Menekülés a meghalás elől – Hogyan éld túl az életközepi válságodat?

–

1. Varga Bálint író-műfordító – és most már nyílt vízi senior úszóversenyző

Több könyv szerzőjeként, nagy amerikai és angol írók fordítójaként, és korábban egy könyvkiadó vezetőjeként Bálint elsősorban a szellemi szférában mozgott évtizedeken keresztül. Egészen öt évvel ezelőttig, amikor egy orvos a gerincbetegségére úszást javasolt, ő pedig egy könyv hatására leszokott a cukorról. A kettő nagyjából egy időben történt, és mint kiderült, egymást segítő változást jelentettek. Mert, ahogy Bálint elkezdte ledobni magáról a kilókat, úgy esett neki egyre jobban az úszás, és járt le egyre nagyobb kedvvel az uszodába. 

Ott pedig volt egy úszómester, aki felfigyelt rá, és egy nap megszólította. „Azt mondta, tök jó, hogy ilyen lelkesen csinálom, de tudom-e, hogy nem úszom valami jól, majd ő segít nekem. Ezután több mint másfél éven keresztül afféle edzőm volt. Megmutatta, mondjuk, a lábtempót, majd azt mondta, hogy tíz kilométer múlva találkozunk. Addig ezt a lábtempót gyakoroltam – tartott, ameddig tartott.”

Kell egy példakép

Bálint ekkor a fiát is beíratta úszásra, akit egy idő után versenyekre vittek. Egy ilyen versenyen arra lett figyelmes, hogy a gyerekekkel együtt beugrott a medencébe egy hetven feletti úr is. „Mint utólag megtudtam, ez egy olyan verseny volt, amin bárki indulhatott, az öreg pedig igazolt versenyző volt.

Nézegettem a pasast, és arra gondoltam: kizárt, hogy hetvenéves legyen, inkább jó ötvenes lehet, na, jó, maximum hatvan. Olyan magabiztosan, fickósan járt, hogy azt mondtam magamban: ő lesz a példaképem. Onnantól egyre több időt és energiát fektettem az úszásba, és egyre jobban élveztem.”

Bálint egyébként is az a konok típus, aki ha ráfekszik valamire, azt csak teljes erőbedobással tudja csinálni (ahogy ő mondja: „single-minded”), ezért hamar úgy döntött, hogy a heti háromszori úszáson is szeretne továbblépni. Kinézett magának egy klubot, ami nyílt vízi úszásra szakosodott, és 2015 szeptemberében elment az egyik versenyükre. Szó szerint fecskében ugrott be a többiek mellé a folyóba, az addigi, medencés gyakorlatával. „Aztán annak rendje és módja szerint rosszul úsztam – hiszen nem voltam felkészülve –, majd megkérdeztem, csatlakozhatok-e a klubhoz. Nagyon kedvesek voltak, meghívtak egy próbaedzésre, ott megmutattam, mit tudok, és azt mondták, holnap várnak. Ez három évvel ezelőtt volt, azóta megállás nélkül tolom-nyomom.”

Mármint igazolt versenyzőként, vagyis indulhat az aktív versenyzői korból kiöregedett összes Masters-megmérettetésen. Ez a nyári szezonban – május elejétől szeptember végéig – 12-15 nyílt vízi versenyt jelent az egy kilométeres sprinttávtól az öt kilométeres középtávig, szezonon kívül pedig uszodai versenyeket.

Az egyik kedvence például egy tizenkét órás úszóverseny, ami este fél kilenctől reggel fél kilencig tart, és háromfős csapatok mérik benne össze a tudásukat. Idén a négyfős csapatával negyven kilométert úsztak ezen az éjszakán. 

Életközepi kihívások

„Én csak egy lelkes amatőr vagyok, aki megpróbál helytállni azok között, akik gyerekkoruk óta versenyszerűen sportolnak, de ezt a hátrányt nagyon-nagyon nehéz ledolgozni. Ehhez jön hozzá, hogy ebben az életkorban már megindul az izomzat leépülése –úgy két-három százalékkal évente – vagyis, ha csak szinten akarok maradni, akkor is évről-évre két-három százalékkal többet kell edzenem, ha pedig fejlődni is szeretnék, abba már pokoli munkát kell befektetni.” 

De valójában nem a helyezésért csinálja. „Nem az eredményeimre vagyok büszke, hanem tudod, mire? Hogy amikor a másfél órás edzés után kijövök a vízből remegő lábbal, mindig azt mondom az edzőnek: üssél meg! Még a nálam fiatalabb gyerekek is összeesnek. Mert ugyan nem én vagyok a legjobb, a legerősebb vagy a leggyorsabb úszó, de ha betesznek a vízbe, addig úszom, amíg ki nem vesznek onnan holtan.” És ezt csak akkor tudta meg magáról, amikor ilyen mélységben elmerült a sportban. 

„Olyan önismereti tanfolyam ez nekem, amit egyszerűen nem lehet megfizetni. Megtanulod, mi az erősséged, hogyan bírod a terhelést, meddig tart az erőd, stb. Engem az elmúlt pár év annyira átformált, hogy a régi ismerősök meg sem ismernek az utcán.

És nem a húsz kiló miatt, amit ledobtam, hanem azért, mert teljesen más ember lett belőlem.”

Bálint megszerzett egy olyan testtudatot, amit azelőtt nem ismert; új társaságba került, ahol a bajtársiasság légköre veszi körül; olyan helyekre jut el a versenyeken keresztül, ahol azelőtt nem járt; és vallja, hogy a sport szellemileg is fitten tartja, mert – a közhiedelemmel ellentétben – komoly agymunkát igényel.   

„Amikor nézem az »öreg trotlikat« az uszodában, akik már járni is alig bírnak, de úszni még szeretnek, utána én is mindig azt mondom a családomnak: ha már nem fogok tudni lehajolni a leesett protézisemért, és görcsösen kapaszkodom a járókeretbe, akkor csak szelíden lökjetek be a medencébe, és amikor már kékülök, húzzatok ki. Mert én ezt a választ találtam arra a kérdésre, hogyan cselezzem ki szellemileg és fizikálisan a koromat. Mondjuk ki: én ezt a sportot az életközei válság elején kezdtem el, és tényleg menekülésnek szántam a meghalás elől – csak aztán szerencsére sokkal jobb dolog sült ki belőle.”

2. Radvánszki Gábor – IT-üzletember, és most már gerinc- és SUP-jógaoktató

Gábornak a harmincas évei közepén kicsit összecsaptak a hullámok a feje fölött. A hozzá nagyon közel álló nagyszülei ápolásra szorultak, majd meghaltak, az anyukájánál mellrákot diagnosztizáltak, egy munkahelyváltás, és a multis munkakörnyezetben a belső és külső megfelelési kényszer is komoly stressztényező volt, plusz még a párkapcsolatában is nehézségekkel küzdött. „Rengeteg terhet vettem magamra önként, egy részét viszont nem a saját döntésemből, ezek és a családomból hozott viselkedésminták együtt teremtettek hátteret ahhoz, hogy fokozatosan pszichés problémáim alakuljanak ki: pánikbetegség, reflux, alvászavar.”

Természetközelben, víz felszínén lebegni

„Annyira elmosódtak az énhatáraim, hogy már azt sem tudtam, mi lenne jó nekem. Hagytam, hogy a környezetem bedaráljon, amitől az önbizalmam is eléggé megrogyott, ezt pedig fontoskodással, okoskodással kompenzáltam.

Az első lépés – a probléma felismerés után – az volt, hogy elkezdtem jógázni és terápiára járni. Ez egyrészt jó volt arra, hogy több időt szánjak magamra, másrészt fizikailag is jót tett, megtanultam relaxálni és elkezdtem fogyni.”

Ahogy Bálint, úgy ő is azért csúszott bele a jógába egyre jobban, mert már az elején megtapasztalta a pozitív hatását, és mert találkozott több emberrel, akik odafigyeltek rá. „Elkezdtem hétvégi elvonulásokra, külföldi jógatáborokba járni, és találtam több mentort, aki visszajelzést adott arról, min kellene még dolgoznom. És ahogy belekóstoltam különböző jógatípusokba, valamint megtanultam különféle technikákat, azt vettem észre, hogy ezek elkezdtek stabilizálni.” 

Egy céges csapatépítő tréning hozta el azt a következő változást, amiért ma azt mondhatja magáról: ő Magyarország egyik első férfi SUP-jógaoktatója. Az akkori főnöke szervezett SUP-os túrát a csapatnak, és Gábor azon nyomban jógapozíciókat próbált ki rajta – noha akkor még nem tudta, hogy ez már egy létező szabadidős tevékenység. Aztán viszont rátalált ennek a különleges kombinációnak egyik első hazai oktatójára, Uracs Amira, akivel a Balatonon és külföldön gyakorolt.

„Láttam, milyen gyorsan beletanul mindenki, még az is, akinek nincs különösen jó egyensúlyérzéke. Ugyanis hirtelen megjelenik egy olyan cél az ember életében, amihez már az odavezető út is élvezetes, és flow-élményt ad.

Jó közérzet, jó társaság, jó mulatság és gyönyörű helyek kapcsodnak hozzá – ezért nekem bearanyozta az elmúlt pár évemet. Emellett a személyiségemre is jó hatással volt: kevésbé vagyok már csapongó, nem akarok mindenbe belekapni és mindenben jó lenni. Egy-két dologra fókuszálok csak, és abban próbálok fejlődni.” 

Életmódváltásból életcél

De ahhoz, hogy gyakorló jógázóból oktatóvá váljon, kellett az is, hogy a környezetében egyre többen értékeljék a változást, amit rajta láttak. Kíváncsiak lettek arra, hogyan tudta magát így átformálni fizikailag és viselkedésben, ő pedig azt gondolta, miért ne oszthatná meg a tapasztalatit. Gábor továbbra is dolgozik IT-területen, de szinte minden szabadidejében a jógával és a SUP- programokkal foglalkozik: a Dunán, az Újpesti-öbölben tart órákat. „Idén leszek negyven, és úgy érzem, ezt már nevezhetjük a B- oldal, B-terv aktiválódásának.”

Még ez sem az út vége, de már a jó út, amin érdemes tovább haladni – úgy érzi.

„Nem világosodtam meg, most is egy csomó dologgal küzdök, de van egy eszközkészletem, amivel tudok magamon segíteni. És tudom, mennyi időt kell magamra szánnom akár egy élmény előtt, hogy felkészüljek rá, akár utána ahhoz, hogy feldolgozzam. Megfontoltabb és tudatosabb lettem.”

A SUP-deszkán való fizikai munka szimbóluma is lehetne annak, ahogy az életben keressük az egyensúlyunkat. „Örülök, hogy nem kezdtem el gyógyszert szedni, ahogy az első orvos javasolta, akit a krízis kezdetén felkerestem. Mert a szorongásos bajokra ma nagyjából ez az általános hozzáállás: az antidepresszáns. Ehelyett elkezdtem megkeresni a fizikai egyensúlyomat, ami szorosan kötődik a lelki egyensúlyhoz is. Megtanultam, hogy az egyensúly nem egy fix állapot, hanem valami, amiből időnként kibillen az ember. A kérdés az, tudod-e hol a középpontod – lelki és fizikai értelemben egyaránt –, és felismered-e, mi fér bele ahhoz, hogy még ne borulj. Ha pedig felborultál, akkor is mi van? Kiszállsz a vízből, megrázod magad, és evezel tovább.”

Bárki megtalálhatja a maga hobbiját – nem is kell, hogy sport legyen –, ami egyszeriben új célt ad az életének. De ha ezek után sem hiszed el, nézd meg a Férfiak fecskében című brit vígjátékot, és még jól szórakozhatsz is közben!  

Gyárfás Dorka