–

Egy feladat keretében arra kértem a végstádiumban lévő kis betegeimet, hogy meséljék el, mit élveznek leginkább az életben, és mi jelent nekik sokat. Tudod, a gyerekek olyan okosak tudnak lenni. Íme, pár dolog, amiket válaszoltak:

Először is, egyikük sem mondta, hogy „bárcsak többet nézhették volna a tévét”.

Egyikük sem kívánta, „bár több időt lógott volna a Facebookon”.

Egyik sem mondta, hogy „szeret a többiekkel civakodni”.

És semelyikük sem szerette a kórházat.

Sokan említették a kisállataikat. „Nagyon szeretem Rufust, a vicces ugatása mindig megnevettet.” „Imádom, ahogy Ginny odabújik hozzám éjjel, és dorombolni kezd.” „Akkor voltam a legboldogabb, amikor Jake hátán lovagolhattam a parton.”

Jó páran beszéltek a szüleikről, és elmondták, mennyire aggódnak miattuk. „Remélem, anyu jól lesz. Olyan szomorúnak tűnik.” „Apunak nem szabadna aggódnia. Nemsokára úgyis láthatjuk egymást újra.” „Az isten majd vigyázni fog a szüleimre, amikor én már nem leszek.”

Mindegyik gyerek – kivétel nélkül – imádta a fagyit.

Mindegyikük szerette a könyveket, és azt, ha mesét olvastak fel nekik, főleg, ha a szüleik mondták. „Harry Pottertől bátrabbnak éreztem magam.” „Imádom az űrös sztorikat!” „Ha jobban leszek, olyan nagyszerű detektív akarok lenni, mint Sherlock Holmes!”

Emberek! Meséljetek a gyerekeiteknek! Rajonganak érte!

Sokuk kívánta, bár kevesebbet aggodalmaskodott volna amiatt, hogy mások vajon mit gondolnak róluk. És inkább azokat az embereket értékelték volna, akik „normálisan” kezelték őket. „Az igazi barátaimat nem érdekelte, hogy kihullott a hajam.” „Jane eljött meglátogatni a műtét után, és észre sem vette a hegemet.”

Nagyon sokan imádtak úszni meg strandolni. „Hatalmas homokvárat építettem!” „Annyira izgalmas volt a tengerben lenni azokkal a hatalmas hullámokkal! És egy cseppet sem fájt a szemem!”

Szinte kivétel nélkül a kedvességet értékelték a legtöbbre az összes érdem közül. „A nagymamám olyan aranyos velem, mindig megnevettet.” „Johnny nekem adta a fél szendvicsét, amikor én nem ettem meg a magamét. Tök jó fej dolog volt tőle.”

„Szeretem, amikor az a nővér foglalkozik velem. Olyan gyöngéd. És így kevésbé is fáj.”

A legtöbbjük azokat az embereket szerette, aki meg tudta őket nevettetni. „Annyira vicces volt a varázsló! Leesett a gatyája, én meg nem tudtam abbahagyni a röhögést!” „Az apukám irtó mókás fejeket tud vágni, imádom!” „A szomszéd ágyban fekvő fiú elpukizta magát. Hahaha!” A nevetés csillapítja a fájdalmat.

A gyerekek imádják a játékaikat és a szuperhősöket. „Sophia hercegnő babám a kedvencem!” „Imádom Batmant.” (Minden fiú imádja Batmant.) „Szeretem a mackómat ölelgetni.”

Végül: mindannyian nagyon sokra értékelték az időt, amit a családjukkal tölthettek. Ennél semmi sem lehetett fontosabb. „Anyu és apu a legszuperebb a világon!” „A tesóm mindig olyan szorosan megölelget.” „Senki nem szeret engem úgy, mint anyu.”

Úgyhogy szívleld meg a következő üzenetet:

Légy kedves. Olvass több könyvet. Tölts időt a családoddal. Viccelődj. Menj ki a strandra. Öleld meg a kutyád. Akik sokat jelentenek neked, azoknak mondd el, hogy szereted őket.

Ezek azok a dolgok, amiket a gyerekek szerettek volna még többet csinálni. A többi: elhanyagolható részlet.

Ja. És egyél több fagyit.

 

Fiala Borcsa