–

WMN: Ha azt a szót hallja: öregedés, mi az első dolog, ami az eszébe jut?

Básti Juli: Hát az öregedés. Ráncok.

WMN: Van olyan ember a környezetében, vagy akár olyan példaképe, aki a lehető legjobban használja ki az időt?

B. J.: Szerintem a férjem. A munkát, a sportot és a kultúrát remekül belepasszírozza a napjaiba. Mindig dugig van minden napja, de fantasztikusan változatos és tartalmas.

WMN: Ön szerint mi a boldog időskor záloga?

B. J.: A család, a gyerekek.

WMN: A hétköznapokban sokszor érezzük, hogy kifolyik az idő a kezünkből. Tesz ez ellen? Ha igen, hogyan?

B. J.: Miért folyna ki? Én nem érzem, hogy kifolyik. Nagyon-nagyon sok minden belefér egy napba, szervezés kérdése. Ezt én az évek során nagyon megtanultam. Szóval nem szoktam ezt érezni.

WMN: Érezte már azt, hogy jó lenne, ha egy adott pillanatban megállna az idő? Milyen élethelyzetben?

B. J.: Nagyon sokszor éreztem. Amikor valami nagy dolog történik velem, akár jó, vagy akár fájdalmas. Például amikor az anyám meghalt, akkor azt éreztem, hogy létezik, hogy nem áll meg az idő.

Vagy amikor valami nagyon szépet látok. Ez nagyon sokszor van az életemben. Nemrég például együtt voltunk a gyerekeinkkel síelni. Az egyik fiam külföldön tanul, de ekkor megint együtt volt a család, és csak úgy spontán átölelték egymást. Na, akkor is azt éreztem, hogy akár meg is állhatna az idő.

Képek forrása: Básti Juli