A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk! Marton Krisztián novellája következik.
Hogy rögtön ellentmondásba keveredjek magammal: tudom, hogy gyerekem örökké lesz. Még akkor is, amikor a csemetéim már a saját unokáikat lovagoltatják a reumás térdükön, az én szívemben ők még mindig a széltől óvott, agyonszeretgetett kisbabáim lesznek.
Szép csendben feláll a történetünk, amelyben nincs mesés gazdagság, fényes hírnév, és úgy általánosságban, semmi, de semmi rendkívüli vagy grandiózus, mint gyerekként hittük. Csak színtiszta, felnőtt élet.
Valóban korábban érnek a mai kamaszok, vagy csak mi lettünk öregek? Nyáry Luca válaszol.
Te emlékszel még, milyennek képzelted kisgyerekként a felnőttek világát? Lehet, hogy az a kisgyerek még most is benned van. És megvan a véleménye mindenről.
Az ingerek hajhászása helyett érdemes stratégiát váltani, és megtanulni intenzívebben érezni az élet apró örömeit – állítja Domi, aki többek közt azt is elárulja e képes naplóban, igaz-e, hogy az azonos nemű párok egymás ruháit hordják.
Hogyan dolgozik egy huszonéves fiatal azon, hogy gyerekből felnőtt legyen, és megteremtse a saját biztonságát az ünnepek közeledtével? Hát így:
A felnőtté válás sohasem könnyű folyamat, főleg, ha párhuzamos a szülők szétválásával. Íme, egy fiatal felnőtt vallomása, akinek épp válnak a szülei:
„Valahol úgy éreztem, beteljesítettem a sorsom, mintha mindig is erre készültem volna. Megtörtént, amitől mindig rettegtem, és szinte vártam, hogy túlessek rajta, hogy ne kelljen tőle félnem többé” – Vica története egy kicsit minden nő története. Olvassátok el.
Dupla történet arról, hogy miért nem érdemes elhinni, hogy már soha nem tér vissza a régi karácsonyok hangulata.