–

WMN: Egy kapcsolat alakulásában mennyire játszik fontos szerepet az azonnali szimpátia?

Papp Gergő-Pimaszúr: Sajnos túlságosan is... melyet aztán gyakran meg is bánok, pro és kontra egyaránt. Azt hiszem, ritka rossz emberismerő vagyok egyébként!

WMN: Fel tudsz idézni olyan kapcsolatot (rokonit, barátit, szerelmit), amelyik sokat rombolt téged, és mégis ragaszkodtál hozzá?

P. G.-P.: Sok ilyenem volt, elsősorban szerelmi kapcsolatok. A szüleimmel mindig is tökéletes kapcsolatom volt és most is az. Barátban persze csalódtam sokszor, de ritkán ragaszkodtam hozzá csak azért is. Inkább nagyon felzaklatott, hosszabb-rövidebb időre. A szerelmi kapcsolataimnak azonban szinte mindegyike stimmel a kérdésre. A vége felé már szinte mindegyik csak rombolt mindkettőnket, mégis egyre jobban ragaszkodtam hozzá. Most a komoly, nagy szerelmi kapcsolatokra gondolok természetesen, amiből körülbelül négy-öt volt az életemben.

WMN: Szerinted mi az oka annak, hogy egy-egy szerelem „elfárad” néhány év után? Vajon mítosz vagy valóság, hogy „minden kapcsolatért meg kell dolgozni”?

P. G.-P.: Minden szerelem elfárad néhány év után. Nem csak egy-egy! És igen, dolgozni kell érte – kérdés, hogy egy elvárt mintát követve, vagy azt belátva, hogy saját és talán működő intim mintát kell kidolgozni. Mellébeszélések és maszatolás nélkül.

WMN: Lehet-e egészséges a magán jellegű és a munkakapcsolataink keveredése? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?

P. G.-P.: Lehet egészséges. Bár tény, jobb elkerülni ezt a szitut. Mondjuk, az sem mindegy, hogy ott alakult-e ki kollégaként a románc, vagy már társként kerül az egyik fél a másik munkahelyére. Nekem hosszú évekig működött, de egy idő után sok veszélyt rejtett magában, és még időben dobbantottunk.

WMN: Ki az az ember az életedben, aki a legjobban ismer, aki a legközelebb áll hozzád?

P. G.-P.: Egyértelműen a feleségem!

Palya Beával készült nagy interjúnkat a témáról ITT olvashatjátok! Szeptember 24-én találkozunk a BMC-ben, a következő Hello, WMN!-esten.

Képek: Kerepeczki Anna/WMN