–

Amikor legutóbb utaztunk Magyarországra, és vártunk a határellenőrzésre a reptéren, Barni a kezébe vette az útlevelét, hosszan nézegette, majd közölte, hogy ő magyar és londoni állampolgár. Nem nagyon tudtunk vele vitatkozni, mert mi is így érezzük magunkat. Magyarnak és londoninak, ami teljesen jól megfér egymás mellett. Persze azért elgondolkodtatott, mit is jelenthet számára ez a kijelentés és én mitől érzem magam „londonernek”?

Mi az összekötő kapocs azon emberek között, akik büszkén és boldogan vették fel ezt az identitást, ami túlmutat azon, hogy ugyanannak a városnak a lakói vagyunk?

Mint minden ilyen listázásnál, itt is le kell szögeznem, hogy ez szubjektív válogatás, amelyet nyilván nem vall magának minden itt élő ember, sőt, minden itt élő magyar sem. De aki megtalálta itt a helyét, a szépségét a londoni létnek, és ráállt az itteni hétköznapok ritmusára, az biztosan fog találni egy-két azonosulási pontot.

Arról már írtam korábban, hogyan élem meg a magyar identitásomat külföldön, itt az ideje, hogy sorra vegyem azokat a jelenségeket, szokásokat, amiktől jól érzem magam ebben a majdnem kilencmilliós világvárosban, és tudom, hogy hamisítatlan londoni lettem.

1. Aktív hétköznapok

Rá sem kell nézned a lépésszámlálódra, mert biztos lehetsz benne, hogy megvan a napi előírás. Bárki jön Londonba hozzánk, mindenkinek azt javasoljuk, hogy mindenképp kényelmes, ha lehet, akkor vízhatlan cipőt csomagoljon, mert itt tíz km alatt nem nagyon áll meg a napi limit, ha az ember nyakába veszi a várost. Anyukám rendszerint izomlázzal szokott távozni egy-egy hétvége után, és amióta itt lakunk, szerintem nem volt olyan nap, hogy gondot okozott volna a napi 6000 lépés elérése. A város tele van apró zöld szigetekkel és hatalmas parkokkal, rettentően izgalmas épületekkel, a belvárosban sétálható távolságra van egy halom nevezetesség, így tényleg érdemes a föld felett megismerni az itteni atmoszférát, a hétköznapokon pedig egyszerűen gyorsabb eljutni A pontból B pontba két lábon, mint bármilyen közlekedési eszközön. Ha pedig valaki mégis elfáradna, akkor tele van a város azonnal bérelhető kerékpárokkal, folyamatosan fejlesztik a bicikliút-hálózatot, úgyhogy a közlekedésnek ez a fajtája is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

2. Biztos van nálad napszemüveg és esőkabát

Londonban még aznap reggel sem nagyon tudod, milyen idő lesz aznap, mert bármikor eleredhet az eső, ahogy bármikor előbújhat a nap is. Tényleg mind a kettőre ugyanannyi esély van, amikor reggel kilépünk a házból, így cáfolnám az „állandóan esik és borús” sztereotípiát, mert nálam tényleg mindig ott lapul a napszemüveg is a táskámban a gondosan összehajtott esőkabát mellett.

3. Balerinacipő, edzőcipő télen nyáron

A cipőválasztás semmilyen összefüggést nem mutat az évszakkal és az időjárással. Láttam hóban is vékony talpú balerinacipőben munkába siető irodistákat, nyakig érő sárban is fehér edzőcipőben busz után rohanó öltönyös úriembereket és jégen csúszkáló iskolásokat, akiknek egyetlen pár egyencipőjük van szeptembertől júliusig (az én gyerekemnek is). Igazi londoninak mondhatod magad, amikor először tapicskolsz a cipődbe befolyt vízben.

4. Örök albérlők otthona

London az egyik legdrágább város a világon lakhatás szempontjából. Itt ha saját lakásban élsz, akkor nagyon furcsán néznek rád az emberek, ugyanis ez az itt lakók nagyon részének teljesen megvalósíthatatlan álom. És elérhetetlen távolság az átlagkeresethez képest is egy saját lakás. 

5. Na de hol a kert?

A miénk speciel a közösségi ház mellett, nagyjából tíz perc sétára a lakástól, amiben élünk. Itt ugyanis, ha van olyan rész az életteredben, ami egy fedéllel nem fedett apró kis csatolmány a lakóépülethez, ami nagyjából arra alkalmas, hogy kitedd a BBQ-készletet, meg ültess három cserép virágot, akkor is erős túlzásnak érezném kertnek nevezni. Ha szeretnél kicsit jobban elmélyedni a kertészkedésben vagy természettudatosabban élni, akkor fel kell iratkoznod valamelyik közösségi kert várólistájára. Nekünk négy évünkbe telt, hogy London közepén hozzájussunk egy darab földhöz (amit a templom ad ki a megművelésért cserébe, és jelképes összeget fizetünk a „bérlésért”). A talpalatnyi föld igazi luxus egy ekkora városban.

6. Olyan fűszerek vannak a konyhaszekrényedben, amikről gyerekkorodban még sosem hallottál

És mindezeket bármikor be tudod szerezni akár egy benzinkúti kisboltban is. Egy indiai vacsora vagy egy libanoni fogás összedobása nagyjából annyi idő és energiaráfordításba kerül, mint otthon egy paprikás krumplit elkészíteni. Ha pedig a tök üres hűtőben semmi más kaja nincs, csak egy kis harissa szósz meg egy adag miso, akkor megérkeztél!

7. Gyorsétteremben eszel, mégsem hízol!

Ha rohansz valahova, és épp nem a szokásos szendvics/chips ebédedet fogyasztod, akkor biztos, hogy látótávolság belül találsz egy olyan gyorsétteremláncot, ami olyan ételeket kínál, amikről sosem gondoltad volna, hogy fast foodként is ehető. Sushi, ramen, mexikói, libanoni, vega, vegán, gluténmentes, tejmentes, mindenmentes opciókkal. A gyorskajálás túlmutat a hambi/pizza kombón.

8. Csináljunk egy brunchot?

Ha vasárnap délután összefutunk, akkor valószínűleg egy ausztrál kávézó kiváló minőségű kávéja és buggyantott tojással betakart avokádós toastja után csípsz el. Csakúgy, mint a város lakosságának igen nagy részét, aki hétvégén előszeretettel vonja össze a reggelit és ebédet, hogy egyetlen, kiadós, tápláló, de ami a legfontosabb: hosszan elhúzható étkezéssé varázsolja.

9. Drágaság

Szemrebbenés nélkül fizetsz ki pofátlanul magas összeget egy eszpresszóért, egy pofa sörért és egy fish and chipsért. Welcome, to London, a drága sörök, sült krumplik és kávék városában!

10. Jobbra tarts…

…a mozgólépcsőn! Totál londoni vagy, ha rettentő frusztrált leszel attól, hogy valaki nem áll a mozgólépcső jobb oldalára, és ha innen bárhová máshova utazol, és szembesülsz azzal, hogy nem mindenhol olyan fegyelmezettek az emberek a mozgólépcsőn, akkor tuti, hogy szétrobbansz az idegtől.

11. Rutinróka a metrón, bankkártya a kézben

Itt mindenki tömegközlekedik, és olyan természetes, hogy bárhová el lehet jutni metróval, busszal vagy overgrounddal (ami HÉV), fel sem merül olyan opció, hogy esetleg valamelyik nem jön, vagy, hogy jó lenne autóba ülni. Rutinos tömegközlekedőként pedig mindig úgy lépsz oda a beengedő kapuhoz, szállsz fel a buszra, hogy már a kezedben a csippantásra kész eszköz, legyen az telefon, bankkártya vagy az egyre ritkábban használt Oyster card. Mindig ott szállsz fel a metrón, ahonnan a leggyorsabban meg tudod közelíteni a kijáratot annál a megállónál, ahol majd leszállsz, és tudod, hol vannak a titkos kijáratok az legtöbbet használt metrómegállókban, ahol ki tudod cselezni a „way out” feliratot, és a tömeg elől ki tudsz osonni a felszínre.

12. Ha már róka

Londoniként szépen lassan megszokod, hogy a rókák ugyanolyan bevándorlók, mint te, és szerves részei a város hétköznapjainak. Ha éjszaka már fel sem riadsz a rókapárzásra, akkor tényleg otthonra találtál itt.

13. Belefér otthon maradni 

Simán kihagyod egy világsztár koncertjét, mert tudod, hogy néhány év múlva úgy is visszatér. Vagy jön helyette egy még nagyobb világsztár.

14. Randi este extrákkal

Ha van egy szabad estéd, akkor a világ legizgalmasabb kulturális eseményei közül csemegézhetsz. Menjünk el egy irodalmi beszélgetésre egy Nobel-díjas íróval, ugorjunk be a Tate-be egy fotókiállásra, vagy nézzük meg Cate Blanchettet egy színdarabban? Why not? Vagy üljünk be egy jó étterembe? Indiai, thai, japán, perui, francia, olasz? A világ összes kultúrájának a menüje az asztalunkon.

15. London is open

Ha itt élsz, akkor szerencsésebb, ha nyitott és elfogadó vagy, különben rendkívül mély szorongásokkal és frusztráltsággal teli hétköznapjaid lesznek, itt ugyanis mindenféle vallású, kultúrájú, kinézetű emberrel élsz együtt. A világ egyik legliberálisabb helye, ahol a város mottója is nyitottságra buzdít. A lakosság több mint fele nem itt született, és a britek kisebbségben vannak, de aki itt él, az valahogy jobban szereti londoni identitását az angol vagy akár brit elé is helyezni.

Mert londoninak lenni azt jelenti, hogy képesek vagyunk a békés együtt élésre akkor is, ha teljes más országból, kultúrából érkeztünk. És ez menőbb, mint a kirekesztés.

16. Múzeumba menekülsz

Tuti, Londoni vagy, ha múzeumokba jársz melegedni, és sokkal többször bámulsz vitrint, mint kirakatot. Londonban ugyanis két nagy bevásárlóközpont van, meg, ugye, a történelmi áruházak, mint a Harrods meg a Selfridges, amik azért nem kifejezetten arra lettek kitalálva, hogy ott lófráljunk pár órát iskolai szünetben a gyerekkel. A múzeumok legtöbbje viszont ingyenes, kifejezetten gyerekbarát, baromi jó kiállítások vannak szuper kapcsolódó programokkal, úgyhogy a legtöbb londoni ide húzódik be egy egy esős napon, vagy a hathetente esedékes egyhetes iskolai szünetekben.

17. Vicces hobbik klubjai

Teljesen mindegy, mire vagy rákattanva az origamitól kezdve a muffinsütésen át a geometriai minta horgolásig, az tuti, hogy itt találsz egy közösséget, akik hozzád hasonlóak. 

Számomra londoninak lenni azt jelenti, hogy szeretem és elfogadom azt a sokszínűséget, amiben élünk, élvezem a világ egyik kulturális központjának vibrálását, a jól átlátható, a hétköznapokat megkönnyítő és élhetővé tevő, jól kiépített infrastruktúrát, a gasztronómiai mennyországot, a kiszámíthatatlan időjárást és az állandó alapzajt, ami ad egy sajátos háttérzenét az életnek egy majdnem kilencmilliós városban. Nagyon örülök, hogy idesodort az élet, mert az első perctől kezdve, ahogy idecsöppentem, otthon éreztem magam az idegenek közt, akiket összeköt ez a város.

Pásztory Dóri

Olvasd el szerzőnk régi sorozatát is: Dórival Londonban címmel, nagyon sok írás született korábban a WMN oldalára

Képek a szerző tulajdonában vannak