Aki mindent egy lapra tett fel – És bejött neki

–

Mindenki „ismeri”, de ismeri egyáltalán valaki?

Nem tartom magam rajongó típusnak, de a popkultúrát mindig is nagykanállal fogyasztottam, és – bár számomra Bey tényleg az első számú szupersztár – annyira maximalista, hogy azt hiszem, nem szeretnék a barátnője lenni. Pedig lehetnénk azok, szinte együtt nőttünk fel. Csak ő az MTV-ben, én pedig (sokszor) azt bámulva.

Mindenki ismeri. Mindenkinek van róla véleménye, lehet imádni vagy utálni. Pedig valójában sosem volt megosztó, és sosem képviselt mást, mint amit ma – leszámítva, hogy bár már szinte sosem nyilatkozik, annál többen beszélnek róla, a zenéjében pedig egyre több mondanivalója van. 

Beyoncé ötévesen kezdte a szórakoztatóipart, a szülei egy énektanár biztatására ekkortól hordozták meghallgatásokra, nyolcéves kora óta pedig rendszeresen szerepel színpadon.

Bár egész életében képezte a hangját, és folyamatosan dolgozik önmagán, a szó klasszikus értelmében vett iskolába sosem járt, hiszen már tiniként világsztár lett a Destiny’s Childdal, és az élete azóta sem lett átlagosabb. Ennek ellenére mindig törekedett rá, hogy az ép ésszel felfoghatatlan mértékű hírnév mögött, a lehetőségekhez képest mégis megmaradhasson hétköznapinak.

Bills, Bills, Bills

Ebben mindig is a családja volt segítségére, hiszen gyakorlatilag a Beyoncé „brand” családi vállalkozásból nőtte ki magát. Maga Bey sosem titkolta, hogy nem szegénysorból érkezett, de szüleivel együtt rengeteget dolgoztak a sikerért. Édesapja, Matthew első generációs értelmiségiként és dörzsölt üzletemberként tulajdonképpen a saját ambícióit tette bele lánya popkarrierjébe, míg anyukája, Miss Tina eleinte fél-, majd teljes állásban, jól menő fodrászatát feladva lett stylistja és hajfelelőse. Beyoncé még szólókarrierje során is gyakran igénybe vette a mama szolgáltatásait: többször elmondta, hogy ami egy átlag varrónőnek hét hét, azt az anyukája és az akkor már a keze alá dolgozó varrócsoport három nap alatt elkészíti.

A szorgalmas leány azóta is tejben-vajban füröszti az édesanyját, míg apjával mára hűvösebb viszonyt ápol, részben annak későbbi botrányai és a szülők csúnya válása miatt.

Pedig a papának is sokat köszönhet, hiszen az nemcsak az állását adta fel, de volt, hogy a házukat is eladta, hogy segítse Beyoncé és a köré szervezett zenekar, a Destiny’s Child felemelkedését. Nehéz lehetett ilyen ambiciózus ember gyerekének és feleségének lenni, de a család összezárt, és meg is lett az eredménye. A Destiny’s Child hosszú évek próbálkozásai után 1997-ben – amikor Európában épp a Spice Girls-láz tombolt – aláírta gigaszerződését a Columbia Records-szal, Beyoncét és a többi lányt olyan slágerekkel repítve a világhír tetejére, mint a Bills Bills Bills, az Independent Woman vagy a Say my name. Az biztos, hogy a nevüket ekkorra már mindenki tudta, a számlák miatt nem kellett aggódniuk többé, és valódi, független nők lettek.

Crazy in Love

Azaz annyira mégsem, Beyoncé ugyanis, aki a zenekar összes dalában szólót énekelt, sőt, állítólag nemcsak a zenét, de a szövegek nagy részét is írta, 2001-ben pihenni küldte a csapatot, ő pedig nekiállt, hogy újabb lépcsőfokokat másszon meg a karrierjében. Filmszerepeket vállalt, szólóalbumot jelentetett meg, látványosabbnál látványosabb koncerteket adott. Mondjuk, ez ma sem változott, bár akkoriban előfordult, hogy felhúzatta magát egy trapézhintán a magasba, és a közönség feje fölött „lépdelt” meg szaltózott, és nem utolsó sorban beleszeretett későbbi férjébe, a világ egyik legmenőbb rapperébe, Jay-Z-be.

Ez tényleg mindent elsöprő szerelem volt, előfordult, hogy Beyoncé Európában turnézott, ahonnan – amikor épp három szabad napja volt – hazarepült New Yorkba, hogy néhány órát a szerelmével lehessen.

Természetesen ennek az időszaknak is megvan a zenéjében a lenyomata, kezdve a Crazy in Love-val, a Bonnie and Clyde-on és a Deja Vu-n át a Dance for Youig. 2008-ban kötött házasságuknak pedig a Single Ladies-szel és a Best Thing I Ever Haddel állított emléket. 

Sokan azt mondják, Beyoncé karrierjében az apja után a férje vette át az irányítást, ami vagy igaz, vagy nem, de az tény: valahol itt kezdett „Lady Boss” híre lenni, amit ő maga is táplált, például olyan kijelentésekkel, hogy: „Hajszolom a tökéletességet. Tudom, hogy más előadók is sokat dolgoznak, de azt hiszem, én kicsit többet dolgozom, mint ők.” Később pedig már egyszerűen csak annyit mondott:

„Nem vagyok főnökösködő. A főnök vagyok.”

Ezt megerősítendő, 2011-ben önálló lemezkiadó céget alapított szakítva az apjával, 2012-ben pedig egy korábbi vetélés után megszületett a lánya, Blue Ivy is. 

Lemonade

Innentől kezdve szép lassan elkezdett egyre kevesebbet szerepelni, és csak akkor hallatott magáról, ha új albuma jelent meg, vagy turnéra indult, leszámítva a 2013-as Super Bowl-fellépését, ami után szabályszerűen letiltatta az internetről az őt előnytelenül ábrázoló fotókat.

Dalaiban nemcsak a párkapcsolati problémáiról mesélt (If I were a boy, I care, Jelaous), hanem például a testképzavarról (Pretty Hurts), egy számára fontos barát haláláról (Angel), vagy arról, hogyan lett egyre öntudatosabb (Flawless). De mindez kismiska volt a 2016-os Lemonade-hez képest, amiben aztán mindent kipakolt, egy gyönyörű művészi koncepció mentén forgatott filmen, és a legjobb dal- és szövegírók segítségével elkészített albumon keresztül. Végigvezetett minket a saját házassági válságán, elmondta, mennyire megalázottnak érezte magát csapodár férje miatt, akivel aztán végül mégis sikerült közösen újraépíteniük az életüket. Az album mottója ez volt:

„Ha az élet citrommal kínál meg, készíts belőle limonádét!”

És Bey valóban készített is: ezzel a moumentális albummal végleg bevonult a poptörténelembe, minden létező díjat besöpört, hivatalosan is divatikonnak választották, elindította Ivy Park nevű ruhabizniszét, és – hab a tortán – 2017 nyarán megszülettek az ikrei. Rumi és Sir Carter egy évvel később, amikor Bey és Jay egy családi esemény keretében megerősítette házassági fogadalmát, már szüleik karjában mosolyogva követték végig a szertartást. Mondjuk, azóta sem láttunk róluk több hivatalos képet.

Everything is love – vagy mégsem?

Beyoncé mára tíz körömmel védi magánéletét, és igyekszik minden lépését megfontolni. Nem véletlenül, ugyanis már egy-egy apró grimasza is lavinát képes elindítani. Szó szerint. Pár hónapja egy nő halálos fenyegetéseket kapott amiatt, mert egy kosármeccsen kedvesen elcsevegett Jay-Z-vel, miközben a mellettük ülő Beyoncé gúnyos fintorokat vágott. A videó bejárta az internetet, a rajongótábor pedig úgy vélte, a Lemonade albumon megénekelt flörtök egyike zajlik éppen, holott a hölgy csak arról érdeklődött, milyen üdítőt kérnek a meccshez. Beyoncé (kommunikációs csapata) nem győzött magyarázkodni, ahogy az is kínosan vette ki magát, amikor a nem titkoltan dadák, dietetikusok és személyi edzők seregével rendelkező Bey elmondta, hogyan nyerte vissza az ikerszülés után bomba alakját egy pár hetes diétának köszönhetően, mert

„Amikor szülés után ráálltam a mérlegre, szembesültem azzal, ami minden nő rémálma”. Sokan ezt a kijelentését is a testképzavart erősítőnek és álszentnek gondolják a mai napig. 

Mivel minden apró rezzenését nemcsak rajongói reakciók, hanem újságcikkek tucatjai követik, valószínűleg ő is tudja, mekkora felelőssége van. Igyekszik hát nagyon megfontoltan viselkedni, és minél kevesebbet szerepelni, de ez, amint a fenti példák is mutatják, mégsem mindig sikerül. 

Manapság egyre nagyobb hangsúlyt fektet afro-amerikai származására, kiáll a feketék jogai mellett, és természetesen, ahogy egész karrierje alatt, a női egyenjogúság is fontos neki. Büszke rá, hogy saját maga hordja iskolába a lányát, igyekszik sokat pihenni és töltődni, még mindig imád öltözködni, kebelbarátnői között ott van Michelle Obama és Serena Williams, és állítólag az egykori Destiny’s Child tagokkal is jó a kapcsolata. 

Mostanában két albumot adott ki: a kibékülés örömére a férjével közös Everything is love-ot tavaly, idén pedig az Oroszlánkirály filmváltozata inspirálta The Giftet, amit egy Afrikához címzett szerelmes levélként aposztrofált. Az Instagramján ritkán van friss tartalom, de ha igen, akkor az minden ízében tökéletes. És milyen is lenne? Beyoncé Giselle Knowles-Carter gyerekkorában mindent egy lapra tett fel – és mára mindent elért. Még bőven nincs negyven, de már évtizedek óta a popzene megkerülhetetlen alakja, elkerülte a drog és az alkohol, jobban néz ki, mint valaha. Gyönyörű, összetartó családja van, és ha már nem csinál innentől semmit, akkor is a halhatatlan marad. De ahogy őt ismerem, bőven fogunk még hallani róla…

Boldog szülinapot, Beyoncé, én továbbra is drukkolok neked!

 Sike Orsolya

Kiemelt kép: Getty Images/ Christopher Polk