Anya „titkos” élete most éppen anya titkos álmaiban létezik
A gyerekeimet évek óta elképesztő módon érdekli, hogy mit csinálunk mi, szülők, amikor épp nem velük vagyunk. Nekik biztos a helyzet pozitívumai között van, hogy most végre megtudják – ugyanis egy kezemen meg tudom számolni, hány órát töltöttem nélkülük az elmúlt két hétben. Vagy egy ujjamon. Szerencsére még előtte összegyűjtöttem, hogy miket próbáltam eltitkolni előlük, milyen „nagy tanításaim” vannak, amiknek titokban rendre az ellenkezőjét teszem, és milyen kamuval próbálom eltitkolni, amikor kicsit kinevetem őket. A titkos kis dolgaim fele már nem olyan titkos, van, amit sikerült átpozicionálnom az alvásidejükre, és van, amit ideiglenesen szüneteltetek. Jöjjön a „titkok és hazugságok visszafogott anyuka kiadása”. Tóth Girlzonboard Flóra írása még a karantén előtti időkből.
Anya mocskos kis titkai
Hétköznapi, egyáltalán nem 18+-os dolgok, amiket a gyerekeim előtt sosem csinálok, a távollétükben viszont annál inkább:
- Redbull-ivás
- evés a kanapén (tévénézés közben)
- felállás a kanapén (vannak fura dolgaim)
- kólaivás (ész nélkül)
- édességevés vacsora előtt/helyett
- telefonnyomkodás egyfolytában
- kimászkálás kabát nélkül
- evés a fürdőkádban
-
négyszer átöltözés reggel (amúgy emiatt elég mérges tudok lenni, ha ők csinálják)
- állva evés a hűtő előtt
-
kibaszott sok káromkodás, miközben a gyerekek előtt úgy beszélek, mint egy szereplő a „Váratlan utazás”-ból
- lefekvés fogmosás nélkül
- étkezés kihagyása (én is tudom, hogy kissé ellentétben áll az eddigi ötször evős ügylettel)
- nyávogás és hisztizés
- kimászkálás lefekvés után
- olvasás kivilágosodásig
Hú, nem szívesen nevelném saját magam… és ha őszinte akarok lenni, ezek egy részét már gyerekkoromban is csináltam.
De ez hagyján, még összevissza kamuzni is szoktam arról, hogy mikor van nyitva a Minipolisz, vagy éppen hova mennyi idő eljutni. Vagy hogy nem lesz mit ennünk, ha nem ugrunk be a boltba (ez azóta egészen új értelmet nyert), vagy: milyen ételkombináció vezet fixen fosáshoz.
Nagy tanításaim és a kellemetlen valóság
Helló, példamutatás, helló, úgynevezett problémáim a helyzettel, hogy úgynevezett szerepmodell vagyok.
Tanács a gyerekeknek: Semmi olyat nem mondunk valakiről a háta mögött, amit ne mondanánk el neki személyesen is.
Így csinálom én: Szerintem sejtitek. Nagyjából minden második ismerősömről mondtam már olyat, amit előtte nem szívesen vállalnék fel, legfeljebb nagyon szépen átkeretezve. Vagy mindenkiről?
Tanács a gyerekeknek: Nem a győzelem a legfontosabb! Örüljünk, hogy milyen jót játszottunk.
Így csinálom én: Picsába, hogy nem nyertem! Játsszunk már még egyet!
Tanács a gyerekeknek: Senkivel nem kiabálunk. Ha dühösek vagyunk, keresünk valami semleges lehetőséget, ahol levezethetjük a mérgünket, például üres szobában üvöltünk, vagy csapkodjuk a díszpárnákat.
Így csinálom én bármilyen random közlekedési helyzetben ordítva: „A rohadt k.rva nénikéd, hogy b.szódnál meg a g.cibe.” (Tudom, nem kellene káromkodnom sem szóban, sem írásban. Ezért pontoztam ki.)
Tanács a gyerekeknek: Azért fontos időben lefeküdni, hogy másnap kipihentek legyetek, és ne fáradtan, rosszkedvűen kelljen végigcsinálni az egész napot.
Így csinálom én: Még csak hajnali egy? Ah, simán jöhet még egy Homeland! Van Redbull a hűtőben!
Tanács a gyerekeknek: Mindent el lehet mondani mindenkinek, csak kedvesen és szépen kell megfogalmazni, hogy nincs kedved vele játszani, vagy nem tetszik a játék, amit kitalált. Szerintem mindent meg lehet beszélni.
Így csinálom én: Á, inkább nem szólok, hogy nincs kedvem arra a helyre menni, nem vagyok éhes, nem szeretem a rágós húst, inkább gyorsan túlesek rajta valahogy. Persze, mindent meg lehet beszélni, de nem feltétlenül muszáj.
Tanács a gyerekeknek: Nem titkolózunk a családon belül, csak akkor, ha jó titokról van szó, mondjuk, valakinek a meglepetéséről.
Így csinálom én: Cikket írok róla, miket titkolok el előlük. Szülői fail level 1000.
Hatalmas kis hazugságok
Igyekszem már-már mániákusan őszintének lenni a gyerekeimmel, bármikor simán bevallom, hogy nem tudom, mi a térképről frissen leolvasott Angola fővárosa (nyugi, guglizni azért tudok, Luanda), de soha nem árulnám el, hogy mi van a három után, amikor fenyegetően elkezdek számolni… mert a legtöbbször én sem tudom. És van pár dolog, amiben teljesen tudatosan kamuzok. A teljesség igénye nélkül összeszedtem néhányat:
- Amikor felmerül, hogy ki mennyire szereti magát és mennyire tetszik magának… nos, hatalmas kamukat tolok. Egy szót sem ejtek a titokban elkövetett fogyókúrákról, az úgynevezett esztétikai túlsúlyomról, és arról, hogy mennyire zavar egy csomó minden magamon.
- Mit csináltam, amíg távol voltunk egymástól. (Természetesen csupa hasznos és fontos dolgot, semmi szórakozás.)
-
Hazudok arról, hogy min nevetek, amikor éppen rajtuk. Tudom, hogy nem szabad kinevetni a cuki kis mondásaikat, igyekszem is elszaladni és máshol röhögni könnyesre magam azon, hogy „lopó römi” vagy hogy „a Jézuska nem megveszi a dolgokat, hanem megnézi a telefonján és odavarázsolja”.
Így ez a sztenderd: „Min nevetsz, Mama?” „Kaptam egy vicces üzenetet.” Persze néha elmondom, hogy megesik: nevetünk egymáson, magunkon, és ez nem azt jelenti, hogy kinevetjük egymást. De még nem ment át a lényeg. - Mi van abban az ételben, és ettek-e már olyat? (Mindenben van ketchup és mindent ettek már. Amúgy a legtöbb dolgot megkóstolják, csak kell egy kis felvezető hozzá.)
- Dalszövegek. A lányaim zenei ízlése elég bizarr, egy-két gyerekzenét leszámítva teljesen átálltunk a felnőtt számokra (szerencsére). Jelenleg Pilvaker és nagyon sok abban résztvevő énekes számai meg úgynevezett csajos külföldi zenék szólnak általában. Aktuális kedvencek: Margaret Island Eső, Rihanna S&M. Az Esőnél a „szeretkezne” volt csak kérdés, amire rögtön mondtam, hogy szeretgetni egymást. Bár nagyon pontosan tudják, hogyan lesz a kisbaba, a dolog élvezeti értékéig még nem jutottunk el, és szerintem korai is volna. Az S&M-ből eddig egy sort kérdezett L: mi a „Sex in the air” – mi mást? Mondtam, hogy „szerelem van a levegőben”. Majdnem.
Miután egy egész gyűjtést szenteltem annak, hogy milyen változatos módokon „verem át” a saját tulajdon gyerekeimet, azt azért szeretném elmondani, hogy kifejezett törekvésem az őszinteség, főleg a nagyobb volumenű dolgokban, és sosem jut eszembe eltitkolni előlük, ha hibázok, ha szomorú vagyok, vagy ha nehézségekkel találom szembe magam.
Ezek az apróságok inkább csak abban segítenek, hogy az én rossz beidegződéseimet, kellemetlen szokásaimat lehetőleg ne vigyék tovább – keressenek inkább saját rossz szokásokat maguknak.
(Nem akartam moralizálni, de ez csak félig sikerült.)
Tóth Flóra
