Oszvald Marika: „Nem lehet az ember mindig csoda!” – Elviszlek magammal

Mennyit tudunk a saját testünkről? És mennyire vagyunk képesek beszélni róla – mondjuk, a gyerekeinkkel? Miért van közük a férfiaknak a hüvelygombához és a menstruációhoz? Mi a kapcsolat a vagina és az agy között? És hogyan végződik a vicc, amelyik úgy kezdődik, hogy „két nőgyógyász megérkezik szülni a szülőszobára”? Az év legszókimondóbb Elviszlek-epizódja.

Mennyiben más színészként boldogulni ma, mint 30 éve volt? Milyen külső (vagy akár belső) elvárások határozzák meg, kiből lesz nagy művész? Hogyan formálja az identitást az otthonról hozott batyu, a származás, a szülői minták? Az Elviszlek magammal legutóbbi adásában Ember Márk ült Kriszta mellé, akivel a közös 50 percükbe ugyanúgy belefért az önfeledt nevetés, mint a múltidéző sztorizás és a könnyek.

Anyukája révén szerb, apukája oldaláról magyar, ő viszont úgy érzi, a magyaroknak nem elég magyar, a szerbeknek nem elég szerb. Ismerős számára a kisebbségi léttel járó „nem vagy idevaló” érzése – nekem viszont az az érzésem, hogy éppen ez, a vérében hordozott sokféleség miatt izgalmas. Ember Márk színész az Elviszlekben.

„Nem bánom már, hogy az élettől ezt a feladatot kaptam” – mondja mosolyogva az autóban, miután elmesélte elképesztő és kőkemény történetét. Kiss Péter Pál nyolcévesen került kerekesszékbe addigi, totálisan szabad falusi életéből. Újra kellett tanulnia élni és álmodni. Mára kétszeres paralimpiai, négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok. Ismerjétek meg őt!