–

Egy kerek napig építettük a szocializmust.

Az illata mámorító volt: kicsit fanyar, gyömbéres, ízre viszont undorítóan édes – tocsogott a cukortól –, állagra ropogós és kicsit égett volt, de a miénk.

Panelház mézeskalácsból

Anna (a képszerkesztőnk) már rögtön a legelején nagyon belelkesedett. Meg is tettük őt nagyon gyorsan főépítésznek, ugyanis kiderült, hogy komoly mézeskalácsház-építő múltja van. Flóra kétgyerekes anyaként szintúgy rutinos építőmester, igazi dekorcukormáz-nagyhatalom. Dekorgyöngyöktől kezdve a különböző cukormázakig mindennel felkészült, és vagy 50 sütikiszúrót hozott. Érezhetően nyerhetett jó pár állami mézeskalácstenderen. Én pedig rajongója vagyok a látványos édességeknek, jelmondatom: „kedvenc főételem a desszert”, úgyhogy semmi pénzért ki nem hagytam volna ezt a karácsonyi kihívást.

Komoly szakmai kérdések merültek fel már rögtön a legelején: mennyi cukormázat bír el egy tízemeletes panelépület? Na, és hány kiló mézeskalácstésztát kell gyúrni egy Kádár-kockához, és egyáltalán, mennyi cukros habarcs kell mindehhez?

Hozzávalók panel mézeskalácsházhoz és Kádár-kockához (a '60-as évek ismert háza, klasszikus kockaforma – a szerk.) 

Első körben eldöntöttük, hogy biztosra megyünk, és négyemeletes lesz a panelünk, ennek megépítéséhez cirka 600 grammnyi tészta kellett, és 700 grammnyi egy Kádár-kockához. (Érdemes úgy számolni, hogy legyen tartalékba még egy kis tészta, ha eltörne valamelyik oldal.) Ha mégsem törne el, akkor pedig bónuszban van egy kis majszolgatni való mézeskalács. Mi a panelházon, és Kádár-kockán kívül bevállaltunk még egy anatómiailag korrekt mézeskalácsszívet is a megmaradt tésztából.

Bolti alapanyaggal dolgoztunk, összesen 1,5 kilónyit használtunk el a projekt során. Ha nem kész tésztát szeretnél venni, hanem magad gyúrnál, akkor ezt a receptet ajánljuk. FONTOS! Ha házat építesz, NE tegyél bele szódabikarbónát, mert túl puha lesz a sütemény.

200-250 gramm cukor kellett összesen a házak összeragasztásához. A cukormáz pehelykönnyű volt, így tökéletesen elbírta a homlokzatdíszítést. 

Első körben fél centi vastagságúra lapítottuk ki a tésztát, majd ráhelyeztük a tervrajzokat, és körbevágtuk a formákat. Késsel belekarcoltuk az ablakokat és az ajtót. A panel esetében stílszerűen a bejárathoz rajzoltuk a csengőt, a hátsó ki/bejárathoz pedig a lépcsőt. 

Majd mehetett is be a sütőbe, hat–nyolc percre 180 fokon (villanysütőben légkeveréses fokozaton). Na, ezután kezdődtek a problémák.

A tészta a sütőben, mi baj történhet?

Egyvalamivel nem számoltunk: a bolti mézeskalácstészta túl puha és omlós.

Odalett a mézeskalácsház hátsó oldala. És a jobb oldala is. (Ezt utólag meg tudtuk ragasztani cukormázzal, méghozzá tökéletesen). A benne lévő sütőpor és szódabikarbóna miatt a tészta felpuffadt, úgyhogy nagyon sajátságos és bájos házikónk lett.

Délután kettőkor úgy nézett ki, hogy lefújjuk a projektet. Ezért végső kétségbeesésemben visszadobtam a sütőbe a tésztát, hátha kiszárad. Végre elkezdett keményedni. Kivittem a gangra, annak reményében, hogy így majd kőkeménnyé válik. Működött, úgyhogy ez lett a többi mézeskalácsnál is a stratégia. Lelki szemeim előtt az lebegett, hogy a cél előtt majd jön egy varjú, és bele fog csipegetni a tésztába. Nem jött. (Juhéj!)

Végre elértünk a díszítéshez.

Így ragaszd össze az épületet

A legtökéletesebb habarcs, amivel a házikód részeit összetapaszthatod, az az égetett cukor, semmi más. Ha eltört egy darab, azt is tökéletesen meg lehet vele ragasztani. Mi is így tettünk. A panelházunk egyre csinosodott. Végre. 

Anna ettől függetlenül „idegállapotban volt”, mert hiányzott a háznak egy komplett oldala. Fiala Borcsa beköszönt hozzánk, hogy jól vagyunk-e, élünk-e még. Készített rólunk pár kedves képet, ahol mindjárt elbőgjük magunkat, utána elküldte e-mailben csatolmányként.

(Hmm, jól áll ez a rúzs, többet kéne ezt hordanom - SzL)

A Kádár-kockánknál már előrelátóan kiküszöböltük a lehetséges problémákat. Mivel egyenlő oldalú négyzetekből áll össze a házikó, a Kádár-kocka jellegét végül is a díszítés adta. Ehhez inspiráció gyanánt, egy elképesztően kúl fotósorozatot használtunk, ami a lakossági szocialista építészet remekműveiről készült.

Flóra készíti a csempe mintákat a kecóhoz

Szerettük volna visszaadni a szocreál díszítés hangulatát, úgyhogy – hosszas keresgélés után – megtaláltuk a tökéletes dizájnt. A házunk végül kapott egy csinos fekete-fehér kockás csempés ablakot, és egy vitorlást az oldalára. Sőt még egy cserepes tetőt is. Amint láthatjátok, itt valójában a díszítés volt az igazi kihívás: milliméter vastagságú apró fehér és fekete négyzeteket nyomni egymás mellé hibátlanul.

Flóra előrelátóan behozta a dekorációra való cukormázas készleteit, amikkel úgy rajzolhatott a süteményre, mintha csak egy filctollat forgatna a kezében (én bevallom, nagyon le vagyok maradva, csak akkor szembesültem vele, hogy ilyen is létezik.)

Ne legyenek illúzióid, kedves olvasó, természetesen itt is, az amúgy „problémamentes” projekt esetén is elhangzottak különböző felkiáltások: „ó, basztikuli össze fog dőlni”, „picsába, de forró a cukor” és a „kurvaéletbe törik a kalács”, de végül is csak összeállt. És hogy miért?

Mert, hittünk benne!

+1 szív küldi szívnek – Anatómiailag (talán) korrekt szív

Maradva a valósághű mézeskalács-tematikánál, a maradék tésztából készült egy mézeskalácsszív is. Piros ételfesték és icing (cukormáz) segítségével elkészítettük. Alufóliából pedig tükör is került a közepére.

Szőcs Lilla

A cikkben szereplő képek a szerző tulajdonában vannak.