékot az oldalán: bárki küldhet neki egy karanténszelfit, elmesélve egy képben, hogy mi tartja benne a lelket – cserébe lerajzolja az illetőt. Nemrég pedig vállalta, hogy a WMN olvasóit is lerajzolja (képek lejjebb). Ismerjétek meg Virágot és az ő vizuális naplóját! Szőcs Lilla írása.
–
Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát
„Gyerekkoromban úgy képzeltem el, hogy a Virágéknál azok boszorkányok és valamelyiküket Virágnak hívják és ők együtt sütik már a rántott békát sisterhood hangulatban. Innen ered a Virágéknál alkotói név, és a rajzaimban is visszaköszönnek ezek a boszorkányok és ez a női testvériesség. 🖤 what is love / szombaton találkozunk a Markett-en és a Rákóczi vásárcsarnokban! #virageknal #siskostudiobp
A rajzaim eleinte terápiás célzattal születtek, ami egybefonódott egy felmondással és egy magánéleti válsággal – jólesett megmutatni, mi van bennem.”
Virág eredeti szakmája szerint médiakommunikációt végzett, és pályáját egy reklámügynökségnél kezdte, ami saját bevallása szerint egyáltalán nem illett a személyiségéhez. Őrlődött ebben a világban. Ezzel egyidejűleg magánéletileg is rossz időszakot élt meg.
„Igazából addigra már akkora volt a szar, hogy nem bírtam el, és ez késztetett arra, hogy meghozzak egy határozott döntést.”
Úgyhogy beleugrott az ismeretlenbe és lenullázott mindent: felmondott és elkezdett rajzolni, míg ki nem találta, mit kezd az életével. Így kezdődött a Virágéknál.
„Három-négy hónap telt el, mire összeállt a kép. Időközben elkezdtem dolgozni egy vintage ruhaboltban, később összebarátkoztam a tulajjal, és megkért, hogy csináljam meg az online kommunikációjukat is. Mellette továbbra is folyamatosan rajzoltam a személyes vizuális naplómat, ami a Virágéknál nevet kapta.
A visszajelzések alapján sokaknak segítenek a rajzaim, mert sokunkban játszódnak le ugyanezek a dolgok, és segít nekik kapcsolódni másokhoz.
Bár kifelé mindannyian azt vetítjük, hogy »minden rendben van«, telefon mögül nagyon fogyasztják az önismereti írásokat, a tabudöntő rajzokat, utána pedig beírják a Google-ba, hogy: »Normális, hogy így érzek«?”
De tényleg normális?
„Öt éve csinálom a márkát, azt látom, hogy egyre többen nyitottak arra, hogy többet foglalkozzunk magunkkal.
Elképesztő mértékeket ölt a magyar társadalomban a szorongás.
Ami engem foglalkoztat, hogy mi az a rengeteg ki nem sírt dolog bennünk, hogy lehetne elérni azt a dobozt, amiben ezek az érzések le vannak zárva.
Az a célom, hogy odaérjek ehhez a dobozhoz, és kimondassam a rajzaimmal másokból, hogy mi van bennük.
Úgy látom magunkat, hogy itthon nagyon jellemző az áldozatszerep és egyfajta macsó attitűd mindkét nemnél. A macsó attitűd szerint túl kell élni, tűrni kell, mindig keménynek kell lenni. Sokan elhiszik magukról, hogy nincs képességünk változtatni a dolgok hozzáállásán. Ez eleinte önfeláldozással, később pedig önfeladással jár.
Szerintem nem kell mindig kurva keménynek lenni. Változnak a dolgok, és lehet újrakezdeni.
Tudom és elismerem, hogy ez nagyon nehéz.
A férfi társadalom pedig mintha hátránnyal indulna a traumafeldolgozásban, hiszen benne él a nyelvünkben is, hogy a »fiúk nem sírhatnak«. Itthon továbbra is a nyers macsó erő dominál, sok férfinak nehéz megengednie magának, hogy befelé nézzen, hiszen ez már érzékenységet, gyengeséget feltételez a férfi társadalomban.
Pedig annak az erőnek kéne szem előtt lennie, hogy az milyen kurva nagy erő, amikor belátsz valamit, és szembenézel magaddal.
Úgyhogy a jövőben is még több önismeretre buzdító cuccot szeretnék csinálni, ez az, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat alkotóként, és úgy érzem, hogy erre most nagyon nagy szükség van itthon.”
Rajzok a karanténból #karantina
Amióta tart a koronavírus-járvány és mindannyian karanténba vonultunk, Virág elindította az oldalán azt a lehetőséget, hogy bárki küldhet neki szelfit a karanténból, elmesélve egy képben, hogy mi az ő karanténsztorija, mi tartja benne a lelket. Legyen egyfajta emléke, lenyomata mindenkinek erről az időszakról. Virág a saját kérdését megválaszolva, a következőket mesélte magáról:
„Számomra most nagyon jó érzés például kapcsolódni a természethez, csak szimplán gyomlálni a kertet, segít abban, hogy mentálisan egészséges tudjak maradni. Ezekből a tapasztalatokból biztosan teszek el a karantén utáni időkre.
Azon kívül, hogy karanténban vagyunk és baromi sok az időm, azzal a céllal indítottam el ezt a lehetőséget, hogy az összetartozás érzését erősítsem: mind kapcsolatban vagyunk egymással, egy közösséghez tartozunk. Azt pedig, aki küld magáról egy képet, szeretném megerősíteni abban egy rajzzal, hogy ő is számít, még ha távol vagyunk is egymástól és csak egy online térben találkozunk.”
Most pedig következzenek Virág karanténillusztrációi és az olvasói válaszok, kinek hogyan telik a karantén.
1.
„A képen éppen az első online ZH-mra készülök. Ezen túl a falusi nagy porta nyújtotta élvezetek, és igyekszem sokat is olvasni.”
2.
„Fotóm, amikor egy csoportos meetingre két hét után valahogy összekapom magam.”
3.
„Nehezemre esik motiválni magam, de a naplóírás segít.”
4.
„Zizivel kiélvezzük, hogy végre van vele egy kis időm. Teregetésnél ő a legnagyobb segítségem, mert szeret belebújni a frissen száradt ruhákba.”
5.
„Az otthoni munkában elmacskásodott izmaimat napi jógával igyekszem kordában tartani. A másik karanténhobbim, a növénygondozás lett, bár már korábban is plant lady voltam, mostanra váltam igazán profi és tudatos növényápolóvá.”
6.
„Sylvia Plath és a hajmosás tartja bennem a lelket a karantén idején.”
7.
Bennem a csoki. „Hoppá, itt épp rajtakaptak, hogy csokit eszem” című képem.
8.
„Vigyázzatok magatokra és egymásra! Ha megtehetitek, akkor maradjatok otthon!”
9.
A 2020-as tavasz–nyári karantinakollekcióm.
10.
Két online óra között egy kis olvasás és kávézás.
No és bennetek mi tartja a lelket, mivel töltődtök fel?
Szőcs Lilla