„Hosszú ideig úgy éreztem, hogy három dologról nem tudok beszélni: a háborúról, az első házasságomról és Erdélyről” – írta 2006-ban Polcz Alaine, a hazai hospice-mozgalom kiemelkedő alakja, akinek életét Both Gabi mutatja be nektek.
Van rá szó – nem is egy –, csak nem szívesen használjuk: halál, meghalunk, elveszítjük, megsiratjuk, belerokkanunk, gyászolunk. Nincs rá szó címmel egy új podcastsorozatban azt próbálják megmutatni, hogy a halál hogyan ne legyen tabutéma.
Pontosan 100 évvel ezelőtt született Polcz Alaine író, pszichológus, tanatológus, aki egész lényével a haldoklók mellett állt. Rá emlékezünk Szentesi Éva egy korábbi írásával, aki – sokunkkal együtt – rengeteget kapott a műveitől.
Ki gondol azokra, akik a súlyos betegségben szenvedők ápolását végzik?
„…a könyörgés, a sírás, a jelenet nem segít. […] A ki nem mondott kérés sokkal több. Csak persze a mögött a teljesen megfeszült lelkeddel és akaratoddal kell állani” – Polcz Alaine ma lenne 98 éves.
„Sok betegnek bűntudata van, ha arra gondol, meghalhat – mintha feladná, ha nem a gyógyulásra koncentrál mindig minden idegszálával. Holott egy daganatos betegség diagnosztizálásakor nagyon természetes és logikus a halálra is, mint lehetséges kimenetelre gondolni.”
Az ember egy nap megtudja, hogy valaki, akit szeret, meg fog halni. A fájdalom elviselésén kívül ott a feladat: miként könnyíthető meg az elmúlás? A betegnek, és a szeretteinek. Olvassátok el ez az írást feltétlenül!
Egész lényével a haldoklók mellett állt – Polcz Alaine ma lenne 97 éves
Dr. Benyó Gábor orvosigazgató szerint a gyermekhospice olyan dolog, amiről nem igazán akarunk tudni, és végképp nem akarunk részt venni benne. A Tábitha Gyermekhospice-ház dolgozói azonban nagyon nem így gondolkoznak. Szerencsére.
„Az utolsó éjszakán Pauline ébren van, de azt kéri a nővértől, hogy ne hívják be a lányát, szegény biztosan pihen, ne zavarják fel. Ezután csendesen elalszik, egyetlen panaszos hang és szó nélkül. Átalussza magát egy másik valóságba.”