–

WMN: Egy kapcsolat alakulásában mennyire játszik fontos szerepet az azonnali szimpátia?

Fiala Borcsa: Nem feltétlenül, de szerintem ritka az, hogy valakit először rühellsz, aztán kiderül, hogy mégiscsak ő lesz életed értelme. Azon kívül ez elég melós is, ha jól tudom, kutatások bebizonyították, hogy húsz újabb találkozó kell ahhoz, hogy felülírj egy rossz első benyomást valakiről.

WMN: Fel tudsz idézni olyan kapcsolatodat (rokonit, barátit, szerelmit), amely sokat rombolt téged, és mégis ragaszkodtál hozzá valamiért?

F. B.: Van egy elméletem, miszerint minden nőnek van az életében egy genyó pasi, az a tipikus rossz fiú és csak, ha azon túlestél és kigyógyultál, akkor tudod értékelni a rendes krapekokat. Én az én genyómon huszonévesen szerencsésen túlestem, és nem is bánom a dolgot egyébként, mert neki köszönhetem, hogy harcias feminista vált belőlem. Egyik kapcsolati célom, hogy – kicsit mint a Dirty Dancingben, ahol, ugye Babyt nem lehetett a sarokba ültetni – engem se zavarhasson senki hátra a kocsiban, mert közben beszállt a haverja az anyósülésre.

WMN: Szerinted mi az oka annak, hogy egy-egy szerelem „elfárad” néhány év után? Vajon mítosz, vagy valóság, hogy „minden kapcsolatért meg kell dolgozni”? 

F. B.: Abszolút kell érte tenni, mindennap. De nem szabad, hogy az embert elijessze a „megdolgozás” szó, hiszen ha tényleg szereted a másikat, és nem azért tartod, hogy kiszolgálja az igényeidet, nyalja az egódat vagy legyen kit megdugni esténként, aki mellesleg még a gyerekeidet is felneveli, megfőzi a vacsorádat és kitakarít, szóval ha tényleg szívből szereted a párodat, akkor fontos neked annyira, hogy gondolkozz, minek örülne, milyen aprósággal tehetnéd boldoggá, milyen közös programot csinálhatnátok, ami mindkettőtöknek jó. Szóval az igényt kell fenntartani arra, hogy foglalkozz a másikkal – de hiszem, hogy a befektetett energia sokszorosan megtérül. 

WMN: Lehet-e egészséges a magánjellegű és a munkakapcsolataink keveredése? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?

F. B.: Én szeretem valamennyire szétválasztani a magán- és munkás életemet, már csak azért is, mert jó az egyiket kipihenni a másikban. De nem akarok senki felett pálcát törni. Aki mondjuk, épp a munkahelyén ismeri meg a szerelmét, az is lehet teljesen oké. Kivéve persze, ha házas valamelyik fél. Számomra megnehezítene egy olyan kapcsolatot, ahol együtt élünk és együtt is dolgozunk, hogy nehéz lenne ezáltal kiszakadni a munkából, óhatatlanul adná magát mindig ugyanaz a beszédtéma. De például ha jól tudom, a Széll Tamás-Szulló Szabina házaspárnál ez semmilyen gondot nem okoz, sőt.

WMN: Ki az az ember az életedben, aki a legjobban ismer, aki a legközelebb áll hozzád?

F. B.: A látszat ellenére nem igazán szeretem kiadni magam, amit szívesen és gátlástalanul megmutatok, az a jól megszerkesztett felszín. De a nagymamám előtt például elég kevés titkom van, nem azért, mert ezzel traktálom, hanem mert egy ördögi nőszemély, aki a vesémbe lát. A gimnáziumi barátnőmet, Blankát 27 éve ismerem, és árasztom el a hülyeségeimmel, szóval őt sem érheti sok meglepetés velem kapcsolatban. Az utóbbi időben pedig minden kezdeti félszem és aggályom ellenére a pasim az, akit be mertem engedni minden fronton az életembe, néha meglep, hogy ő is milyen sokat ért belőlem, akár egy szemvillanásból.

Palya Beával készült nagyinterjúnkat a témáról ITT, Papp Gergő-Pimaszúrral ugyanezekre a kérdésekre adott válaszait ITT olvashatjátok. Szeptember 24-én találkozunk a BMC-ben, a következő Hello, WMN! esten.

Képek: Kerepeczki Anna/WMN