–

Leonardo műveit az is ismeri, aki életében nem tette be a lábát egyetlen múzeumba sem. Épp ezért teljesen érthető, miért nyúlnak vissza épp hozzá sokan, amikor valami nagyon fontos dolgot szeretnének mondani. Ahogyan az is, hogy fél évezrede próbálják megérteni Leonardo zsenialitásának titkát, és a művészet nyelvén megfogalmazni, értelmezni azt. A Mona Lisa, Az utolsó vacsora vagy a Hölgy hermelinnel önmagukban is brandek, amik ihlettek már graffitit és ruhakollekciót.

Átfogó képet adni azonban teljességgel lehetetlen – ezért arra gondoltam, inkább megmutatom a kedvenc zenei referenciáimat, amelyek segítségével jól látható, milyen sokféle művészt mozgatott meg ez az 500 évvel ezelőtt elhunyt zseni és az ő életműve.

A Mona Lisa mint közéleti állásfoglalás

Beyoncé és Jay Z napjaink popzenéjének power couple-je (de szép magyar szó ez). Miután kihevertek egy komolyabb házassági mélypontot, egyesítették erőiket, és 2018-ban The Carters néven közös albumot adtak ki Love Is Everything címmel. APES***T című daluk klipje hónapokra elég csámcsognivalót adott az internet népének, ugyanis a házaspár nemes egyszerűséggel kibérelte hozzá a párizsi Louvre múzeumot.

A lefegyverző művészettörténeti profizmussal összerakott kisfilm nem más, mint egy egyenjogúsági manifesztum. Minden képkockának különleges jelentősége van, a klip legerősebb jelenete viszont egyértelműen az, amikor Beyoncé és férje a Mona Lisa előtt állnak kézen fogva.

Bőrszín, szépségideál, kirekesztettség, hatalomátvétel – ezek a hívószavak. Néhány évtizede ugyanis Amerikában még teljesen bevett gyakorlat volt, hogy az afroamerikai polgárok csupán megadott idősávokban léphettek be a múzeumokba. A Mona Lisa az egyetemes művészettörténet talán legemblematikusabb darabja, így annak hátat fordítva állni, kibérelni egy múzeumot, hogy kettesben lehessünk vele – nos, ez elég vaskos (és egyértelmű) üzenet.

via GIPHY

A megénekelt mosoly

Vajon csak azért mondják, hogy titokzatos vagy, mert a magány tükröződik az arcodon, vagy csupán egy rideg műalkotás vagy? – énekli Nat King Cole. És persze átvitt értelemben még csodásabb dalszöveg ez.

A Mona Lisa című dalt Ray Evans és Jay Livingston szerezte a Captain Carey, U.S.A.  című, 1950-es film noirhoz, és a páros Oscar-díjat is kapott érte a legjobb eredeti betétdal kategóriában. A dalt sokan feldolgozták, (nagyon szép, bár elég cukormázas hangszerelésű a Dean Martin-féle verzió például), de ha engem kérdeztek, Nat King Cole-nál szívbemarkolóbban senki nem mereng Mona Lisa mosolyán.

A falról a londoni metróba

Az utolsó vacsora című festmény szintén kimeríthetetlen tárháza a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteknek: van, aki titkos zenemű kottáját látja benne, mások meg egészen hajmeresztő ötletekkel állnak elő az Illuminatitól a csillagjegyekig.

Maga a kompozíció önmagában is nagyon erős vizuális inger, nem véletlen, hogy a Simpson családtól a South Parkon át zombimetál-bandákig mindenki újraértelmezte már, milliónyi parafrázisa és paródiája létezik.

Az én kedvenc feldolgozásom plakátjaival tele volt egész London 2017-ben, és elég komoly indulatokat váltott ki, nem véletlenül. A brit rapper, Stormzy Gang Sing & Prayers című albumhához Mark Farrow art director és John Ross fotós úgy alkotta újra Az utolsó vacsorát, hogy azon az afro-amerikai legjobb barátai balaklavában pózoltak. Számtalan üzenete van ennek a képnek – de gondoljunk csak bele, hogy például mikor és milyen szerepben láthattunk afro-amerikai modelleket jelentős festményeken. És persze előjönnek a migráció, a terrorizmus és a bandaháború hívószavak is.

Na, például pont ezért annyira fontos művész Leonardo: az általa létrehozott nagyon világos vizuális kódokkal olyan üzeneteket is átadhatunk, amelyeket máshogy talán nem menne. Stormzy lemeze egyébként a grime-előadó (ez nagyon lebutítva a hiphop brit ága) saját vallásosságát dolgozza fel, ezért jutott eszébe épp ez a párhuzam.

Brooklyni diéta

Szintén hiphop, szintén Az utolsó vacsora, ám ezúttal Brooklynból. Bár nem lemezborító, de a Pro Era hiphop-kollektíva is eljátszadozott kicsit a Leonardo-festménnyel. Jézus helyén a csoport alapítója, Courtney Jamal Dewar, azaz Capital STEEZ, aki 2012-ben öngyilkosságot követett el.

A társaság feje fölött a falon a sokat vitatott logójukat látjuk, ami ugyan hivatalosan egy egymásra fektetett négyes és hetes, valójában nyilvánvalóan a horogkeresztre utal. Nem arról van szó persze, hogy a Pro Era tagjai nácik lennének, sokkal inkább arról, hogy szövegeikben az afro-amerikai közösség problémáival is foglalkoznak, első mixtape-jük címe például AmeriKKKan Korruption volt – a három K nyilvánvalóan utalás a Ku-Klux Klánra. A Pro Era-féle utolsó vacsora meg, nos, mi más is lehetne, mint fű. Ott van az asztalon.

Témába vágó szójáték még a Last Cypher című daluk is, ami, maradjunk annyiban, megerősíti az előbbi feltevésem.

Repülőgépből kórusmű

Leonardo jelentősége természetesen nem csupán művészi alkotásaiban, hanem találmányaiban és az azokhoz vezető, lenyűgöző kutatómunkában is rejlik.

Az igazán szép az, amikor ez a tudományos munka művészi formát ölt. Eric Whitacre amerikai zeneszerző 2001-ben komponálta a Leonardo Dreams Of His Flying Machine, azaz a Leonardo a repülőgépéről álmodik című művét Charles Anthony Silvestri költő szövegére. Ezen a videón maga a szerző vezényli a mű egyik részletét.

Amikor

A Leonardo: The Absolute Man című, 2001-es konceptlemezt néhány jól ismert metál- és rockarc, a többi közt Trent Gardner, a Magellan nevű amerikai metálbanda feje, illetve James LaBrie, a Dream Theater metálegyüttes énekese készítette. Nem hörgősmetálra kell gondolni, közelebb áll ez a rockoperához (megkockáztatom: a musicalhez), mint a zúzáshoz, mindenesetre igazán izgalmas koncepció, hogy a dalok segítségével dolgozzák fel a komplett életművet.

Emo-Lisa

És a végére egy kis könnyed szórakozás: a Panic! At the Disco 2011-ben állt elő a The Ballad of Mona Lisa című dalával és klipjével. A tinikedvencek cukormázas-gótikus, steampunk világa tényleg elég távol áll Leonardo eredeti elképzeléseitől, itt a Mona Lisa tulajdonképpen már csak egy nyelvi fordulat a megközelíthetetlen szépségű nőre. Az énekes Brendon Urie ugyanakkor azt mondta egy interjúban, hogy a dal tulajdonképpen az ő belső vívódásairól, személyiségének kettősségéről szól – ezt erősíti a klip is. Hát, legyen.

Csepelyi Adrienn