–

Ezen a felületen is sokszor elmondtam már, hogy mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem, csak hát, sajnos ez nem teljesen igaz. Az édességek például valóban teljesen hidegen hagynak, nem gerjedek rá az étlapok desszert szekciójára és a kamrámban is háborítatlanul elnyaralgathatnak a dugicsokik az idők végezetéig.

Pedig nem volt ez mindig így! Kamaszkoromban például, ha elfogott a szezonális önsajnálat, az „egész világ ellenségem” hangulat, amikor a szívemben gyökeret vert a meggyőződés, hogy engem valóban nem szeret senki, akkor egyetlen tuti megoldásom volt a problémára: rámosolyogtam a világra és az visszamosolygott rám. Dehogy is! Hát, most mondom, hogy kamasz voltam, méghozzá izomból és meggyőződésből az, búslakodtam én a világ bajain, de főleg a saját nyomoromon, ami csak a csövön kifért. Három földön vekengés között pedig két pofára toltam magamba a cukrot táblás csokik, zacskós cukik, pálcás fagyik formájában, vagy ha épp tudatos is voltam a hivatalból adódó szplínem mellé, akkor az anyukám féle házi baracklekvárból tüntettem el együltő helyemben egy másfél literes mennyiséget. (És nem híztam tőle egy grammot sem! Ó, régi idők, ó ifjonti anyagcserék!)

Manapság azonban új szelek fújnak, és már csak egyetlen édes fogás van, amit bárhol, bármikor, viszont nagykanállal, két pofára zabálok: a kókusztejes tápiókapuding.

Maga az alapanyag is őrületesen izgalmas: a gyönyörű, hófehér gyöngyök, amik a főzés során áttetszővé válnak, a manióka nevű növény nem kifejezetten dekoratív gyökeréből készülnek. Már az ősi maják is ezt rágcsálták, de valószínűleg nem ez lett a végzetük, a cucc ugyanis laktóz-, koleszterin- és gluténmentes, könnyű megemészteni, van benne vas, magnézium, B-vitamin, szóval távolról sem az ördögtől való.

Elkészíteni pedig olyan pofon egyszerű, hogy bonyolultabb leírni, mint megfőzni. Cserébe viszont relatíve nagy mennyiséget lehet belőle rittyenteni, szóval kerti partikra, gyerekzsúrokra, gigantikus vendégségekbe igazi aduász. Ráadásul tényleg mindenki szereti, én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, aki nem rajong érte, illetve egyszer igen, de aztán megkóstolta és azóta Kanosszát jár (és tápiókát eszik tápiókával, miközben a kis kacsóimat csókolgatja hálától túlcsorduló tekintettel).

Mivel képtelen vagyok négy főre főzni, rögtön nyolc darab, emberes adagot készítettem, mondom is, hogyan. Kétharmad bögre gyöngyöt felöntöttem egy liter kókusztejjel. Nem hiszed el, hogy ekkora mennyiségű folyadékkal el fog tudni bánni az a marék kaviárszem, de te csak nyugodj meg, el fog. Hozzákevertem három-három evőkanál vaníliás és barna cukrot, felforraltam, majd addig kevergettem folyamatosan, amíg a kis hófehér golyóbisok áttetszővé nem váltak és meg nem puhultak. Közben a krém be is sűrűsödik. Akkor hozzákevertem három lime levét (amiknek előtte lereszeltem apróra a héját, ez került az egész tetejébe díszítésnek).

Mivel a pudingnak elég semleges az íze, sokféle feltétet elbír. Mert a tápióka olyan, mint a jó feleség, nem akar a másik elé furakodni, netán túlságosan ragyogni mellette, hanem szépen meghúzódik a háttérben, nem panaszkodik, nem hisztizik, szinte már le is mond a maga öröméről, csak a másik hadd tündökölhessen! Na, ebből is látszik, hogy én távolról sem vagyok jó feleség, de sebaj, mert a mi tápiókapudingunk ezúttal egy fenséges málnaragut fog kapni társul. De ha épp másnak van szezonja, abból is pillanatok alatt tudsz valami szexiséget rárittyenteni, ha meg január eleje van, amikor csak az új adóknak és szabályozásoknak van keletje, akkor meg szórj a pudingod tetejébe egy kis tört, pörkölt sósmogyorót.

Most viszont, nyár derekán, amikor a piacokon színkavalkád van meg illatorgia, fél kiló málnát összefőztem egy csapott evőkanál barna cukorral meg egy másik kanál balzsamecettel, majd amint felforrt, besűrítettem egy evőkanál kukoricakeményítővel, amit elkevertem előtte egy kevés vízben.

A tápiókapudingot poharakba kanalaztam, rászedtem a vöröslő málnás szószból, megszórtam egy kevés zöldcitrom héjjal, majd bevonultam a csajokhoz nagy dírrel-dúrral, sértett nagymamafejet vágva, amiért már fél perce kész a finomság, és még nem fogyott el kompletten. (Ez valóban így volt, valaki mentsen meg minket Borcsa mama túlbuzgólkodásától! – az egyre gömbölyűbbé váló szerk.)

 

Mindenkinek kellemes tápiókázást kívánok, ha már ma van a napja,

 

Fiala Borcsa

Képek: Kerepeczki Anna/WMN