Legyen neked vesszőparipád! – A finn falovas nemzet megkezdte világhódító útját
Egy lovas sport, amit akár a nappaliban is gyakorolhatsz, és ahol a komoly has- és lábizmok, illetve ruganyosság mellett a kézügyességre is óriási szükség van, a versenyzők ugyanis maguk készítik el a hátasaikat. Finnországból indult hódító útjára a falovazás, hogy mostanra tovább gyűrűzzön nemcsak Angliába, Oroszországba, és Hollandiába, de Ázsiába és Ausztráliába is. Ki tudja, talán maholnap Magyarország is a vesszőparipák otthonává válhat – ezúttal a szó legsportosabb értelemben? Fiala Borcsa falovas lányokkal beszélgetett.
–
Nem játékszer
Bár nem a finnek találták fel a falovakon való ügetést, vágtázást és ugratást, a sport reneszánsza mégis Finnországból indult el 2010-ben, talán nem véletlenül. Ehhez a hobbihoz ugyanis elengedhetetlen a kreativitás, a képzelőerő, a kitartás és a független gondolkodás, azaz csupa olyan képesség, amit a finnek rendkívül nagyra értékelnek, és ami így természetesen a közoktatásukban is nagy szerepet kap.
Bár sokakat csupán lenéző mosolygásra készet ez a sport, de valószínűleg azért, mert első ránézésre gyerekjátéknak vélik.
Ám ahogy a rúdtáncot sem kizárólag füstös lebujokban űzik részeg férfiak előtt prostituáltak, úgy a hobbilovaglásról is kijelenthetjük: valódi, kemény sportról van szó… még akkor is, ha Tyra, az egyik lelkes falovas szerint a legnehezebb kihívás nem a több mint egyméteres ugrás a lóval a két lábad között, hanem az emberek előítélete, a lekicsinylés, amit javarészt a tájékozatlanság szül.
Úgyhogy a berzenkedőknek és ódzkodóknak üzeni: próbáljanak meg átugratni egy 130 centis akadályon, vagy egy 120 centisen falóval a lábuk között (ezek az ő rekordjai), és utána fitymáljanak. A hobbilovaglás ráadásul nem áll meg itt. A legtöbb lovas maga varrja a lovait, egy-egy szebb példány elkészítése hosszú heteket is igénybe vesz, és akkor még nem beszéltünk a napi szintű gyakorlásról és a sérülésveszélyről!
Kézműveskedés és kőkemény sport
Az Artemis művésznevet viselő Livea két éve találkozott a sporttal az Instagramot böngészve. Mivel szeret kézműveskedni, sportolni, és a lovakért is rajong, azonnal beleszeretett ebbe az első pillantásra valóban kissé furcsának tűnő sportba, ami a látszat ellenére igenis kemény testmozgás.
„Lovaglás során az ember rádöbben, hogy milyen sok gyakorlásra van szükség. Ezen felül rengeteg kitartásra, koncentrációra, erős lábakra és hasizomra, akár csak egy sima tízperces ügetéshez is.
Mindemellett persze kecsesen is szeretnél mutatni, tehát arra is oda kell figyelned, hogyan tartod magadat, a kezed, hogyan spiccelsz, ügetsz, eléggé kiemeled-e a mellkasodat, és hogyan mozogsz a lovon. Ezek így együtt roppant kimerítőek!” – meséli.
Sok társához hasonlóan természetesen a lovait is maga készíti. Kedvence Atreus, aki annak ellenére, hogy viszonylag új tag a karámban, máris nagy népszerűségnek örvend. Amerre járnak, azonnal csodáló pillantások kísérik őket, ami nem csoda, hisz valóban úgy néz ki, mint egy igazi ló. „Atreust három hétig varrtam, közben temérdek problémával és megoldanivalóval szembesültem. Itt valóban az apró részleteken múlik minden.”
Díjugratás a svéd nappali közepén
Minden falovas legfontosabb teljesítménye, hogy milyen magasra képes ugrani. Ha megnézed, ez a gyakorlatban hogyan is néz ki, egészen elképesztő, milyen fantasztikus eredmények születnek.
A lovasoknak ugyanis a vesszőparipájukkal a lábuk között kell kecsesen, ruganyosan, a lábukat szinte spárgába terpesztve átszökellni az akadályokon.
„Az én rekordom 125 centiméter (a finn rekord 138 – a szerk.), ami elég nagy szó, lévén, hogy én magam csak 156 centi magas vagyok” – meséli Livea.
Persze, mint minden komoly sportnál, itt is elengedhetetlen a bemelegítés, hogy csökkentsük a balesetveszélyt, amit nem szabad lebecsülni. Csupán az elmúlt két év során Artemis vagy száz alkalommal gyűjtött be kisebb-nagyobb sérüléseket a térdén, lábán, bokáján.
Bár szívesebben lovagol odakint, egy sík, füves terepen, ezt ritkán teheti meg. Így többnyire a stockholmi lakása nappalijában gyakorol, minden egyes nap valami más készségre koncentrálva – hol a kecses kéztartáson, hol a spiccen, vagy épp az ugratáshoz való elrugaszkodás legtökéletesebb pillanatán van a fókusz.
„Az egyik kedvencem az ugrás, egyszerűen imádom azt az érzést, ahogy átröpülök különféle tárgyakon, nagyon sokat segít a magabiztosságban! De a legjobban a folyamatos kihívást szeretem ebben a sportban. Imádok új ötleteket kipróbálni, és kihozni magamból a maximumot. Emellett fantasztikus a hobbiló-közösség, csodálatos barátokra tettem szert általa. Itt tényleg nincs utálkozás, irigység, mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen. Az emberek rendkívül segítőkészek és barátságosak, még azok is, akikkel előtte soha nem találkoztam. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.”
Ezzel a gondolattal Semina is mélységesen egyetért, aki szintén a közösséget érzi a falovas sport egyik legnagyobb erényének, mivel összetartók, és az Instagramnak köszönhetően folyamatosan képben is vannak egymás eredményeit illetően.
Nem csak futó szenvedély
Semina egyébként szintén a véletlennek köszönhetően botlott bele a sportágba akkor, amikor még messze nem volt ekkora visszhangja.
„Tízévesen olvastam egy cikket, ami két lányról szólt, akik maguk készítik a lovaikat, úgyhogy én is kedvet kaptam.”
Azóta eltelt tizenegy év, de Semina szenvedélye cseppet sem csillapodott, sőt. Közel tízezres követőtáborral büszkélkedhet Instagram-oldalán, illetve maga készít el mindent, amire szükség lehet az állatokon felül is: az akadályokat, lószerszámokat, nyerget, pokrócot, kantárt, az istállóba való holmikat, de még a díjakat is. Emellett naponta edz legalább egy órát, hogy tökéletesítse a technikáját és megerősítse az izmait. Hosszú távon is ezzel szeretne foglalkozni, mert jelenleg nem nagyon látja, hogy valaha ráunna a lovak varrására, de szívesen foglalkozna a jövőben ifjú, feltörekvő falovasokkal is, akár iskolai vagy nyári tábor keretein belül.
Tänään oli niin upeen lämmintä! 🌞😍❤ ja käytiinkin vähän kuvailemassa @littlesemina n kanssa
Elnézve ezeknek a lányoknak az elhivatottságát és lelkesedését, illetve a sport egyre növekvő rajongótáborát, azon tűnődöm, bármelyik szülő boldog lehet, ha a gyereke egy szép nap arra ébred, hogy ezentúl a falovas sportnak szeretne hódolni. Hiszen így nemcsak egy remek közösség tagjává válik, és télen-nyáron a szabad levegőn mozog, de még a kézügyességét és a kreativitását is fejlesztheti.
Őszintén, kell több?
Fiala Borcsa
Kiemelt kép: Artemis
