Szex és New York után New York-i hatalom – Miranda új karrierje

–

Cynthia Nixonnak tulajdonképpen szerencséje van azzal, hogy épp egy olyan szerep ragadt rá, mint a Szex és New York Mirandája: egy kemény, karrierista ügyvédnő, aki még ebben a sorozatban is viszonylag monogám és dolgozó anya. Ezzel az imidzzsel eggyel könnyebb ringbe szállni egy politikai küzdelemben, mintha bármelyik más karaktert játszotta volna a sorozatban – még úgy is, hogy tudjuk: a színész nem egyenlő a szerepével. Ennek ellenére, amikor Andrew Cuomo, New York jelenlegi kormányzója először kényszerült arra, hogy reagáljon a kihívójára, akkor mit tett? Összevágott egy nevetséges ellen-kampányfilmet a Szex és New York epizódjaiból, amiben megpróbálta Nixont komolytalan ellenfélnek beállítani. Értitek… Csak a forgatókönyvíró által szájába adott mondatokból válogathatott – amikről mindenki tudja, hogy nem Nixont jellemzik –, és még így sem tudott belőle hülyét csinálni. 

Persze Cuomo egyelőre nem aggódik túlzottan a pozíciójáért, hiszen a Demokrata Pártnak ő a hivatalos jelöltje a novemberi választásra, Cynthia Nixon pedig – szintén demokrataként – egy önjelölt pályázó, akinek szeptemberig még össze kell gyűjtenie 15 ezer aláírást, hogy hivatalosan is indulhasson. Ekkora hírnévvel ugyanakkor ez nem jelenthet neki túl nagy problémát – és akkor majd Andrew Cuomónak is fel kell kötnie a gatyáját. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, honnan is ered nála a politikai elkötelezettség.

Honnan hová?

Cynthia Nixon tősgyökeres New York-i, mindenekelőtt ezzel indokolja, miért vágta a fejszéjét ekkora fába. New Yorkban született, az összes iskoláját itt végezte, soha életében nem lakott máshol, viszont úgy gondolja, rengeteg olyan probléma akad a városban, amire évek óta nincs megoldás. (Hogy pontosan mik, ezekről később.) Nagyon fontos eleme az indíttatásának, hogy bár sikeres színészként látjuk őt (aki a sorozat óta is jó szerepeket játszott, komoly produkciókban), de sosem tekintette magát az elit részének. A szülei hatéves korában elváltak, és mindketten napi küzdelmet folytattak a fennmaradásért – ez volt számára a minta.

Miután az anyukája egyedül maradt vele, egy másfél szobás lakásban nevelkedett, és tizenkét éves korától keresett pénzt – többek között azért is, hogy később a főiskolai tanulmányait finanszírozhassa.  

De színészként hamar kitűnt a tehetségével. Nem egy született sztáralkat, már korábban is inkább jó karaktereket játszott, de azokat emlékezetesen. Érdemes például visszanézni, milyen volt egész fiatalon Milos Forman Oscar-díjas filmjében, az Amadeusban, mint Salieri szolgálólánya. (Bájosan megszeppent.) Ezt számtalan tévés produkció követte, tehát pincérkedésre sosem kényszerült, mindig megélt a szakmájából (ami Amerikában önmagában is sikernek számít), ráadásul a képernyő mellett folyamatosan szerepelt Broadway-előadásokban is, és kétszer elnyerte a legrangosabb amerikai színházi elismerést, a Tony-díjat. (Egy időben közös társulatban játszott Sarah Jessica Parkerrel is.) 

Ha már itt tartunk: egyike annak a maroknyi művésznek, aki Tony-, Emmy- és Grammy-díjat is nyert már – utóbbit nem zenei produkcióért, hanem Al Gore könyvének, a Kellemetlen igazságnak a hangoskönyv változatáért. (Emmy-t pedig nemcsak a Szex és New Yorkért kapott, hanem egy másik sorozatért, a Különleges ügyosztály egy epizódjáért is.) Egyébként az is érdekes, hogy a Szex és New York mellett még olyan híres sorozatok egy-egy részében is felbukkant, mint a Vészhelyzet, a Dr. House vagy a Hannibal és A viszony. De nekem például a legutóbbi emlékezetes alakítása Pierce Brosnanhez kötődik, akinek a feleségét játszotta a New York-i afférok című filmben.

Ébredő erő

A magánélete nem volt téma egészen addig, amíg a Szex és New Yorkkal világhírűvé nem vált, és akkor még Danny Moses tanár volt az élettársa, akivel két gyerekük született. Az aktivizmust az anyaság váltotta ki belőle. Meggyőződéses demokrataként (a szó eredeti értelmében) nem magániskolába íratta a gyerekeit, hanem államiba, amilyenbe ő is járt valaha.

Csakhogy az állami iskolákban rengeteg a probléma, és még ott is szűkösek az anyagi keretek, úgyhogy először a lánya, Samantha iskolai körülményei miatt tüntetett.

Aztán meg azért, mert Michael Bloomberg, New York akkori polgármestere még tovább akarta nyesni az oktatásra szánt költségeket – Nixon pedig megjelent a hivatala előtt néhány békés tüntetővel, és a forgalmat elzárva énekelni kezdtek. Meg is jelent a rendőrség, és bilincsben vezette el, amit mosollyal az arcán nyugtázott – ilyenkor jön legjobban a hírnév (addigra már Mirandaként ismerték az emberek). Bloomberg később kénytelen volt valamelyest visszalépni eredeti tervétől. 

A következő téma, amiben aktivistaként a hangját hallatta, a melegek jogai voltak. Egy oktatási témában szervezett felvonuláson találkozott későbbi partnerével (sőt, feleségével), Christine Marinonival, aki miatt magyarázkodni kényszerült, hogy most akkor meleg-e, vagy csak biszexuális. Erre azt a választ adta: „A magánéletem a magánügyem. Ugyanakkor nincs mit titkolnom. Annyit mondhatok: nagyon boldog vagyok.” Ja, nem, bocsánat, mást akartam idecitálni, mert persze akkoriban sokat faggatták erről. Egy ideig még ellenállt a sajtónak, aztán átgondolta a dolgot, és 2007-ben már így válaszolt: „Nem hiszem, hogy megváltoztam volna. Egész életemben férfiakkal jártam, és nem estem szerelembe nővel.

Aztán amikor ez mégis megtörtént, nem éreztem furcsának. Egyszerűen egy szerelmes nő vagyok, aki egy másik nőt szeret.”

Ez azonban magával vonta azt is, hogy aktívan a melegek jogaiért is síkra szálljon.

Aztán egy újabb magánéleti fordulat után egy másik problémakör vált fontossá számára aktivistaként: 2006-ban mellrákot diagnosztizáltak nála. Először úgy gondolta, ez is a magánügye, de később rájött, fontos, hogy ne legyen miatta stigmatizálva – sem ő, sem bármely rákos beteg. Ezért állt ki a nyilvánosság elé, miután meggyógyult.

Legutóbb pedig már eggyel közelebb lépett a hivatalos politizáláshoz azzal, hogy a 2014-es New York-i polgármester-választáson Bill de Blasio mellett kampányolt – tagja volt a szűk stábjának is –, aki meg is nyerte a szavazást demokrata színekben. Most természetesen Blasio is viszonozza a támogatást a nyilvános fórumokon.

Kemény menet

Nixonra ugyanakkor még nehéz és dolgos nyár vár, ha komolyak a szándékai (márpedig komolyak). A Demokrata Párt elsöprő többséggel támogatta az eddigi kormányzót, Andrew Cuomót a legutóbbi konvención, és Nixon mindössze öt százalékot kapott tőlük. Hillary Clinton, illetve a – Nixon fontos célcsoportjának tartott – színes bőrű nők is inkább a férfi mellé álltak, hiszen ő jelképezi a folytonosságot, és a demokrata tradíciókat. Már az apja is kormányzó volt, ő pedig most ér a második ciklusa végéhez. Nixon szerint ugyanakkor annyira fontos neki a jó viszony az ellenfeleivel, hogy mára szinte a republikánusoknak dolgozik – egy olyan városban, ahol a lakosság döntő többsége demokrata.  

Cynthia Nixon változást sürget, és azokhoz szól, akik progresszívabban gondolkodnak, vagy csak elegük van az eddigi elitből.

Ő továbbra is állami iskolába járatja a gyerekeit (már egy harmadikat is, az új kapcsolatából), és metróval közlekedik. A legfontosabb ügyei között még mindig első helyen szerepel egy nagyobb büdzsé az oktatásra, a közlekedés tényleges megújítása (nemcsak „kozmetikázás”), a lakáshelyzet javítása (hogy a csillagászati lakbérek ne növekedhessenek tovább, és több jog illesse meg a bérlőket), és a marihuána legalizálása – elsősorban az egyenlőség miatt. Ha Cynthia Nixon lenne a kormányzó – ígéri –, New York újra az Egyesült Államok leghaladóbb szellemű államai közé kerülne. És persze a Szex és New York sztárjai (Sarah Jessica Parker, Kim Cattrall és Kristin Davis) teljes mellszélességgel támogatják ebben.  

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Getty Images/Cindy Ord/Getty Images for We Stand United