–

1. Eddig is ettük állítólag

Talán te is hallottad már, hogy különböző joghurtok színezékét valójában a kárminvörös (E120) előállításához szükséges bíbortetűből nyerik. Nem új keletű dologról van tehát szó, régi szokás a vörös szín előállítása ennek a rovarnak a felhasználásával, hiszen olcsó alapanyag, amivel gyorsan és könnyen lehet dolgozni. Érdekes belegondolni abba, hogy amitől ódzkodunk, az valójában már eleve az étrendünk része lehet. 

2. Európa az új Ázsia

Az biztos, hogy a rovarevés számos országban alapvető része a gasztronómiának – főként Ázsiai országokban, például Vietnámban a fűszeres ízeltlábúakat egy pálcikára felhúzva árulják az utcákon, egyfajta helyi „street foodként”. Ez a helyi inyencség korántsem csak Ázsiára jellemző, ugyanis Európán belül is egyre több ország nyit a rovarevés felé. Az új élelmiszerekről szóló EU-s rendelet szerint az unión belül lehetséges már emberi fogyasztásra árusítani rovaralapú fogásokat. Ugyanakkor minden EU tagállam egyénileg dönti el, hogy érvénybe léphessen-e az adott országban ez az EU-s törvény, Magyarországon például nem fogadták el ezt a rendeletet.

3. Rovarevők Magyarországi Közössége

Noha nálunk nincs érvényben ilyesféle rendelet, de ez nem kizáró ok arra, hogy a rovaralapú konyhát kipróbálhassuk. Külföldről ugyanis rendelhetők a különböző ízes ízeltlábúak. A kulináris kalandozók egyik Mekkájában, a Culinarisban például találhatsz ízeltlábú fogást. Itthon is van felvevő közössége a rovarevőknek, Rovarevők Magyarországi Közössége néven találhatók meg Facebookon. 2016-ban Szabó Mariann létrehozta a Bogárétel Alapítvány a Fenntartható Táplálkozásért nevű civil szervezetet, hogy hivatalosabb, komolyabb formában is szélesíthessék a magyar gasztronómia tárházát. Különböző találkozók, konferenciák keretén belül ismerkedhetnek meg az emberek a rovarevés kultúrájával – meséli Mariann.

4. Rovarokra specializálódott étterem Angliában, és rovarburger Svájcban

Hollandiában, Svájcban, Nagy-Britanniában, Belgiumban és Dániában már évekkel korábban betört a piacra a rovarevés. Meglepő módon az igencsak konzervatívnak tűnő Svájc az elsők között engedte be a szupermarketek polcaira a rovarokat – persze csak zárt dobozban. A svájci csokoládé, és a svájci óra után köszönthetjük tehát a svájci rovarburgert is. Angliában már 2016 óta üzemel a „Grub Kitchen”, ami egyfajta önfenntartó gazdálkodásként indult, rovartermesztéssel is foglalkoznak. Ebből nőtte ki magát a Grub Kitchen étterem, ahol minőségi, ízléses fogásokkal igyekeznek népszerűsíteni a rovarevést. A fent látható fogás is az ő konyhájukban készült.

5. Egészségesebb, mint gondolnád

A European Journal of Clinical Nutrition folyóirat szerette volna eldönteni azt a vitás kérdést, hogy vajon mennyire táplálók a rovarok. Úgyhogy csináltak egy tesztet, és két csoportra osztották a rovarokat: az utcán, lakásban élő, és az élelmiszerláncok polcain lévő rovarok vizsgálatánál kiderült, hogy a lakásban tanyázó bogarak ugyan előkezelés után alkalmasak fogyasztásra, viszont korántsem tartalmaznak annyi tápanyagot, mint a kifejezetten emberi táplálkozásra szánt rovarok. Ez utóbbiak sokkalta egészségesebbek, diétásabbak és tápanyagban gazdagabbak, mint egy szelet csirke vagy pulykahús.

6. Táplálóbb, mint gondolnád

Nemcsak diétás fogások lapulnak a természetben, hanem kifejezetten laktatók és táplálók is. A pálmazsizsik például kétszer annyira zsíros, mint a sertéshús. Annyira, hogy kisütheted akár a saját zsírjában is. Gyakran úgy készítik el, hogy megfűszerezik csilivel, fokhagymával, majd pálmalevélbe csomagolják, és kisütik. Érdekesség, de a legtöbb bogárban a telített zsírsav magasabb, vagy legalább olyan magas, mint a legtöbb húsban. Mindjárt ott van a selyemhernyó, amit összezúzva, fokhagymával ízesítve mártogatósként, pástétomként szoktak tálalni, és olyan tápláló, mint a marhahús. Sokan a rovarok ebbéli jótékony tulajdonságában látják a megoldást arra, hogy a harmadik világbeli éhínségeket csökkenteni lehessen.  

7. Na, de melyik a legegészségesebb rovar?

Egyes rovarok nemcsak telített zsírsavakban gazdagok, hanem kiváló kalcium- és vasforrások is. A Mopane selyemhernyónak bőven magasabb a kalciumtartalma, mint a sertéshúsé. A kutatók összehasonlítva a sertéshúst, a csirkét, a selyemhernyót, a méhlárvát, a zsizsiket és a tücsköt, arra jutottak, hogy a méhlárva indulhat a legtáplálóbb hozzávaló címért. Példának okáért, nyolcszázötven százalékkal több vasat tartalmaz, mint a marhahús… 

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/mrorange002