–

Nem kell gyereket vállalni ahhoz, hogy rémülten vegyük észre: épp most hagyta el a szánkat egy olyan mondat, amit édesanyánktól hallottunk oly sokszor. Ilyenkor jön rémisztő kérdés: ez akkor a felnőtté válás jele volna?

Sokkoló tud lenni a felismerés, hogy talán már nem azok a csitrik/sihederek vagyunk, akik kamaszként élték – utólag visszagondolva – valamivel gondtalanabb életüket. De ezek a rádöbbenések azért elég viccesek olykor.

Bye-bye, gyerekkor!

„Nekem az első ilyen felismerés akkor volt, mikor »komoly« e-mail-címet csináltam magamnak.” (Kristóf)

„Na, mondjuk, lefolyt rólam a keresztvíz, amikor a szüleim olyan jókívánságot kaptak újévkor, hogy »2020-ra minden jót kívánunk, de legfőképpen unokát«.” (Viol)

„Fájt, amikor egy mondatomban szerepelt az az addig értelmezhetetlen szóösszetétel, hogy »a kedvenc kormányablakom«.” (Eszter)

„Utazási oldalak helyett mostanában autóhirdetéseket nézegetek. Bár egyhamar nem veszek kocsit, de azért jó tisztában lenni az árakkal.” (Réka)

„Túlságosan sokszor vagyok irigy az ovisokra, hogy van délutáni sziesztájuk.” (Tekla)

„Amikor rádöbbentem, hogy az a Zac Efron, akibe 13 évesen »szerelmes« voltam, betöltötte a 30-at.” (Betti)

„A mesterképzés órarendje mellett alkalmi diákmelókra van csak időm. Akikkel együtt dolgozom, maximum 16-18 évesek. Múltkor azt ecsetelték, hogy a 23 évesek már olyan öregek, és hogy addigra ők már szeretnének saját egzisztenciát, lakást, férjet-feleséget. Csak hallgattam, és mosolyogtam.” (Vivien)

„Tudom, hogy készen állok az anyaságra, amikor álomba ringatom és betakargatom a macskámat.” (Rachel)

„Ilyen pillanat volt, amikor realizáltam, hogy a Harry Potter és a bölcsek köve filmváltozata 2001-es… Vagy amikor rájöttem, hogy ebben az évtizedben töltjük be a harmincat.” (Blanka)

„Amikor először jött ki a számon ez a mondat egy ivarérett személyhez: »Amikor utoljára láttalak, még járni tanultál.«” (Anna)

„Amikor rájöttem, hogy a reklám – miszerint végre van öt perced egy hülye csokira – tényleg igaz.” (Kristóf)

„Amikor köszönsz egy kislánynak, és szia helyett »Jó napot kívánok!«-kal vagy »Csókolom!«-mal köszön vissza.” (Aliz)

Az alkohol sem a régi már

„Feltűnt, hogy a bornak már nem az ára a legfontosabb.” (Réka)

„Amikor egy szerda esti laza sörözést azzal az indokkal mondtam le, hogy találkozom egy ügyfelemmel.” (Kristóf)

 „Amikor a péntek esti sör helyett inkább jobb minőségű mosogatószert veszek.” (Milla)

„Inkább vállalom, hogy nem iszom, és vezetek a buliba, csak hogy a saját ágyamban aludhassak este.” (Anna)

„Amikor az olcsóbb helyett a kicsit drágább sört veszem, mert az olcsó másnapra megfekszi a gyomrom.” (Levi)

„Nekem ez a pillanat akkor jött el, amikor rájöttem, hogy érzem a különbséget bor és bor között.” (Böbe)

„Hónapok után végre kimenőn vagyok, de fél kilenckor már ásítozom, a pálinkát három részletben isszuk meg, és a barátnőm a gyerekeit mutogatja.” (Anna)

„Nekem egy kicsit akkor esett le, hogy öregebb lettem, amikor rájöttem, már sokkal jobban élvezem a társasjátékos, beszélgetős estéket, mint a mértéket nem ismerő berúgásokat… Pedig anno el sem tudtam képzelni egy pénteket enélkül.” (Pintyi)

„Amikor a minőségi alkoholok szakszerű fogyasztását magyarázod egy fiatalnak – majd rájössz, hogy a vbk egyszer régen neked is megfelelő ital volt.” (Orsi)

„Amikor már azon agyalsz, hogy a barátaiddal hova üljetek be ENNI, ahelyett hogy a szokásos romkocsmába ülnétek be berúgni.” (Anna)

„Amikor a másnap már két napig tart…” (Matyi)

Otthon, édes, saját háztartás otthon

„Mikor meglett a lakásom, az egyik évben kávéfőzőt, a következőn porszívót kaptam szülinapra. És igen, döbbenten konstatáltam, hogy örültem mindkettőnek.” (István)

„Többet járunk az IKEA-ba mint moziba…” (Márk)

„Karácsonyra új függönyt és karnist kértem.” (Réka)

„Amikor az első saját lakásod felújítása miatt annyit jártok a barkács- és lakberendezési boltokba, hogy lassan oda is költözhetnétek. Már ismered az összes pénztárost, és persze mire a vásárlás után hazaérsz, már egy újabb listát raktál össze a fejedben, hogy akkor mit is kéne még beszerezni.” (Móni)

„Fülig érő vigyorral mesélek a szupererős porszívómról.” (Rachel)

„Ember nem örült még úgy tepsiszettnek, mint amikor én megláttam a karácsonyfa alatt.” (Dóri)

Költségvetési dilemmák

„Múltkor leugrottam a közeli, szuper boltba, ami tele van mindenféle jóval: dekorcuccokkal, bögrékkel, sminkkel, csokival… És én boldogan válogattam vagy húsz percig a WC-tisztító szerek között.” (Eszti)

„Kedvenc appom az összes akciós ajánlatot egy helyre gyűjtő.” (Kamilla)

„Amikor felismertem: van kedvenc élelmiszerboltom.” (Csenge)

„Amikor a kuponnapokon a tisztítószeres, a macskakajás és a kézfertőtlenítős kuponokat vágod ki az újságból.” (Anna)

„Durva volt, mikor az a mondat elhagyta számat, hogy »Mennyivel szebb ennél a láncnál a zöldség, mint a másik boltjaiban«. Aztán rájöttem, hogy ezt anyám szokta mondani…” (Böbe)

„Az utazásokra már kész minigyógyszertárt pakolok be, hogy minden kéznél legyen baj esetén.” (Sziszi)

„Bosszankodom a paradicsom (és amúgy minden más) árán.” (Nóri)

„Amikor a legjobb barátnőddel arról beszélgettek jó hosszan, hogy milyen szuper kenyérlángost sütöttél tegnap, pedig nem is gondoltad volna, hogy az élesztővel ilyen könnyű dolgozni, a tészta is milyen jól megkelt és a sütésnél sem volt probléma. Majd jön a mondat: »Elküldöm a receptet, jó?«” (Viki)

Sose növünk fel!(?)

A fenti történetek mind huszonéves ismerőseim vallomásai, azonban – számomra – meglepő módon nem csak őket mozgatta meg a kiírásom. A volt kollégiumi nevelőtanárom, de még a szüleim is vallottak hasonló tapasztalásaikról az idő múlásával kapcsolatban. Amiből vagy azt szűröm le, hogy sose növünk fel, vagy azt, hogy atyaég, de messze van még a vége. Még nem döntöttem el, de addig is, a negyvenesek válaszai:

„Az ér, mikor egykori tanítvány gyereke iskolás?” (Tibi bácsi)

„Azt sem egyszerű feldolgozni, amikor a volt általános iskolás tanítványodat a főnököd a kollégádként mutatja be.” (Anya)

„Amikor egy cikkhez témát kerestem, a lányom témakeresésébe botlottam…” (Apa)

Az i-re a pontot Marossy kolléganő tette fel, ő ugyanis azt írta, már nem is emlékszik, hogy neki mik is voltak ezek a pillanatok, amelyek rádöbbentették, hogy felnőtt.

Dián Dóri

Utóirat: Nagyon is ér kommentben megosztanotok velünk a saját, hasonlóan „traumatikus” felismeréseiteket!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images