–

Nos, hogy tudom-e?

Bizonyára… Bizonyára, akkor is, ha ezt a jelzőt még életemben nem használtam magunkra, külön-külön pláne nem, és azt hiszem, mások sem.

Bár kölcsönös és vállalt flúgosságunk akár alapja is lehet egy érett kapcsolatnak szerintem, de nem vagyok pszichológus.    

Viszont, ha már rám hozták a frászt a többiek, értekezlet után rágugliztam a kifejezésre, mit is jelenthet ez a hangzatos címke, az „érett párkapcsolat”, ugye.  

Nos, jókora szakirodalma van a témának, amelyből, ha olvasgatod, nagyjából kikerekedik egy séma, egy eszményi állapot, egy tankönyvi skatulya vagy talán cél, amit, ha ügyesek vagytok („érettek”), türelmesek és még bírjátok is egymást, akkor bizakodva kitűzhettek magatok elé.

Türelmesnek azért kell lenni, mert a stációkat mindenkinek végig kell járnia, azt mondják a szakemberek, nem megúszható. Ha rutinos versenyző vagy, talán nem buksz ki rögtön a startvonalnál vagy az első körökből, de a tanulópénzt mindig meg kell fizetni, hiszen minden nexus más.

Ha a témában olvasol, mert arra vagy kíváncsi, milyen is egy érett kapcsolat, akkor leginkább azt fogod megtudni, milyen az éretlen.

Például: éretlen kapcsolat az, amelyik kisajátítós

Amelyben valaki vagy valakik feladják a szabadságukat, átadják az irányítást az életük felett, és önként vagy jellemzően inkább érzelmi zsarolás hatására leépítik a párjuk miatt az egyéb kapcsolataikat, hogy minden pillanatban rendelkezésére álljanak.

Éretlenek továbbá azok a párok is – ebben is egységes a kép –, amelyeknek nincs (még) vitakultúrájuk, nem képesek bizonyos decibelérték alatt beszélni az érzéseikről, indulatból reagálnak, vágnak egymás fejéhez nehezen visszaszívható, traumatizáló sértéseket.

Vagy állandóan kritizálják egymást, támogatás helyett nyírják a másikat, akit nem fogadnak el olyannak, amilyen, hanem szelíd összecsiszolódás helyett legszívesebben vésővel esnének neki.

Attól, mert ilyen egy pár, még nem kizárt, hogy egyszer nekik is lesz érett párkapcsolatuk – legfeljebb nem egymással, bár ez sem kizárt, mert az ember, ugye, tanulhat a hibáiból.

Ha pedig a vérzivataros időszakokat túlélve még mindig együtt vannak, akkor jó eséllyel már beszélik egymás nyelvét

Sőt, mivel átvergődtek mind a felhőkergetős, eszményítős időszakon, mind a kijózanodás okozta szükségszerű csalódottság utáni apátián, immár új alapokra helyeződött kapcsolattal bírnak. Párként megerősödve attól a felismeréstől, hogy (eddig) egyikük sem kérte vissza a babaruhát, és az egymásnak okozott sebek ellenére mindkét félben maradt vágy a folytatásra.

(A túlélők boldogan összekapaszkodnak: megcsináltuk, elviseltük egymást és önmagunkat ennek az egymásnak a tükrében.)  

A megalkuvás szülte együttlét tehát nem bölcs belátás, érett kapcsolat, hanem szükség vagy érdek, aminek persze létjogosultsága lehet – tegye föl a kezét, akit mindig, minden konfliktusban csak a szíve vezérelt –, ha boldogsága nem is.)

Egyszer hallottam valakitől, hogy Paul McCartney felesége, Linda, amikor arról kérdezték, mi a hosszú házasság titka, azt válaszolta, hogy egyszerű:

„Nem kell elválni.”

Az irónia mögött persze nyilván ott a prózai tapasztalás – majdnem harminc évig éltek együtt –, miszerint, ha a nagy viharokat valahogy átvészeli egy pár, akkor az átvészelés emléke, sikerélménye erős kapoccsá válik.

(Legalábbis én így magyarázom a szavait, lehet, nem erre gondolt, ki tudja?)

Mindenesetre abban hiszek, amit mondanak, hogy a hétpróbás párkapcsolatokban kialakulhat egy újfajta intimitás, ami különbözik a korábbi, szenvedélyalapú ragaszkodástól, és mert tapasztaláson alapszik, nem ábrándokon, erősebb és stabilabb – lehet, mert persze garanciát ennek a stációnak az elérése sem jelent semmire, mindig látunk sarkukból kifordult világokat, néha otthon is.

Ez az az állapot, amikor tudja az ember, hogy nem kell világgá szaladni egy veszekedés miatt, mert meg fogjuk tudni beszélni a frusztrációt, sérelmet (vagy kialusszuk, esetleg szemet hunyunk fölötte, mert a hosszú közös úton, már tudjuk, reméljük, nem olyan lényeges ez az epizód).

Ez az a biztonságérzet, amikor sem menekülni, sem csimpaszkodni nem kell, mert joggal bízhatunk benne, hogy este is otthon vár, illetve hazajön hozzánk az az ember, akitől reggel búcsút vettünk.

Olyasmiket is találtam érett kapcsolat ügyben, hogy például érett felnőtt ember nem tárgyalja ki a párkapcsolatát másokkal (khm), de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek bizalmas barátai (szerintem a mondat első és második fele paradoxon, de biztosan éretlen vagyok). Már tudatosan odafigyel rá, hogy amit hősszerelmesként esetleg elbaltázott, ne baltázza el többé, azaz ne áldozza fel a kapcsolatait a szerelem oltárán. Egy érett kapcsolatban, ugye, ez elvileg fel sem merül, a kölcsönös bizalomnak és elköteleződésnek köszönhetően nincs para, mindenki szabadon találkozhat azzal, akivel csak szeretne.

Egy érett kapcsolatban az ember autonóm személy marad a mi kötelékében, amelyben van intimitás, érzelmi biztonság, és egymásról való gondoskodás is (nyami).

És ami még van benne:

Támogatás, tisztelet, táplálék. Az igények kölcsönös kielégítése.

És érett kötődés esetén a távolodás–közeledés dinamikája is működik, nem veszélyezteti a viszonyt sem, mondjuk, egy hosszabb utazás, sem egy szenvedélyesen végzett tevékenység, ami jó sok időt vesz el a közösből. A határok rugalmasak, de azért vannak, közös megegyezés alapján kijelölve, mind a két ember számára akceptálhatóan.  

Egy érett párkapcsolatban, mondja a pszichológia, az egymásért tett erőfeszítéseket nem érzik a partnerek áldozatnak.

És még azt is sok helyen, sokan írják, hogy érett kapcsolat csak érett személyiségű emberek között tud kialakulni, olyanok között, akiknek az önértékelése nem egy másik embertől függ, akik nem a privát problémák, szorongások megoldását és az örök boldogságot várják egymástól, hanem az együttlét örömét, mondjuk, a fejlődés lehetőségét.

Mert az érett szerelem épít, nem rombol, talán ez a legfontosabb jellemzője 

Építkezős harmóniában pedig leginkább a hozzád hasonlóval élhetsz – az ellentétedtől viszont sokat tanulhatsz, tehát az ilyen kapcsolat sem haszontalan, legfeljebb rövidebb és harcosabb.

Ami számomra e hosszú (és korántsem teljes) felsorolásban talán a legfontosabb, az az a gondolat, hogy nem az az érettség, hogy beállsz a sorba, és úgy élsz, mint mások, az ő elvárásaik szerint, hanem megtalálod, megtaláljátok azt a formát, legyen az bármily extrém is a kívülállók szemében, ami neked, nektek jó.

És ha megvan, akkor vigyáztok rá, vigyáztok egymásra.

Ordas nagy közhely, tudom, bocsánat!

De tényleg az az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy egy szerelmet sokszor leginkább magunktól kell megvédeni.

És egy elemi foggal-körömmel ragaszkodás nélkül szerintem nem lehet túlélni bizonyos helyzeteket. Ha nem mondja belül egy kis hang ilyenkor, hogy hozzá tartozom, akkor is, amikor épp nem szeretem, mert megbántott, mert megbántottam, mert összebalhéztunk, mert más is tetszik, mert megint nem figyeltünk oda, mert megint hülye volt valaki… akkor baj van.

Baj lenne akkor is, ha az érett kapcsolat valamennyi imént felsorolt tankönyvi kritériumát teljesítené amúgy az ember a páros kihívásban.

Kurucz Adrienn

Ha szeretnéd tudni, hogy a szakember szerint mitől válik egy kapcsolat érett emberek független szövetségévé, kattints a HVG Pszichológia Extra írására ITT.