wmn - erstebank

–

A „vállalkozó” nem szitokszó

Nem feltétlenül az. De hogy milyen tartalom társul ehhez a tíz betűhöz, rajtam is múlik. Rajtunk. Nekünk, akik mára beletörődtünk, elfogadtuk, vagy épp büszkék vagyunk rá, hogy azok vagyunk, óriási felelősségünk van abban, hogy mit jelent az: vállalkozó. 

Hogy értsétek, számomra mi minden van benne, mennyire messziről indultam az úgynevezett vállalkozói létbe, elmesélek egy történetet. A kilencvenes évek közepén egészen kicsiben, kényszerből lettem az, mert a médiaágazatban, ahol dolgoztam, legtöbbünk csak így kaphatott munkát. Hol volt még a viszonylag egyszerű egyéni vállalkozás meg a katázás, az ekhózásról nem is beszélve…?! Mi annak idején Bt.-ket alapítottunk, hogy ki tudjuk számlázni a fizetésünket. Nem is igazi vállalkozás volt ez, hanem valamiféle hibrid lét, amelynek a szabályait valahogy senki sem magyarázta el előre. Legalábbis nekem nem.

Emlékszem, mennyire meglepett, hogy nem költhetek el minden forintot, amit keresek. Még nem volt mobiltelefonom, a könyvelőm az albérletem üzenetrögzítőjére hagyta meg, hogy mennyi áfát kell befizetnem három napon belül. Sokkot kaptam.

Annyit, amennyi pénz nem volt a számlámon. Nyilván. Huszonkét éves voltam, és másfél órát zokogtam, hogy most mi lesz. Aludni sem tudtam rendesen.

Abba most ne menjünk bele, hogy a könyvelő miért nem tájékoztatott előre a játékszabályokról – gondolom, úgy volt vele, hogy ha már céget alapítottam, biztosan kiokosítottam magam legalább az olyan alapokról, hogy áfafizetés. Jogos, jogos. Ő azt nem tudhatta, hogy én egy 21 éves bölcsészkaros egyetemista voltam, akinek azt mondták, hogy élete első tévés fizetését csak akkor kapja meg, ha hoz róla számlát. Úgyhogy vittem róla számlát. Az áfát végül családi kölcsönből kifizettem, égett a pofám, mint a Reichstag.

Nem ragozom, ezt az első időszakot nem számolom a vállalkozói éveim közé. Annyi eszem volt, hogy könyvelőt váltsak, és közöljem vele: nincs kecmec, én leszek az a magyar Bt. tulajdonos, aki mindig minden adót pontosan befizet, és minden szabályt igyekszik időben megtudni és betartani. Ez a mai napig így van. 

Az igazi

Igazi vállalkozó végül majd' 20 évvel később lettem, amikor a WMN elindult. Noha azzal addigra már tisztában voltam, hogy adót, vagyis adókat kell fizetni, és tartottam magam a régi fogadalmamhoz, hogy mindent becsülettel be is fizetek, de azért az eltelt két évtized alatt nem lett belőlem cégépítő zseni.

Nem volt üzleti tervem, nem volt stratégiám, nem volt működési szabályzatom, csak egy ötletem volt és lelkesedésem, meg némi pénzem, ami ahhoz túl kevés volt, hogy befektetési alapba tegyem, ahhoz viszont túl sok, hogy jó érzéssel a fenekére verjek.

Tehát tervezni terveztem… de csak a tartalmat – ami, ugye, a WMN nevű vállalkozás esetében a szolgáltatás maga – az üzleti oldallal nem foglalkoztam. Mert nem érdekelt.

Az első WMN csoportkép fotó: @dtothkriszta (2015) (balról jobbra): Prónay-Zakar Gina, Szentesi Éva dr. Gyurkó Szilvi, Both Gabi és DTK #thingswelove #dolgokamiketszeretünk #187 #wmn

Következésképpen az első fél évben úgy működtünk, hogy fogalmam sem volt, mennyibe kerül a működésünk tulajdonképpen. Egyszerűen nem volt időm összeadogatni a tételeket, mert szolgáltatni kellett, elvégre a közönség (isten áldja meg, amiért megtalált minket azonnal!) várta, vágyta, kérte. Élveztem, hogy a magam ura vagyok, hogy nem mondja meg senki, mit írjak és hogyan, ahogy azt sem, hogy kivel dolgozhatok és kivel nem. A mondanivaló csak úgy ömlött belőlem, belőlünk. Nem volt éjjel, nem volt nappal, nem volt hétvége sem. Egy buborékban léteztünk, a WMN.hu meg én. 

Persze hogy nem lett jó vége. A huszonévvel ezelőtti összeomlásnál sokkal komolyabb zuhanás volt a jussom: egyik nap nem bírtam fölállni otthon a székről, úgy éreztem, összecsaptak a fejem fölött a hullámok. A pénzem fogytán volt, ahogy az energiám is. Hat hónap telt el úgy, hogy nem pihentem egy percet sem. Mérhetetlenül egyedül éreztem magam. És még mindig nem volt üzleti tervem, sem értékesítési stratégiám.

Csak ültem ott, a kimerültségtől zokogtam, miközben átkoztam magam, amiért már megint zokogok, és azt éreztem: ha nem változtatok valamin, akkor elfogyok. Teljesen. És akkor se vállalkozás, se én.  

Fontos fordulópont volt ez az összeomlás.

Magányosan, de nem egyedül

Végre meghoztam a döntést: ez így, egyedül nem mehet tovább.

Tartalmi oldalról már az elején képes voltam bevonni külső szerzőket, mert felmértem, hogy egyszerűen nem tudok minden témában én magam megírni mindent – hamarosan csatlakozott hozzám Gyurkó Szilvi, Szentesi Évi, Both Gabi, Prónay-Zakar Gina aztán Fiala Borcsa. És milyen jólesett alkotóként az egyes szám első személyt többes számra váltani!

Ezen a ponton pedig rá kellett jönnöm, hogy üzleti oldalról ugyanúgy szükségem van arra, hogy az énből mi legyen. Például, hogy olyasvalakivel rakjuk össze az üzleti tervet, aki ért ahhoz, hogy hogyan lesz egy médiafelületből médiavállalkozás. Mert a pénzem egyszer csak el fog fogyni, és ahhoz, hogy az általunk annyira szeretett munkát, a cikkek írását, videók forgatását művelni tudjuk, bizony fenntarthatóvá kell tenni a működésünket. Magyarul: pénzt kell keressünk, hogy ne haljunk éhen sem mi, sem az oldal.

Tehát kellett valaki, aki képes és szeret (!) eladni. Mert addigra az már világos volt számomra, hogy én nem ilyen ember vagyok. Én írni szeretek. Kitalálni, fejleszteni, lecsiszolni.

Úgyhogy szükségem volt egy ezen a téren nálam okosabb és ügyesebb emberre. Nem mindennapi felismerés volt. Félelmetes, de felszabadító.

Az már a szerencsefaktornak tudható be, hogy volt a networkömben ilyen ember. És örömmel jött. Gáspárral teljes lett a kezdő csapat.

Bevallom, én istenigazából innen számítom a WMN indulását. Amikortól csapat lettünk. Nem voltam már egyedül, de ezzel együtt a magány nem szűnt meg – sőt.

Becsület, transzparencia, demokrácia

A WMN csapat mára több mint egy tucat emberből áll. Nemcsak alkotókból, hanem ugyanolyan fontos, úgynevezett háttéremberekből is. És nekik vezetőre van szükségük. Mindenféle szempontból. Az egy külön, nagyon összetett és nehéz téma, hogy miként válik az ember vezetővé (ennek bizonyos részeit ITT megírtam, de az az érzésem, nem utoljára…), és rengeteg tanulsága van. Most nem erről szeretnék beszélni veletek. Hanem arról, hogy

én kevés dologban hiszek olyan masszívan, mint a becsületben, az átláthatóságban és a demokráciában.

E szentháromságból az első kapcsán nem akarok kompromisszumot kötni. A másik két oszlopom azonban, bevallom, néha meg-megremeg, és ezt kénytelen voltam megtanulni kezelni, elsősorban magamban. 

Mert, ahogy növünk, egyre összetettebb feladat a vállaltvezetés. El kellett fogadjam, hogy egyszerűen fizikai-, tér- és időbeli képtelenség minden egyes döntésbe minden egyes csapattagot bevonni, ahogy régen. Ahogy képtelenség minden egyes apró információt megosztani minden egyes emberrel, ahogy régen. Kifejezetten hátráltatná a munkáját egy felelős szerkesztőnek, ha a következő rendezvényünket támogató cég megjelenési formáinak variánsait és annak anyagi vonzatait vele is megvitatnám, nemcsak az erre szakosodott értékesítési kollégával. Például. 

Új csapattagot üdvözlünk a legnagyobb szeretettel a nagycsaládunkban. @csepelyi_adrienn mától hivatalosan is WMN szerző. Éljen! . #wmn #wmnmagazin #wmnpwr #reklám #withGalaxy #TeamGalaxy #SamsungS10

Egyre többfélék vagyunk, ahogy a problémáink, a megoldandó feladataink, a WMN-család tevékenysége is egyre sokrétűbb. Baráti társaság helyett nagy csapat lett belőlünk, csajok helyett nők és férfiak munkaközössége, belőlem pedig „csak” főszerkesztő helyett alapító tulajdonos, ügyvezető és amolyan kreatív igazgatóféle. Sok ez így együtt, én is érzem. És rögtön itt a következő tanulság – mára (de nem örökre) az utolsó.

Van, hogy én magam vagyok az akadály

Ha az, hogy „egyedül nem megy” villámcsapásszerű felismerés volt, akkor ez maga volt a teljes világrendet felforgató reveláció. Na, jó, túlzok. Engem megrengetett, mindenesetre. 

Nekem nincs nagyon kicsi seggem. (Ezen a ponton az öcsém durva eufemizmust kiáltana.) De még így sem elég nagy annyi lóhoz, ahányat próbálok vele megülni. Úgyhogy ezen változtatni kell hamarosan.

Már régen nem fogom be az orrom, amikor kimondom: vállalkozó vagyok. Elfogadtam, hogy folyamatos önreflexióra van szükségem nekem és a vállalkozásomnak is; hogy nem szerethet mindenki, ahogy a szolgáltatásunk sem lehet mindenki kedvére való, és a nyilvánosság mai szerkezetének köszönhetően a (jogos és jogtalan) kritika el is fog jutni hozzám; oda kell figyelnem a saját intuícióimra, a számomra fontos és hiteles emberek visszajelzésére, a nálam okosabbak tanácsaira; kell tudnom segítséget kérni és elfogadni; becsülettel bele kell állnom a hibákba, és vezetőként nem csak a sajátomba; képesnek kell lennem megtartani a józan eszemet és az arányérzékemet; és elfogadni azt is, hogy a vállalkozásban – bizonyos kérdésekben – nincs demokrácia.

Ezt a sok mindent tanulságot nem elég egyszer beírni a leckefüzetembe, hanem kábé a szemhéjaim belső falára kell tetováltatnom, hogy soha, de soha ne dőljek hátra nyugodtan azzal a tudattal, hogy már tökéletesen tudok mindent a vállalkozásról.

Mert mindig van valami új. Most például az, hogy idén év elejére elérkeztem vállalkozói létem következő lépcsőjére: arra a pontra, amikor magamon, a saját életemen, berendezkedésemen, hozzáállásomon kell változtatnom ahhoz, hogy a csapatomnak, a cégemnek jobb legyen. 

Úgyhogy megint csak segítséget kellett kérnem, kívülről. Néhány hiteles és okos szakember bevonásával jelenleg is zajlik az a folyamat, amely reményeink szerint nem a fenekem növelésével, hanem a lovaim számának csökkentésével, vagy legalábbis radikális átrendezésével szabadít majd föl mindannyiunkat. Szóval nincs megállás. Legföljebb lassítás. Egy kicsit. Néha.

D. Tóth Kriszta

Jaj, nagyon sok mindent tudnék még nektek mesélni erről az egész vállalkozósdiról! És fogok is, a júniusi Hello, WMN!-estünkön, ahol ez lesz a téma. Csatlakozik hozzám néhány „sorstársam” is; Varga Erika, a Romani Design tulajdonosa, Béres Alexandra fitnesz világbajnok és vállalkozó, valamint az üzleti élet egy igazi „nagyágyúja”, Heal Edina, a Google Magyarország volt ügyvezetője, a Republic Group operatív igazgatója. Gyárfás Dorka beszélget majd velünk, örülnék, ha eljönnétek!
ITT TALÁLTOK bővebb információt.

Kiemelt képünk illusztráció